Társadalom és közgazdaságtan
Mi a gazdaság? A társadalom olyan emberek gyűjteménye, akik a történelmi fejlődés egy bizonyos szakaszában egyesülnek azokban vagy más gazdasági kapcsolatokban, amelyek meghatározzák az összes többi társadalmi kapcsolatot. A társadalom gazdasági életének különböző jelenségei és folyamatai vannak, amelyek lényegét a társadalmi termelésben kell keresni. A "gazdaság" kifejezést gyakran használják a társadalmi termelés jellemzésére. Számos megközelítés létezik a gazdaság tartalmának meghatározására. Először is, a gazdaságot az iparági és anyagtudományi készletek és a nem termelő szférák csoportjának tekintik. Árukat és szolgáltatásokat hoz létre, amelyek nélkül az emberi társadalom nem létezhet és fejlődhet. Másodszor, a gazdaság általában kapcsolódik a termelési, elosztási, csere- és fogyasztási rendszerben kialakult gazdasági kapcsolatok kombinációjához. Ezek a kapcsolatok alkotják a társadalom gazdasági alapját, amely fölött egy ideológiai és politikai felépítmény van. Harmadszor, a gazdaságot olyan tudományágként értelmezik, amely tanulmányozza a gazdasági kapcsolatok tanulmányozását, funkcionális vagy ágazati vonatkozásait. Negyedszer, a kutatók a gazdaságot jelentik, amikor mikro- és makroökonómiai szinteket és a gazdaságközi gazdaságokat osztanak ki. A mikrogazdaság különálló termelésként vagy vállalkozásként jelenik meg, a makrogazdaság nemzetgazdaságként jelenik meg, az intergazdaság jellemzi a világgazdaság kialakulását és fejlődését. Ötödször, a gazdaság különböző formái különíthetők el: piac, vegyes stb. A gazdaságot a térség, az ország, az országok csoportja vagy az egész világ (a világgazdaság) gazdaságaként tartják számon.
Anyag és nem-anyag gyártás. Az anyaggyártás (K. Marx szavaival, a társadalmi létezéssel) az emberi társadalom alapja. Egy személy élhet és folytathat bármely vállalkozást, ha étel, ruházat, lakhatás és sok más anyagi termék. Ezeket az árukat az emberek nem egyedül termelik, hanem együttesen. Még a primitív emberek termelésének legelőnyösebb formája - a vadászat - lehetséges volt, feltéve, hogy az erőfeszítések össze vannak hangolva. Ezért a termelés mindig társadalmi termelésként működik.
A közcélú termelésnek két egymással kapcsolatban álló pártja van: termelő erők és termelési kapcsolatok. A termelő erők kifejezik az embereknek a természethez való hozzáállását, a természetre gyakorolt hatásukat annak érdekében, hogy az elemeket az igényeik kielégítésére alkalmazzák. Az ipari kapcsolatok az emberek közötti kapcsolatok egy csoportja az anyagi javak gyártásával, forgalmazásával, cseréjével és fogyasztásával. A termelési kapcsolatok alapja a tulajdonviszonyok.
Az immateriális termelés az immateriális javak és az immateriális szolgáltatások előállítását foglalja magában. Az immateriális javak lelki értékek, az immateriális szolgáltatások pedig az egészségügy, az oktatás, a tudományos tanácsadás stb.
2. A gazdasági elméletek megjelenése és fejlődése
A gazdasági elmélet eredete. A gazdasági elmélet az egyik legősibb tudomány. A gazdasági tudás külön elemei megjelentek az ősi világban. Még akkor is az emberek elkezdték gondolkodni, hogyan ésszerűen használják a természeti erőforrásokat. Az õsi gondolkodók azonban nem hoztak létre teljes gazda- sági rendszereket. A gazdasági tudomány kora legfontosabb kezdete a "burzsoá" termelési mód kialakulásához kapcsolódik.
A gazdasági tudomány első iskolája a merkantilizmus. A jólét forrása a merkantilisták kereskedelmet jelentett. A gazdagságot pénzzel, aranygal azonosították. Ezután F. Kene vezette fizikusokat, akik a társadalmi vagyon forrását a termelésnek ismerik el, és csak a mezőgazdaságban.
A klasszikus gazdasági tudományok kiemelkedő képviselői: W.Petty, A. Smith, D. Ricardo, amelynek fő kutatási tárgya az adó előállítása, függetlenül az iparág jellemzőitől, valamint az előnyök elosztásától.
K. Marx és F. Engels fontos szerepet játszottak a gazdasági elmélet fejlődésében. Véleményük lényege az volt, hogy az élet termelésében egyáltalán nem létezik, a társadalmi termelésnek két oldala van: termelő erők és termelési viszonyok. Különösen értékes K. Marx és F. Engels számára, hogy műveikben elsősorban a történelem materialista megértését mutatják be, másodszor pedig a többletérték törvényét fedezték fel.
A gazdasági elmélet fejlődésének modern szakasza. A modern gazdasági elméletben a neoklasszikus, új-keynesi, intézmény-szociológiai és más irányokat különválasztják.
A neoklasszikus irányzat alapja az állam gazdaságon belüli beavatkozásának elve. Ennek az iránynak a támogatói úgy vélik, hogy a piaci mechanizmus képes szabályozni a gazdaságot, egyensúlyt teremteni a kínálat és a kereslet között a termelés és a fogyasztás között. Az állam beavatkozása egyensúlytalanságot, a gazdasági hatékonyság csökkenését okozhatja. Ezért a neoklasszikusok a magánvállalkozás, a piaci erők (képviselők, A. Meltzer, F. Keigan, A. Laffer, stb.) Szabadságát támogatják.
A neo-Keynesianizmus a híres brit közgazdász JM Keins elképzelésein alapul, miszerint az államnak a gazdasági folyamatok befolyásolására van szüksége ahhoz, hogy a gazdasági kapcsolatokat az új feltételekhez igazítsa. A neo-keynesziak az állam állandó, szisztematikus beavatkozását részesítik előnyben a gazdaságban. (N. Kaldor, E. Eichner, J. Davis és mások képviselői).
Az elmúlt években a közgazdászok egyre inkább arra a következtetésre jutottak, hogy össze kell kapcsolni az állami szabályozás és a termelés szabad stimulációját. A neoklasszikus szintézis fogalma fejlett (D.H. Hax, P.Samuelson és mások). Ennek a koncepciónak a lényege a gazdaság állami és piaci szabályozásának kombinációja. Az állami termelés és a magánvállalkozás kombinációja vegyes gazdaságot teremt.
Az 50-es évek közepén. Az eredetileg monetarizmus - gazdasági elmélet tulajdonított monetáris tömeg forgalomban meghatározó szerepet tölt be a kialakulása a gazdasági körülmények és létrehozza az ok-okozati összefüggést változások a pénzmennyiség és az értéke bruttó végterméket. A vezető a monetarista professzor a University of Chicago M. Friedman ki tagadja az ötletet John. M. Keynes és megpróbálták bebizonyítani, hogy a piacgazdaság különleges stabilitást, szükségtelenné teszi az állami beavatkozás a házigazdák kormányzati folyamatot.
A neoliberalizmus irányítja a gazdasági tudományt és a gyakorlatot a gazdasági tevékenységek irányításában, akiknek támogatói az önszabályozás elvét támogatják, a felesleges szabályozástól mentesen. A neoliberalisták két hagyományos pozíciót követnek. Először is abból származnak, hogy a piac a gazdaság leghatékonyabb rendszere a legjobb feltételeket teremtve a gazdasági növekedésnek; másrészt pedig fenntartják a gazdasági tevékenység alanyai szabadságának kiemelt fontosságát. Az államnak feltételeket kell biztosítania a versenyre és a gyakorlás ellenőrzésére, amennyiben ezek a feltételek nem állnak rendelkezésre.