Aspirációs biopszia - az eljárás jellemzői

Aspirációs biopszia - az eljárás jellemzői

Az aspirációs biopszia egy szelíd módszer a véletlenszerű szövettani vizsgálatra. A nyílt műtéttel ellentétben az aspirációs technika nem igényel traumás bemetszést és hosszú posztoperatív időszakot. A technika hiányosságai közé tartozik a vizsgált szövetek szerkezetének visszafordíthatatlan károsodása, ami az aspirációs biopszia eredményeit nem tudná tájékoztatni.

Ez a cikk általános áttekintést ad a technika részleteiről. Ha érdekli egy adott típusú aspirációs biopszia, használja a webhelykeresést, vagy keresse meg a kívánt cikket a webhely releváns részében.

Hogyan történik a kutatás?

Egyszerű szavakkal, az aspirációs biopszia elve a porszívó elvén alapul. Miután az eszköz műanyag részét a szerv érdekes részére hozta, az orvos kis mennyiségű szövetet szivattyúz. Általában manuálisan történik egy fecskendőhöz hasonló eszköz használata, de egyes esetekben vákuummotort használnak.

Az aspirációs biopszia számos módosítása, a használt műszer típusától függően. A leggyakoribb a finom tű-biopszia (más néven szúrás). Ebben az eljárásban a bioméretet a fecskendőhöz csatlakoztatott vékony tű segítségével visszavonják. Húzza ki a dugattyút, az orvos negatív nyomást fejt ki, ami "gyászolja" a gyanús szöveteket.

Alkalmazási kör

Aspirációs biopsziával eltávolítjuk a sűrű (szilárd, parenchimális) szervek és üreges szerkezetek fragmenseit. Ezek a következők:

  • a méh teste - egy halom endometriális biopszia;
  • a pajzsmirigy finom tűs biopsziája diffúz noduláris golyva és onkopatológia gyanúja;
  • fibromák, fibroadenómák és egyéb tumoros daganatok szúnyogása az emlőmirigyben;
  • a méhnyak pattanásos biopszia;
  • a máj finom tűbiopsziája és mások.

Az eljárás indikációi

Leggyakrabban aspirációs biopsziát végzünk a tumoros folyamat kizárására. A laboratóriumi és instrumentális kutatási módszerek gyors fejlődése ellenére csak a szövettani biopszia pontos választ adhat arra a kérdésre, hogy egy beteg rákbeteg-e vagy sem.

A kutatás egy másik gyakori jelzése a krónikus gyulladásos megbetegedések, amelyek nem illeszkednek a hagyományos kezeléshez. Példaként említhető az endometritis, a méh nyálkahártya gyulladása, ami gyakran meddőséget okoz.

Olvassa el:

Kapcsolódó cikkek