Hogy meghalt a Mikéys nagyapja
3
Egy idő után barátok - elvtársak már egy asztalnál ültek, almafa alatt Mikheyevszkij kerítésében. A szokásos módon, tiszta ruhában álcázva, illik, megfiatalodik, mintha valami ünneplésre készülne. Ültek egymással szemben, csendben, ültek, hallgatták a csengő csengő hangot.
- Oké - Mihei boldogan mosolygott.
- Aha ... - válaszolta Kuzma.
Nos, végre hangzott a zenének zenéje, és teljes csend volt, ami csak vihar után következett be.
Ez a két ember több volt, mint barátok, életüket eltakarították. Ezért értették meg mindent felesleges szavak nélkül.
Szombat fürdő idő az idősek, rituális, kiforrt az évek során, mindenki tudta, hogy a következő lépéseket, perc, tehát hamarosan megjelentek az asztalon ártatlan táplálékra, és természetesen saját samogonochka de nem pálinka.
Micaiah azt mondta: "Nem, Kuzekka, nem, jobb, mint a gorilka, nincs semmi az egész világon!"
- Igaz, mozdulatlan, igaz! - élénken reagált Kuzya. - És egy snack is, netuti, jobb, mint Nashenskaya, és nem az entogo, a városi, a jelenlegi. Megjelenésében - ízletes, de eszed, hogy megduzzad. Kuzma nevetett, dörzsölte a kezét.
Így hát az öregek csendben, nyugodtan beszéltek, minden szót megértettek, megértéssel.
-Che - valami a lelkemben nem nyugodt, a golubushku chyo-t lekaparja ... aztán ... - kiadta Mikhei samyád halott füstjét.
- Igen, látom. Sighed Kuzya, megértően. - Látom, látom, lebegnek, látom.
- Meg fogok halni, Kuzie, talán ... érzem az időt, amit érzek ... - kérdezte Mikhey.
- Budy, katona, ébredt a nyugalomért. Ó ... Mindig meghalunk, mindent! És meghalunk - így eltemetik őket. És mindaddig, amíg élőben él. Isten szerepel, ahogy tetszik, ha élsz. - Hoarly a szavakat sorba állítja Kuzma. - Itt vagy, öntsön, gyere, öntsön be, és húzza meg ezt a sajátját, egy kisfiút, aztán - megnyugtató nevetéssel Mikhey nem hagyta, hogy a kis barátja sisteregjen.
- Igen, gyerünk, hallod - kA, énekeljük a miénk, ez ... árok, mi?
És persze, hamarosan Micah hatalmas kezeiben, mint egy gyerekjáték, volt egy harmonika, zokogva - sóhajtott, veszteséget énekelt, és egy csendes, csendes, nem hangos, elszakadt dalt énekelt.
Fragmentek lyutuyut, golyók síp.
De van egy rend - Nem egy lépés, nem egy lépés vissza.
Az anyaország mögöttük van!
Őt katonák fogják védeni ...
Levelek háromszögek repülnek haza,
Küldnek rokonokat, kedves üdvözletet az elülső részre.
Ha Isten megadja - szerencsés, a katona visszatér,
Ott, ahol az alma gyümölcsös virágzik ...
És amíg önt önt, konyakot, barátomat,
Egy katona - egy barát, egy honfitársa.
Inni a győzelemért, az apja házához.
Veled vagyunk, kedves katona, mindannyian túléljük!
A dal szövegei már régóta befejeződtek, és a harmonika énekelt és énekelt, nem merte elidézni a múlt emlékezetét. És a dugók - a teljesek már régóta várakoznak, és az asztal valahogy depressziós, unatkozik, és a parasztok messze messze, messze vannak a háborúban.
- És mi van veled, a kocsi előtt? Oh-ho-ho ... Ez a lelked lelke. Miért vagy ilyesmi, mi? Nos, ez nem olyan ember, mint ez, sündisznó neked csöpögött. Kuzya fintorogott, könnyek tele voltak.
- Gyerünk, rendben van, ébredés ... Oh - hoh, ébredni, hogy füstöljenek - akkor ... Gyerünk, mi bosszantjuk, mi? És az üzlet a vég, ugye? - Mikheev szomorúan elmosolyodott - Egy buzgó termékért, mi? Nagyot sóvárgott a nagyapám.
- Igen, igen. - Kuzma felhúzta magát és elment, anélkül, hogy szót mondott volna.
- És Tabe is ... hogy ne legyen beteg. - mondta az öregember keserűen hátulról elhagyott barátja felé, elhaladva a fészerből a kunyhóba.
Going, leült, gondolt semmire -, akkor csapott egy halom, nyögve vicces peredornuv ő hatalmas vállain - Wow - széles - p - p ... fertőzés, ördögök Varganov egy pár Kuzey, egyébként nem. Ülés után egy kicsit egyedül fogta énekesnő trohryadochku, eltávolítja az eszközt mielőtt mintás szalvéta, tedd térdre vetette a szíjat a válla fölött, füstölt „egy cigarettát” ő.
Az öregember a kandalló mellett ült, ezért a samosad szürke füstje egyenesen vitorlázott. Miután dobott egy mezőt, amit - és anélkül, hogy egy forró tűzhelyben kezdett halkan játszani valami szomorú dallamot.
Egy nedves, karmazsinos est, a vágyakozás és bánat örök társai, az ablak mögött húzódtak.
A Mikheevszkij kis ház partján ült a régi Kuzma, aki magányosan hallgatta az ismerős dallamot.
Kuzya, bár kicsit pszichanul, de nem annyira, hülye lenne mindenféle dobni. Nem mentem haza, nem.
De itt a dallam lecsökkent. Szünet után a harmonizáló maga is kiment a levegőbe.
Egy kicsit felállt a nyitott kapunál, mosolyogva lemondva. Leültem egymás mellé.
- Menj be a házba, ott van ... az első pénzed, hiányzol neked, unatkozom ... - és ugyanolyan dallamot játszott, mint csendesen, szívből jövően.
- A kopasz fejű ember, barátja nélkül - megcsinálod az elvtársat ... Kuzma elmosolyodott, és a házba keveredett, felkapva.
És röviddel azután, hogy vidám volt, a korábbi képességeiben, egy optimistában jelent meg a világnak. Mikhey, amikor látta ezt a dolgot, hirtelen táncolni kezdett, de ilyen késéssel, egy leszármazottal. És Kuzya szerette a táncot! Még az elején is emlékszem, a "hromachi" -ban közelebb van a győzelemhez, vitákat nyertem! Kivel küzdöttem egy tétért, függetlenül attól, hogy a tankok voltak-e a pilóták, ez nem számít, Kuzya mindenkor fölébresztette mindenkit! Wow. És tiszta ügy kíséretében, ki? - Micah! És részt vettek a gyalogos önálló tevékenységben, igen ... Egy duettet énekeltek egy párért! Igen, ahogy énekeltek - akkor - hallani fogják. Még a front brigádra is felhívták őket, hogy szakemberekkel együtt dolgozzanak.
De barátok - elvtársak udvariasan elutasították, azt mondják, megbocsássanak, a győzelemhez nyerünk a sajátjával. Hol versenyezünk, azt mondták, igazi művészeknek - akkor!
Nyilvánvaló, hogy Kuzya már nem táncos, kora ismeri, bár Micheius öt évvel fiatalabb volt. De mindegyik, nyilvánvaló volt - a természet nem tévesztette meg tehetségét. Minden olyan egyszerű, gyors, zenei, tartós.
Aztán vprisyadku rohan, majd egy körben gogolom progaratset, majd tapheku vvernet ügyesen, mintha vitatkozni egy szeszélyes harmonika. - Ó, táncolhatott volna, és táncolhatott volna. De a lélegzet többé nem ugyanaz, az orra szédül. - Csendesen leült Mikhey mellé, a híres táncosnőre.
- Igen, már, egy - olyan könnyű vagy könnyű, enyhe poplyashi - kA. Fáradt mosollyal. Mikhey megértéssel sóhajtott.
- Igen, és így élünk - az egyik a tüdő nélkül, a másik pedig a mellkasban - a zsebkendővel törölgetve a verejtéket - állapította meg Kuzya.
Éjjel volt, itt az ideje, hogy eloszlassa, de az öregek nem siettek, valamit húztak, várva ...
- Az udvarra megyünk, már elkésett. - kiáltotta Kuzya.
- Igen, elvtárs őrmester! - a számlálón állva - csendben, Mikhey megvetve, szomorú, gyerekes mosollyal. - Aida, yawn tya ... - és valami nigryvaya az alig hallható harmonikáján, belépett az udvar nyitott kapujába.
Starikov szinte ismeretlen, és nem látok magam ül az udvaron a serleget a jó vodka, a dal, amit kell megfeszíteni, majd nézzük -, hogy a csend, az éjszaka ad sok élvezni a békét ...
- Igen, jó veled, barátom, igen, egy zhenka ... a legjobb ... "Kuzya szomorúan felnevetett. "Elmegyek ... itt az ideje, de ..." A barátom kinyitotta a kaput, azt mondta egy pillanat múlva, majd hozzátette: "Ne ronts nekem, Mikheyushka, ne élj, ne hagyj egyedül." - Kozlov szipogott és a sötétbe keveredett, úgyhogy a házhoz ért.
Micah is elment a kunyhójához.
Mikheev hangulata volt, néhány bizonytalan, sem ez, sem ez. Korábban halászni kezdett, de most már csak az évek nem ugyanazok - a lábai kopottak, és a kamat valahogy elhalványult, elszáradt. Nem voltak különleges esetek, a rend Mikheev háztartásában mindig jó volt. Tiszta - az orr szúnyogja egyáltalán nem veszélyezteti - a kertben jól ápolt, az udvaron, ahogy a herék csillogott ...
Más gondolatok most már legyőzték az öregembert, minden készen áll a fő eseményére, a temetésre? A pénz, mint egy tartalék, vannak emberek, akik megemlékeznek az emberekről, a temetésre is - mint minden készen áll ...
Az öreg kiment, és körülnézett, szeme megszokni az éjszaka, és azonnal észrevette, hogy egy furcsa hiánya csillagok az égen és a felhők ... Bár mintha ott sem volt ... És a hold is, nyilvánvalóan levette, mert nem lehet látni ...
Egy almafa alatt egy padra ült, fáradtan becsukta a szemöldökét, mély lélegzetet vett.
- Nos, ez készen áll? Mikheev megkérdezett egy ismerős, rongyos hangon. - És ha készen van, akkor megyünk, az idő ... - parancsolta az, akit nem látott, de minden lényével érezte magát. Nem volt félelem, nem, de volt egy bizonyos zűrzavar ... a bizonytalanság előtt. A teste valamilyen oknál fogva megfeszült, mintha ellenállna és nem hajlandó engedelmeskedni.
- Nos. - Keserűen felkiáltott: - Félsz, ugye? Semmi, semmi. Csak egy lépést, egy lépést kell tennie az ETERNITY-nak! Nos. - EZT A LIGHT harsogja fenyegetően ugrott!
Ez a gyűlölt sírás, a haldokló erős ellenállás lelkének hívta ... Mikheev felsikoltott, felébredt! Minden a verejtékben, hideg kézzel és lábbal, de életben ... Hirtelen az öreg látta, hogy Kuzya végigfut a férfihoz, aki sírva motyogta: "Ne légy olyan, nem pedig. Megígérted ... Ami nekem egyedül van, akkor nélkülem. Valahogy egy mondatban, összeomlott, zokogott, síró vőlegény.
- Csillagok ... Hallgassa meg - KA ... nem ... - nem a hangjában, erősen lélegzett, alig hallható Mikhey mondta.
- De mennyire, drágám, vannak tutochki, tutochki, ott, hányan, pillantás ...
És a csillagok és valójában szétszóródtak az égen Isten parancsaként.
- És a hold is tutochki, ott van, kedvesem, látni? - Kuzya simogatta a barátja vállát.
- Ja ... látom ... lásd - a szépség az, ami ... - Mikheyev lelkesen mondta halkan.
Csodálatos csoda történt a szemük előtt! Számtalan csillog, összevonása együttesen egy arany sáv elképzelhetetlen módon simán kiesett a magassága a lábak nagyapja Mikheeva és felvette régi fokozatosan gyorsult, ő vitte messzire mélység helyet.
A lélek repül, gondolta Kuzma.
Mikheev ... meghalt.