Olvassa el a kutyaélet és más történetek - Ashkenazi Ludwik - 1. oldal
"Milyen csodálatos embernek szolgálni!" Mondta Brutus, egy német juhász. "Milyen magasztos kosárat viselni". Lassan megyek, hogy megnyugtassam az örömöt. "
Brutus lassan sétált a Humboldt utcán Vinohradyban. Előtte szemlélődően nézett rá; A fogaiban egy kosarat dobott, amellyel bevásárolni kezdett. A mintegy két rossz propechonnyh bagel, három cigarettát, csomagolva „Der Neue Tag”, és egy rossz, megfeketedett rothadt répa.
Az ilyen lassúság egyáltalán nem volt a természetében. Ez szándékos, ínyenc lassúság volt. Így Brutus meghosszabbította az öröm pillanatait. Sokan már írták a kutya hűségéről, de senki sem úgy mondta, hogy a hűség a boldogság. Ki szolgálja azt, akit szeret, ő már megkapja a jutalmát.
A kocsány közelében Brutus teljesen lelassult; megrázta a kosarat, amit a fogaiban tartott, és messziről az orrlyukakhoz húzta a ló illatát, hogy megtudja, mennyit kell élnie. Minden nap megvárta, hogy meghaljon. És titokban remélte, hogy ez a kocsmához közeledik.
- Amikor kacsamáj vagy, gulyás vagy bors szaga van - mondta Brutus. Ott megállhat egy percig; ez az egyetlen hely az egész utcán, ahol húsokat főznek reggelire, és nem zárják le egyszerre az ablakokat. "
Az ott élő emberek szaga nagyon jól ismertté vált Brutusnak, és nem lehet azt mondani, hogy kedvelik az embereket. Tudta, hogy amikor Kis és Kis sétálnak sétálva, az ablakon lévő függöny gyakran emelkedik; és amit mondanak, olyan, mint a nyál.
Az indoklás Brutus értelemben azt mondhatjuk, hogy az ablakon, ahol a hús főtt reggelire már élt egy házmester, aki fizetett informátora a Gestapo. Testvére, ő volt a hentes, és ő adta a lányát egy gazdag farmer, hogy a ház volt egy tele pohár, mindig megette a kitöltés, és időről-időre valaki jelentett, ha csak hogy békében éljenek.
- Mit tehetnék - gondolta Brutó -, ha valamennyire öntöttek nekem egy tányér mártást, és felvetették őket a járdára?
A benne rejlő csemege közül nem válaszolt erre a kérdésre, hanem csak nyalta magát, és halkan suttogta magát; hosszú ideig nem ettem eléggé, mert a szeretője szegény volt és éhes volt. De soha nem haragudott rá érte: mint minden kutya - bár nem minden ember - érezte, hogy egy jó vacsora nem jelent jó életet.
Elkezdett gondolkodni a szeretőjéről, és arról, hogyan adhat neki egy kosarat. Három további ház volt, és sok lépést tett. És akkor egy ajtó nyikorgása, biccentett neki, és ez a nod semmit mondani, hogy lehet, hogy a kutya által benyújtott kosár, ami a világban háború és éhínség, de ott is a szeretet és a hűség.
Minden emeleten volt a saját szaga. Az első életében fogorvos, aki szintén Julius Caesar volt. Ezen az ajtón Brutus sietve és undorodva futott: érezte, hogy emberek fájtak, és talán még rosszabbak is a kutyák. A repedéseken keresztül a kulcslyukon keresztül az ajtó kukucskálóján át minden alkalommal éhségfelhők és valami furcsa rothadó illat jártak. Csak néha Brutus itt maradt - amikor a csengőcsengők a hölgyeket csengették. Szomorúságot és szánalmat érez iránta, ami tükrözi Little kis szeretetét. Mentálisan figyelmeztette őket, majd felment a második emeletre. A főtt tej és pelenkák szaga volt.
A harmadik emeleten uralkodott szagát finom por összegyűjtjük a könyveket, és a negyedik már szaga Kis - levendula szappan, édes verejték és gyapjú, ahonnan az emberek szövik ruhával. És az illata volt, mint a szaga gyapjú Líbia, az anya a Brutus, amely egykor egy fiatal férfi vigyázott a juhokat Calabria.
Az emberek kevéssé ismerik a kutya szívét; és keveset tudnak erről a nagyszerű és jóindulatú hatalomról, amely megkarcolja ujjait, és simogatja az ujjait és a szerető szemeket. Brutus csak egy pillanatra a férfi szemébe nézett, és azonnal elfordult, hogy ne látja a változást, hogy megőrizze, amit neki adtak neki, hogy elvitte vele, amit kapott. Senki sem tudja jobban, mint a kutyák, hogy megváltoztatható emberi érzelem.
- Most lehúzom az ajtót - mondta magában Brutus. - Először csak egy kis kaparás. Ha hallja, annál jobb. Ez azt jelenti, hogy hallgat rám, hogy rám vár. És ha nem hallasz, karmát egy kicsit hangosabb. És csak a legrosszabb esetben ásít. Kár, hogy a kutyák nem beszélhetnek semmit az emberekkel, különben megtanítanánk nekik, hogy felismerjék a jó illat és a rossz szagát. "
De az ajtót Little nem nyitotta ki. Elmentem a helyszínen egy rövid, férfi, gyűrött, poros, illatozó nedves paplan és ideiglenes lekvár; Ő megbotlott Brutus, ami eleinte nem vette észre, mert félt, és leszaladt a lépcsőn, olyan gyorsan, hogy Brutus vágyott, hogy rohan vele. Megvetette mindazokat, akik féltek tőle, és tévedhetetlenül felismerte őket. De nem érintkeztem, mert túl sokan voltak.
Belépett az ajtóba, amely nyitva maradt, és hallotta, hogy a kis sírás. Ezért közvetlenül cipőt és cigarettát viselt - de ami a legfontosabb, bagel, hiszen azt feltételezte, hogy a legtöbb ember sír az éhségtől. Mint mindig, leült mellé, és egy úgynevezett devoted dog szemmel kezdett nézni, ami valójában sokkal többet jelent, mint puszta odaadás. Szintén hajlandó engedelmeskedni, és hatalmas hálát ad a szeretet legkisebb jele számára.
- Köszönöm, kedves kutya - mondta Little. A szeme piros volt.
Aztán lerázta a kosarat, és egy különleges kutyafélékkel rájött, hogy a sárga, amelyből egy illatos tollágyból érzett, nem kellett volna eljönnie. Nem csak félt, mondta Brutus önmagában, és undorítóan szagolt.
„Szerint a sorrendben a helyettes Reich Protector Csehország és Morvaország minden olyan személy, aki eddig nem sikerült bizonyítani, hogy árja származású tilos tartani háziállat, nevezetesen a kutyák, mind a fajtatiszta és keverék, kutyák (és macskák), és hasonlóképpen majmok, nyulak, tengerimalacok, fehér egerek, hörcsögök és más emlősök; és baromfi, mint például: csirke, gyöngytyúk, galamb és egyéb madarak a család csirke, és emellett, papagájok, kanárik, kolibri, wagtails, goldfinches és más madarak; Tovább - halak, akvárium és mások, valamint - ha rendelkezésre állnak - kígyók, gyíkok, teknősök és más hüllők.
A fent említett állatokat e hónap 18,19, 20 és 22 számában kell átadni a Troy [1] központi vevőegységéhez megfelelő tanúsítvánnyal.
A jelenlegi szabályozás ki az elégedettség tartós és számos kívánságait a különféle társadalmak állatok, valamint a széles tömegek a lakosság védelmét, már régóta és jogosan követelik véget a rituális ostoba állatok, valamint a szadizmus, a szodómia és más embertelen bánásmód e.
Eredeti aláírás: Gruppenfuhrer K.-G. Frank.
Az igaz igaz: a Dionisius Koza-Filippovsky jogtudomány doktora. "[2]