Első vadászat
Német juhászkutya és a világ összes kutyája! Tájékoztató oldal a kutyatulajdonos számára A teljes verzió a webhelyről
Az első vadászat. Bianchi V.V.
Belefáradtam a kölyök kutyáit az udvaron.
"Megyek a ka," gondolja, "vadon élő állatok és madarak vadászására."
Bejutott a kapun, és átfutott a réten.
Meglátta vadon élő állatait, madarakat és rovarokat, és saját magának gondolkodik.
Bittern azt gondolja: "Én megtévesztem őt!"
Udod azt gondolja: "Meg fogom lepeni!"
Vertisheyka szerint: "Megijesztem!"
A gyík azt gondolja: "Leteszem!"
Gondolkodók, lepkék, szöcskék azt gondolják: "Elbújunk tőle!"
- És én el fogom vezetni! - hiszi Bombardier bogár.
"Mindannyian képesek vagyunk felállni magunkra, mindenki saját módján!" Magukra gondolnak.
És a kölyök már futott a tóra, és látta: a nádasoknál állva. Igyál egy lábát a térdre a vízben.
"Most fogom elkapni!" - gondolja a kölyök, és készen áll a hátára ugrásra.
Bittern egy pillantást vetett rá, és belépett a nádasok közé.
A szél a tónál fut, a nád megrázza. Az anyák lengettek
oda-vissza,
oda-vissza.
A kiskutya szeme előtt sárga és barna csíkok lengettek
oda-vissza,
oda-vissza.
A kengyelben áll egy keserű állvány, vékony vékony, sárga és barna csíkokat festett. Érdemes lengeni
oda-vissza,
oda-vissza.
A kiskutya szemei összezsugorodtak, látszottak - nézett - nem látja az italt a cukornádban.
- Nos - gondolja -, csaltam a Bitternet. Ne ugorj be egy üres nádba! Fogom elkapni egy újabb madarat.
Fölfutott a dombtetőre, úgy néz ki: ül a földön Udod, játszik hohlom - akkor kibontakozik, összecsuklik.
"Most egy dombtetőn fogok ugrani" - gondolja Puppy.
Udod landolt a földre, szárnyai lelapultak, farka kinyílt, és felemelte a csőrét.
Puppy néz ki: nincs madár, de a földön fekvő motley fülke fekszik, és egy tű tűnik ki belőle.
A kiskutya meglepődött: hova ment Udod? - Vettem ezt a rongyot? Hamarosan elkapom a kis madarat.
Futott a fához, és látta, hogy egy ágon ül egy kis madár, Vertisheyka.
Rám támadt, és Vertisheyka az üregesben üvölt.
„Aha! A Kölyöket gondolja. - Gotcha!
A hátsó lábára emelkedett, az üregbe nézett, és a fekete üregben a kígyó csavargatta és szörnyen sziszegte.
A kölyök visszahúzódott, a végén a haját simogatta - és futott.
És Vertisheika sziszeg után utána az üregesből, fejét csavarja, fekete tollú csík vonul a hátán.
„Pfuj! Félt, hogyan! Alig sikerült a lábamat hordoznom. Nem fogok madarakat vadászni. Fogom elkapni a gyíkot.
A gyík egy sziklára ült, lehunyta a szemét, leborult a napsütésben.
Csendben egy kiskutya támadt hozzá - ugorj! - és megragadta a farkát.
És a gyík megcsavarodott, a farka a fogai között hagyta, a kő alatt!
A köcsög fogainak fogak feszülnek,
A kölyök horkantott, elvetette a farkát - és mögötte. De hol van! A gyík hosszú ideig a kő alatt ül, egy új farok növekszik magában.
- Nos - gondolja a kölyök -, ha a gyík és az egyik elfordult tőlem, legalább néhány rovarot fogok elkapni.
Körülnéztem, és a földön a bogarak futnak, a szöcskék ugrálnak a fűben, a hernyók az ágak mentén csúsznak, a lepkék repülnek a levegőben.
A kölyök kirohant, hogy elkapja őket, és hirtelen - mindenütt, mint egy titokzatos képen: minden itt, de senki sem látható - mindenki elrejtődött.
A zöld fűben lévő zöld szöcskék elrejtve.
A kocsmák a nyálkahártyán kifeszítettek és megdermedtek: nem különböztethetők meg a csomóktól.
A lepkék leültek a fákra, összehajtogatták a szárnyukat - nem tudják megmondani, hol van a kéreg, ahol a levelek vannak, ahol a lepkék vannak.
Egy apró bogár Bombardier jár a földön, és sehol sem rejtőzködik.
A Kölyök elkapta, meg akarta ragadni, és Zhuk Bombardir megállt, és mint egy ujj, egy repedt, maró hatású folyadékkal, orrába ért.
A kölyök felsikoltott, a farok meghúzódott, megfordult - igen a réten és az átjárón át.
A kennelben rejtőztem magam, és az orrom attól félt, hogy kibírja.
És az állatok, a madarak és a rovarok - újra megkezdődött munkájuk.