A költségvetési hiány és típusai (strukturális és ciklikus)
A költségvetési hiány szintje = 1C hiány) sbyulzhsta_ (dsn.sd) -
Kiadási rész gosudjeta (terv)
A költségvetés hiányának a GNP 10% -ára és a költségvetés kiadási részének 33% -ára történő közelítése veszélyesnek tekinthető, mivel ez a gazdaságot a hiperinfláció felé irányítja.
A kormánynak három hagyományos módja van a költségvetési hiány fedezésére (21.9 ábra).
- . Adóemelés. Ez azonban az üzleti tevékenység csökkenéséhez és a munka ösztönzéséhez vezet.
- . Állami kölcsönök. Az állam kibocsátja az értékpapírokat (kincstárjegyek, kötvények stb.), Amely az üzleti vállalkozásoknak, bankoknak és az ország lakosságának értékesíti. A kötvényekre a bevételeket a birtokosok részére a lejárati időtartam százalékában kell kifizetni. Az értékpapírok kibocsátása növeli az államadósságot.
- . Kiadja a szükséges összeget. A forgalomban lévő pénzmennyiség növekedése azonban az infláció növekedéséhez vezet.
Ábra. 21.9. A költségvetési hiány lefedésének módjai
Az államháztartás egyensúlyának három koncepciója van (21.10 ábra).
Az első koncepció azon alapul, hogy a költségvetésnek évente kiegyensúlyozottnak kell lennie. Hosszú ideig a költségvetés éves mérlegét tekintették az állam pénzügyi politikájának fő céljának, amelynek anticiklikus, stabilizáló iránya van. Az adózás és a kiadások szándékos megváltoztatásából áll, hogy mérsékelje a piacgazdaságban rejlő fejlődés ciklikus jellegét.
A bevételek és kiadások kiegyensúlyozására irányuló politika azonban tovább fokozza a ciklikus ingadozásokat. Így a termelés időszaka alatt a jövedelmek, és következésképpen a költségvetés bevételei csökkentek. Ilyen körülmények között a kormány azon törekvései, hogy a költségvetést a kormányzati kiadások csökkentésével vagy az adók emelésével vagy mindkettő egyidejű csökkentésével próbálják egyensúlyba hozni, tovább csökkenti az összes keresletet, ami tovább csökkenti a termelést.
A fellendülés és az infláció idején a pénzbevétel növekedése automatikusan növeli az adóbevételeket (beépített stabilizátorok). A kiadásokkal kapcsolatos közelgő bevételkiesés elkerülése érdekében a kormánynak vagy csökkentenie kell az adókulcsokat, vagy növelnie kell a kormányzati kiadásokat, vagy e két intézkedés kombinációját kell használni. Ezen intézkedések következménye az infláció növekedése lesz.
Így megpróbálja egyensúlyba az állami költségvetés eredménye a termelés csökkenése a költségvetési hiány csökkentésére az aggregált kereslet, tovább csökkent a termelés és a növekvő munkanélküliség, és közben a helyreállítás - a megnövekedett infláció és destabilizálja a gazdaságot.
A második koncepció azon alapul, hogy a költségvetésnek a gazdasági ciklus alatt kiegyensúlyozottnak kell lennie, nem pedig minden évben. Ez a koncepció azt feltételezi, hogy a kormány ellenciklikus politikát folytat, és egyúttal a költségvetést is egyensúlyba hozza. A recesszió idején a költségvetési hiány taktikáját alkalmazza az adócsökkentés (amely növeli a költségvetési hiányt) és a kiadások egyidejű növekedését (ami tovább növeli a költségvetési hiányt).
Hiányzik az állam által a kölcsönökből (eladósodott értékpapírok értékesítése), valamint a kiegészítő pénzek felszabadításából származó pénzeszközök.
A fellendülés idején a kormány az adók emelésével (ami növeli a bevételi oldalt) növeli a többlet költségvetési forrás taktikáját, ugyanakkor csökkenti a költségeket (ami tovább növeli a költségvetési többletet).
A költségvetés ebből adódó többlete felhasználható a recesszió során felmerülő hiány fedezésére (a hitelek kifizetése és a pénz egy részének visszavonása a forgalomból az infláció csökkentése érdekében).
Így a kormány pozitív anticiklikus politikát folytat, és egyidejűleg egyensúlyba hozza a költségvetést, de nem feltétlenül évente, hanem több év alatt, vagyis a gazdasági ciklus egészében.
Ennek a koncepciónak az a problémája, hogy a gazdasági ciklusban a recesszió és a fellendülés időszakai nem egyformák mind a mélységben, mind az időtartamban. Ezért teljesen megengedhető olyan helyzetben, ahol a hosszan tartó visszaesést rövid növekedés kísérte. A recesszió idején a költségvetési hiány jelentős részét ebben az esetben nem fedezik a behajtási időszak költségvetésének kis pozitív egyenlege. Következésképpen a ciklikus költségvetési hiány továbbra is fennáll.
A harmadik fogalom az úgynevezett funkcionális finanszírozás elképzelésén alapul. E koncepció szerint a finanszírozás célja a gazdaság egészének egyensúlya, nem pedig a költségvetés. Ebben az esetben a többlet- vagy költségvetési hiány növekedése nem számít a makrogazdasági stabilitás feltételei között.
A költségvetés szabályozása egyáltalán nem a kormány gazdaságpolitikájának célja, hanem csupán a makrogazdasági stabilitás elérésének és fenntartásának eszköze. A stabil gazdasági fejlődéssel a költségvetési hiány kérdése másodlagos fontosságú, és hosszú távon a költségvetés kiegyensúlyozott lesz.
Ábra. 21.10. Az államháztartás egyensúlyának fogalma
- . A költségvetésből származó adóbevételek automatikusan növekednek, mivel a gazdasági növekedést a makrogazdasági egyensúly ösztönzi, ezért a költségvetési hiány automatikusan csökken az önfelszámolásig;
- . A kormány képes szinte korlátlan mértékben finanszírozni a költségvetési hiányt az adók emelésével, értékpapírok kibocsátásával és további pénzek kiadásával;
- . A költségvetési hiány negatív hatással van a gazdaság fejlődésére, ezért nem terhelő tényező.
A költségvetés kiegyenlítésének minden megközelítése a piacgazdaság fejlődésének ciklikus jellegére, az elkerülhetetlen visszaesésre és a termelés növekedésére támaszkodik. Az üzleti tevékenység fejlődésének egyenetlen, ciklikus jellege, amely a nyugati teoretikusok véleménye szerint a piacgazdaságban lévő országokban az államháztartás hiányát okozza.
- Az államadósság: a fogalom, az okok, a típusok és a következmények
Az államadósság az ország adósságainak teljes összege más országokhoz, szervezetekhez és magánszemélyekhez, valamint jogi és fizikai személyiségeihez. Ezért különbséget kell tenni a belső és a külső államadósság között.
A belső államadósság az állam adóssága az ország lakosságának, vállalkozásainak és szervezeteinek. Ez a meghatározott költségvetési időszak alatt felhalmozódott költségvetési hiány összege, amely az ebben az időben fennálló költségvetési többlet (a költségvetés többlete) mínusz.
A külföldi államadósság az állam adóssága az egyéb állampolgárok, szervezetek vagy kormányok számára.