Brambilla hercegnő - Ernst Hoffmann, ingyen töltse le a könyvet
„Ne haragudj, kedves olvasó, ha az egyik, hogy volt elmondani egy történetet egy hercegnő Brambilla pontosan úgy, ahogy megfogant a provokatív rajzok mester Callot, nincs szükség szertartás, amíg meg kiolvas egy történetet az utolsó szó, önként lemondott, hogy a hatalom minden csodálatos - sőt még egy kicsit ezeken a csodákon is hisznek. [. ] Azt kell mondanom, kedves olvasó, hogy - talán tudod, hogy a saját tapasztalat - többször sikerült elkapni, és tegye a csekk formájában mesés képek - abban a pillanatban, amikor ezek kísértetszerűek lázas agy készen voltak homályos és eltűnik , hogy bárki, aki látja az ilyen képeket, valóban látta őket az életben, és ezért hitt a létezésükben. "
Ernst Theodor Amadeus Hoffmann.
Brambilla hercegnő
előszó
Az első fejezet
A szürkület leereszkedett, a kolostorok a Vespers-hez csengtek; Itt csinos, fiatal lány, a neve Giacinto Soardi felé tolódik, luxus női ruhák készülnek nehéz vörös szatén, amely keményen dolgozott a befejező, és komoran nézett a tetőtérben ablak a szűk, elhagyatott utcán.
Eközben a régi Beatrice gondosan összegyűjtötte az asztalok és székek alatt fekvő díszes ruhák különböző típusát és színeit, és egymás után lógatta őket. Aztán a csípőjére tette a kezét, a nyitott szekrény előtt állt, és vidáman mosolygott.
- Nos, Jachinta, ezúttal jó munkát végeztünk! Úgy tűnik számomra, hogy Corso csaknem felét nevetem előttem! És ez valójában soha nem Maestro Beskapi nem adott nekünk ilyen gazdag megrendeléseket. Tudja, hogy gyönyörű Rómánk és ezúttal a legfontosabb és a legfontosabb örömmel és fényűzéssel fog felvillanni. Látni fogja, Jachinta, milyen jubiláció emelkedik holnap, a karnevál első napján. És holnap. holnap Maestro Beskapi megtölt nekünk egy maroknyi dukátot a szegélyen. Látni fogja, Jachinta. De mi lesz veled, gyermek, megakasztotta a fejed, te gyászolsz. Ön ráncol. De holnap karnevál!
Második fejezet
Egy furcsa állapotról, melyben éles kövekkel megbotlik, megsérül a sebesült lábad, felejtsd el üdvözölni a tisztességes embereket, és zárt ajtókon repülni a fejed. - A tészta étel hatása a szerelemre és az álmokra. - A színész pokol és Harlequin szörnyű kínjai. "Hogy Giglio nem találta meg az édes, de a szabók kötődését, vérzett." - Prince egy dobozban cukorka és egy elveszett szerető. "Hogyan álmodott meg Giglio, hogy Brambilla hercegnő lovagjává váljon, mert a zászló a hátadról nőtt?"
Ebben az állapotban néhány nappal később a fiatal színész Giglio Fava-ba esett, hiába próbálta megtámadni a Brambilla hercegnő legkisebb nyomát. Minden csodálatos, hogy látta a Corso, úgy tűnt neki, csak a folytatása az alvás, ahol azt álmodta, szépség: ő kép emelkedett előtte a feneketlen tenger szenvedélyes vágy, és azt akarta, hogy megfullad a eltüntetéséhez. Csak ez az álom volt az élet, minden más üres szellem volt, és ezért gondolni kell, teljesen elfelejtette a színészi szerepét. Ráadásul a szerep szavaival helyettesítve álmáról beszélt, a Brumbill hercegnőről, megfogadta, hogy legyőzte az asszír fejedelmet; gondolatai összezavarodtak, azt állította, hogy ő maga lesz az a herceg, gyakran elhúzódó, inkoherens beszédekké. Mindez természetesen őrültnek találta, elsősorban olyan vállalkozónak, aki ünnepély nélkül elhajtotta őt, megfosztva őt az utolsó fizetésétől. Néhány dukát, amit tiszta nagylelkűség kedvéért a szegény ember dobott egy búcsú, csak elég egy pár napra: Giglio várja a legkeserűbb szükség. Mielőtt ezt a balesetet volna zuhant a szorongás és a félelem, de most még nem gondoltam rá csavart az égen, ahol a föld nem kell dukát.
Az éhség sürgősen szükség van az élet - hogyan kell enni, azt kellett gondolnom, és felejtsd el - Giglio leállítjuk hasonlító egyike azoknak Kharchevnikov, amelyekről ismert, vannak elrendezve, hogy a mobil konyha az utcán a szabadban. Miután átment egy ilyen kocsmára, és onnan a forró tészta olyan finom illata volt, hogy Giglio szája megnedvesedett. Átment, megnyitott egy pénztárcát, hogy kifizesse az ő kegyetlen ebédjét, és nagy meglepetésére megállapította, hogy nincs benne a béke. És akkor a fizikai elgondolás kezdett lelkesen beszélni benne, ahol a lelkünk, bármennyire is magas, itt van a földön a leghátrányosabb rabszolgaságban. Giglio érezte, hogy korábban, amikor tele volt a magasztos gondolatok, nem érezte ilyen elviselhetetlen éhség, csak vágyik uplest jelentős része tészta, és elkezdte, hogy biztosítsa a tulajdonos a fogadóban, hogy esélye, ha nem volt pénz, és egy tál tészta holnap már minden bizonnyal fizetni fog. Kharchevnikov arcába nevetett, és azt mondta, hogy nem volt pénz tökéletesen kielégíti az étvágyát: ő csak hagyja, mint a betét a szép kesztyű, kalap, vagy köpenyt. Most csak szegény Giglio értette a helyzet horrorját. Élénken elképzelte magát, mint ő, egy rongyos koldus, a kolostor kapuján, leveset kortyolgatva. Még inkább reznulo a szíve, amikor felébred a gondolataiból, hirtelen észrevette Chelionati: sarlatán a megszokott helyen, a San Carlo templom szórakoztatta tömeg bohóckodó bohóckodás, és mivel úgy tűnt, hogy Giglio, adott neki egy pillantást, hogy elárulta a leggonoszabb megcsúfolása. Édes látomás szertefoszlott, megölte a boldog remény: Giglio rájött, hogy becsapták hírhedt Chelionati az ördögi trükkök, és kihasználva az ő ostoba hiúság, méltatlanul megtévesztette mese hercegnő Brambilla.
Harmadik fejezet
A szőke fejekről, néha a buzgósággal találják a Pulcinella-t ízléstelennek és unalmasnak. - német és olasz vicc. - A Celionati, hogyan ül a "Caffe greco" -ben [6]. azzal érvelt, hogy jelenleg nem a "Caffe greco", hanem a Ganges partján áll, ahol a párizsi nemi erőszakot gyártja [7]. - Ophioch király csodálatos története, aki Urdark kertjét és Liris királynőt uralkodott. "Hogy Cofetua király feleségül vette a koldust, és a nagyszülött hercegnő nyomorult komédiát követett; Giglio, miután egy fa kardot hozott, Corso körül száz maszk után futott, míg végül megállt, amikor látta a kettős táncot.
- Szőke vagy! Kék szemű! Te, a büszke fiatal férfiak, akiknek a „Jó estét, szép gyerek!” Kimondott mennydörgés hangja, shies rémülten legtöbb kétségbeesett lány - ha a vér felolvasztjuk, fagyott az örök hideg téli fagyok, honnan impulzív Tramontana vagy forró szerelmes dal? Ez akkor dicsekedett az életöröm, szórakozás, ha nem érzi a varázsát a legtöbb játékos, a legviccesebb viccek, amely olyan teljesen és nagylelkűen ad mi áldott karnevál? Elvégre, néha még meri, hogy megtaláljuk a dicső Pulcinella íztelen és unalmas, és a legviccesebb szörnyek, amely csak létre vidám iróniával, hívja a lények zavart elme! - Tehát Celionati rögtön a "Caffe greco" -on, ahol szokás szerint egy-két órára este ült; Ő ült egy asztalnál kávét helyezünk, Condottin, német művészek is, a törzsvendégek, akik most teljes bírálta a farsangi maszk.
- Kedvesség! - ismételten mosolygott Chilioni. - Mondja meg, uraim, kedves német, mit gondolsz a színházi maszkjainkról? A mi pantallónkról, Brighella, Tartaglia?
King Ophioch és Liris királynőről
Az ókorban-predavnie, pontosabban a nap rögtön a primitív, mint a környezetvédelem, az első héten a nagyböjt következik kedd karnevál, ország Urdar kert uralja a fiatal király Ofioh. Nem tudom, hogy kellő pontossággal, hogy a földrajzi leírt ebben az országban német persely, csak tudom -, hogy van egy ezerszer biztosította varázsló Ruffiamonte -, hogy ő volt az egyik termékeny országokat, amelyek valaha is létezett és létezni fog a jövőben. A rétek teemed így zamatos fűfélék és a lóhere, hogy sem a szarvasmarha, aki szeretett, és sokat eszik, hogy nem szeretne, hogy részben a kedves haza. Az ő határtalan erdők növekvő ritka fák és virágok, a különböző vodilas egy nagy játék, és a levegő tele volt ilyen édes illatok a reggeli és az esti szél nem tudta élvezni azok teljes. Minden fajta olaj, bor és gyümölcs nagyszerű volt. Ezüst-könnyű vizek áramlottak az egész országban; a hegyek aranyat és ezüstöt születtek, és mint a valóban gazdag emberek, szerényen öltözöttek egy észrevétlen sötétszürke színben. És az, aki akart lenni egy kis munka lehetett eltávolítani a homok legfinomabb drágaköveket, és ha azt szeretnénk, hogy használja őket, mint mandzsettagomb az ing vagy mellény gombot. Házak a fővárosban készült márvány és alabástrom, és ha nem tudja a város az országban, a szerkezet a tégla, ez okozza a kulturális hátrány, ezért az emberek nem veszik észre, hogy mennyire kellemes ülni egy széken védelme alatt erős falak, mint lakni egy csobogó patak egy nyomorúságos kunyhóban, amely körül zizeg a fák és cserjék, és ki vannak téve a veszélynek, hogy egyes szemérmetlen fa lelógó leveleiket az ablakon át behatoló Közbeszólni és hegymászó szőlő és a borostyán jelentenek, mint egy kárpitos. Ha hozzátesszük, hogy az emberek az ország Urdar kert törölték hazafiak és King, bár soha nem látott a szemében, szerelem túl minden intézkedés, és azt kiáltotta: „Éljen!” - és nem csak a születésnapját, de a többi napon , akkor Ophioch király valószínűleg a legboldogabb uralkodó volt a földön. És ez valóban így van ez, ha nem is az egyetlen, de sok, azt mondhatjuk, a legbölcsebb az országban, nem megszállottja egy furcsa szomorúság, mérgezés őket minden örömét, annak ellenére, hogy az összes környező ragyogását. King Ophioch egy értelmes fiatalember volt, akinek mély nézetei és világos elme volt, és még költői érzés is volt. Talán hihetetlennek és hihetetlennek tűnhet, ha nem igazolná azt a korszakot, amelyben élt.
Talán a király szíve a Ofioha még élt visszhangja az ősi időkben, a legmagasabb öröm, amikor a természet ápolni és gondozni az ember, mint a kedvenc gyermeke, ami neki az ajándék közvetlen rálátása volt mindennél, és ezért - a legmagasabb ideális tiszta megértés és harmónia. Mert sokszor úgy tűnt, a titokzatos susogását, az erdő, a zaj, a bokrok és patakok, hallja a szép hang, de az arany felhők kiterjesztette valaki könnyű kézzel, mintha, hogy átfogja vele, majd a mellkasa kitágult néhány perzselő édes vágyakozás. De akkor minden összeomlott, és rendetlennek bizonyult a törmelékdarabok; jeges szárnya fújt a sötét, ijesztő démon, külön az ő anyját, és a király Ofioh látta a harag, így neki tehetetlen. A hangok a távoli hegyek és erdők, mielőtt budivshie szenvedélyes vágy és édes emlékezés a múlt öröm, nevetés elnyomja ezt a sötét gonosz démon. És a hőség az ő szarkasztikus gúny született a lélek király Ofioha fájdalmas illúziót, hogy a démon hangja - a hangja egy dühös anya, aki arra vágyik, alattomosan elpusztítják a gyerek használhatatlan.
Mint már említettük, sokan az országban megértették Ophioch király gyötrelmét, és felismerték, hogy maguk is beszüntették. De a legtöbben nem értették, először is, semmiképpen sem értették meg az államtanácsot, amely szerencsére az ország számára egészséges maradt.
És így, hogy egy egészséges állapot, az állam szonett arra a következtetésre jutott, hogy a kúra király Ofioha csak egy dolog - egy szép, biztosan egy szórakoztató, vidám feleségét. A választás a Liris hercegnőre, egy szomszédos király lányára esett. Liris hercegnő igazán olyan szép volt, mint a királyi lány. Azonban minden, ami körülvette őt, amit látott és tapasztalt, nem hagyott neki a zuhany nem a legkisebb nyom, és mert ő mindig nevetett; de az ország Girdar kert - telek apja - nem értették, miért nevetését, így az ország Urdar kertben nem érti az okokat bánat király Ofioha: egyedül ezen az alapon, egyértelmű volt, hogy ezeket a királyi lelkek egymásnak teremtették. Az egyetlen öröm Liris hercegnő lány őszinte teshivshim volt kötés filé körülvéve hölgyek, akik kötött filé is. Ophioch király nyilvánvalóan örömet szerzett csak abban a tényben, hogy teljes magányban vadászik az erdei vadállat. Ő volt a legkevésbé sem egymással szemben a feleségének választott, mert nézi ezt a házasságot, mint egy állam közömbös neki, amelynek végrehajtása adta miniszterek, aki elvitte melegen.
Hamarosan az esküvő minden lehetséges pompával ünnepelt. Minden úgy ment, boldogan és biztonságosan, nem számítva egy kis baj, ami történt, az udvari költő: Király Ofioh hátravetette a fejét áll az esküvő kantáta és a félelem és a harag költõ elvesztette az eszét, azt képzelve, hogy költői lélek pometat ő már részt költészetet, és alkalmatlanná teszi a bírósági költő rangsorolására.