Biszeptol az anginában felnőttek és gyermekek körében, mennyire hatékony a kezelésük és hogyan kell bevenni
A biszeptolt az anginában jelenleg ritkán írják elő. Ez annak köszönhető, hogy ez a gyógyszerkészítmény kevésbé hatékony az angináz okozó ágensével szemben, és veszélyesebb, mint a megfizethető és olcsó penicillin antibiotikum. Az angina szinte minden esetben az orvos hatékonyabb és biztonságosabb kábítószert választhat, mint a biszeptolt.
A biszeptol összetétele és komponenseinek hatása
A biszeptol két hatóanyag kombinációja: a trimetoprim és a szulfametoxazol. Ezt a kombinációt ko-trimoxazolnak is nevezik, amelyben 1 rész trimetoprim 5 rész szulfametoxazolt jelent.
Kezdetben, amikor a kombinációt fejlesztették, úgy gondolják, hogy a hatóanyag komponenseinek fokozniuk kell egymás hatékonyságát, ezáltal szinergikus hatást kell elérniük, és a biszeptol nagy aktivitást mutat a patogén baktériumok ellen. Ismeretes, hogy a hatóanyag mindkét komponense megakadályozza a folsav szintézisét bakteriális sejtekben, ezért megszünteti a mikroorganizmusok növekedését és reprodukcióját.
A trimetoprim (fent) és a szulfametoxazol (alulról) a Biszeptol aktív összetevői
Később kiderült, hogy a Biseptolum szinergikus hatása csak laboratóriumi körülmények között mutatkozik meg. Az emberi szervezetben, az összetevők farmakokinetikájának eltérései miatt, az ágens hatása a fertőző ágensekre sokkal kevésbé hangsúlyos.
Ezen túlmenően, mivel a 90-es évek A múlt század sulfamethoxazole sürgősen foglalkozni kórokozója mandulagyulladás lett visszaesés: a streptococcusok staphylococcus, és gyorsan kialakult a rezisztencia szulfonamidok. Később, az ellenállóképesség ellenére a trimetoprim ellenállása gyorsan növekedni kezdett, és a biszeptol fokozatosan egyre kevésbé hatékonyabbá vált, következésképpen a keresletben.
Érdekes, hogy az angina szulfametoxazol okozta kórokozókkal szemben a kevésbé hatékony hatás a legsúlyosabb mellékhatásokat okozza. Ennek eredményeképpen ma a Biseptolum helyett a trimetoprim gyakrabban használatos, így a beteg nem kap szulfametoxazolt.
Az is fontos, hogy a Biseptol mindkét összetevője ne szüntesse meg teljesen a fertőzést a szervezetben akkor sem, ha maga a kórokozó érzékeny ezen anyagokra. Ez veszélyes, mivel ez egy tartós, bár nem feltűnő, streptococcus fertőzés, amely az angina szövődményeihez vezethet.
A biszeptol hatékonysága, beleértve a penicillin-csoport antibiotikumainak összehasonlítását
Ennek eredményeként ma a Biseptolum hatékonysága az angina kórokozói elleni küzdelem szempontjából nagyon alacsony. Különböző vizsgálatok szerint az esetek 17-24% -ában az angina - Streptococcus pyogenes fő okozója - ellenállónak bizonyul a gyógyszer mindkét összetevőjével szemben, ezért használatát egyáltalán nem lehet indokoltnak tekinteni.
Streptococcus, melyet a neutrofil - az immunrendszer sejtje - felszív
A biszeptolnak egyéb hátrányai is vannak:
- Annak ellenére, hogy érzékenysége az angináz okozó ágensével szemben, nem teszi lehetővé a fertőzés teljes elpusztítását;
- A biszeptol szinte mindig ellenáll az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumoknak. Például több tanulmány szerint a penicillinek 75% -ában rezisztens baktériumok ellenállnak a Biseptolnak és a cefotaximnak ellenállóak - 95% -ban ellenállnak a Biseptolnak. Ezért teljesen irracionális a biszeptol alkalmazása olyan esetekben, amikor a penicillin vagy a cefalosporin-csoport antibiotikumai nem okoznak hatást - szinte biztosan a baktériumok biszeptollal nem működik egy ilyen betegség.
Összehasonlításképpen: az angina amoxicillin okozó ágensének stabilitása nem haladja meg a 10% -ot, a makrolid-sorozat antibiotikumaihoz képest - 15%. Ugyanezt a komplexet az amoxicillin klavulánsavval (Augmentin készítmények Amoksiklav és mások) hatásos angina szinte mindig, hiszen klavulánsav semlegesíti megvédi a baktériumot a amoxicillin. Ebben az esetben mind a penicillinek, mind a makrolidok biztonságosabbak, mint a Biszeptol, és megfizethetőbbek a megvásárláskor.
A gyógyszer alkalmazásának biztonságossága: mellékhatások és ellenjavallatok
A biszeptol nagyon súlyos mellékhatásokat okozhat. Bizonyos esetekben az ilyen következmények még veszélyesebbek lehetnek, mint maga az angina és szövődményei. Különösen a Biseptolum szedése során a dokumentált mellékhatások között:
- Allergiás reakciók - viszketés, csalánkiütés, dermatitis, fényérzékenység, allergiás myocarditis. Ezek a felnőttek szempontjából relevánsabbak, bár gyermekeknél is megfigyelhetők;
- Bronchospasmus, köhögés, infiltrátumok megjelenése a tüdőben;
- Leukopénia, agranulocitózis, megaloblasztikus vérszegénység, aplasztikus és hemolitikus anémia, thrombocytopenia, hypoprothrombinemia;
- Szédülés és fejfájás ritka esetekben - aszeptikus meningitis, remegés, végtagok neuritise, apathia, depresszió;
- Hányinger és hányás, hasmenés, hasi fájdalom, krónikus gastritis, stomatitis, májgyulladás, hasnyálmirigy-gyulladás;
- Károsodott veseműködés, hematuria, kristályosodás, toxikus nephropathia;
- Myalgia, arthralgia.
A legveszélyesebb közülük súlyos allergiás reakciónak és agranulocitózisnak tekinthető - ezek a komplikációk halálos kimenetelűek.
A csalánkiütés az antibakteriális szerek kezelésére adott válaszként
Például az Egyesült Királyságban egy speciálisan létrehozott bizottság végzett egy tanulmányt, és 130 beteg dokumentált halálát jelentette a biszeptol által okozott mellékhatásokról. A legtöbb haláleset miatt a fejlesztési Lyell szindróma (súlyos hólyagos dermatitis míg májbetegség, vesebetegség és a szív) és Stevens-Johnson szindróma (rosszindulatú exudative bőrpír), a felnőttek és a gyerekek ezekben a helyzetekben, közel azonos volt. Emellett a halálesetek a vérképző rendszer rendellenességeinek, különösen a súlyos anaemia, neutropenia és thrombocytopenia kialakulásának köszönhetőek. Leggyakrabban ezek a súlyos mellékhatások az időseknél, illetve olyan betegeknél fordultak elő, akik hosszú távon más gyógyszerekkel kezeltek.
Ugyanakkor a biszeptolt szedő életveszélyes mellékhatások kockázata körülbelül 10-20-szor magasabb, mint a penicillinek vagy cefalosporinok csoportjának antibiotikumainak alkalmazása.
Az ilyen esetekben egyedülállóan a Biseptolum ellenjavallt anginás esetekben:
- Terhes nők és szoptató anyák;
- 2 hónapig (felfüggesztés esetén) és 3 évig (tabletták esetén);
- A vérképző rendszer patológiái - agranulocitózis, anaemia, leukopenia;
- Máj- és veseelégtelenségben;
- Ha szulfonamidokra vagy tritoprimra túlérzékeny.
Mindenesetre a biszeptol alkalmazása csak orvos utasítására engedélyezett, és csak miután meghatározta az angina okozta ágens érzékenységét különböző antibakteriális gyógyszerekre. Ha az érzékenységet nem határozták meg, a Biseptol kinevezése nem megfelelő, mivel a penicillin-sorozat antibiotikumai bizonyosan hatékonyabbak lesznek, és valószínűleg elnyomják a fertőzést.
Ennek eredményeképpen az anginában szenvedő Biseptolum szinte soha nem íródott el, mivel helyette hatékonyabb, biztonságosabb és olcsóbb antibiotikumokat lehet választani. Kivételesen ritkán alkalmazzák, elsősorban expedíciós körülmények között, nagyon távoli területeken, akut hiány más antibiotikumokkal.
Hogyan kell szedni a Biseptolumot anginában?
A Biseptolum anginában történő alkalmazásának sorrendjét, dózisát és időtartamát minden beteg esetében egyedileg választják ki. Általános szabály:
- Az 1-5 éves gyermekek 12 hónapos 240 mg-os szuszpenzió formájában kapják a Biseptolum szedését;
- A 6 és 12 év közötti gyermekek 12 hónapos 480 mg-os felfüggesztést is előírnak;
- A felnőtteket és a 12 évesnél idősebb gyermekeket 12 óránként 960 mg szuszpenzióban és tablettában szedik fel.
Az anyagot étkezés után veszik fel, függetlenül attól, hogy a forma bő folyadékkal van-e szorítva.
A Biseptolum anginával általában 7-14 napon belül kerül be. Az akut stádium és a tünetek eltűnése után a gyógyszert legalább 2 napig kell bevenni, hogy teljesen elzárja a fertőzést a fejlődés középpontjában. Ha bármilyen okból a kezelés folyamata nő, akkor szükség van a perifériás vér képének szabályozására annak érdekében, hogy időben reagálhasson paramétereinek esetleges jelentős változásaira.
- A biszeptolt nem szabad alkalmazni anginás esetekben más gyógyszerek rendelkezésre állásával;
- A biszeptol hatóanyagainak hatékonysága az angina okozó ágenseivel szemben alacsonyabb, mint a hozzáférhetőbb és biztonságosabb antibiotikumoké;
- A biszeptol sokkal veszélyesebb, mint az angina kezelésére használt antibiotikumok;
- A Biseptolum kiválasztása anginás kezelésként csak a biztonságosabb alternatívák hiányában igazolható, és csak az angináz okozó ágensnek a co-trimoxazolra gyakorolt kiderült érzékenységével.