Turbo Pascal 7
Az eljárások és funkciók fontos eszközei a Turbo Pascalnak, így jól strukturált programokat készíthet. A strukturált programoknál általában könnyű nyomon követni az alapul szolgáló algoritmust, könnyű megérteni őket minden olvasó számára, könnyebben hibakereshetők és kevésbé érzékenyek a programozási hibákra. Mindezek a tulajdonságok az eljárások (funkciók) egyik fontos jellemzőjének a következményei, amelyek mindegyike sok tekintetben a program független töredéke, amely a főprogramhoz kapcsolódik, csak több paraméter segítségével. Az eljárások (funkciók) függetlensége lehetővé teszi, hogy az adott algoritmikus művelet szoftverének végrehajtásával kapcsolatos részleteket lokalizáljuk, és ezért ezek a részletek, például a hibakeresés során történő módosítása általában a főprogramban bekövetkező változásokhoz vezet.
Írjon nagy programokat több száz, ezer és tízezer vonalra egyetlen egészként, anélkül, hogy ezeket viszonylag független töredékekké szétdarabolná, azaz strukturálás nélkül egyszerűen lehetetlen. Gyakorlatilag minden programozási nyelvnek van strukturáló eszköze. Azokat a nyelveket, amelyeken ilyen mechanizmusokat biztosítanak, az eljárás-orientáltnak nevezik. Közülük a Turbo Pascal.
A Turbo Pascalban zajló eljárás egy speciálisan megtervezett programrész, amelynek saját neve van. Ennek a névnek a megemlítése a program szövegében az eljárás aktiválásához vezet, és hívását hívják. Közvetlenül az eljárás aktiválása után a végrehajtó operátorok az utolsó végrehajtása után elkezdenek végrehajtani, a vezérlő visszaküldésre kerül a fő programra, és az eljáráshívás operátor közvetlenül mögött lévő operátorok végrehajtásra kerülnek.
A hívó program kölcsönhatása és az eljárás
Az eljárások és funkciók, mint korábban említettük, viszonylag független részei a programnak, speciálisan tervezve és névvel ellátva. Ezt a nevet a program szövegében egy eljárás (függvény) hívásnak nevezik. A funkció különbsége; az eljárásból az következik, hogy a függvény testét alkotó állítások végrehajtásának eredménye mindig egy érték vagy mutató, ezért a függvényhez tartozó hívást a megfelelő kifejezésekben, változókkal és konstansokkal együtt használhatjuk. Engedje meg, hogy hívja fel az eljárást vagy működik egy közönséges név ╚ alprogramot, ha csak a bemutatott anyag esetében a különbség nem számít.
Az alprogramok olyan eszközök, amelyek segítségével bármely program egy részből állhat, bizonyos mértékig függetlenül egymástól. Ez a felosztás két okból szükséges.
Először is, ez egy eszköz a mentés, a memória: minden alprogram létezik a programban egy példányban, miközben többször is elérheti a program különböző pontjaitól. Amikor szubrutint hívunk, a generátorok sorrendje aktiválódik, és az alprogramban átadott paraméterek használatával a benne végrehajtott algoritmus a kívánt módon módosul.
A második ok a felülről lefelé történő programozás módszertanának alkalmazása. Ebben az esetben az algoritmus viszonylag nagy alprogramok sorozataként jelenik meg, amelyek az algoritmus többé-kevésbé független szemantikai részeit valósítják meg. Az alprogramok viszont alacsonyabb alprogramokra oszthatók, stb. A program szekvenciális felépítése addig folytatódik, amíg az alprogramok által végrehajtott algoritmusok olyan egyszerűek lesznek, hogy könnyen programozhatók legyenek.
Példa egy szubrutinszerkezetre
A szubrutin leírása a fejlécből és a szubrutin testéből áll