Orenburg és az orrenburgi régió hírei - "Orenburg" ria - Orszkáról szóló saga megbízhatóan gyártott
Varrónőként kezdett. A felnőtteknél 14-15 éves lányok dolgoztak. Munka a boltokban evakuált Ukrajnából Maria Leontievna Koshevaya és vezető szerelő Abram Mikhailovich Grinshpak.
Négy évig a vállalkozás dolgozói száma a hétszázra nőtt. A háború után a polgári termelésre való áttérés kérdése merült fel, ráadásul nem volt elég munkahely a város női lakossága számára. Arra a döntésre jutottunk, hogy gyárat kell építeni. Aztán 1954-től 1955-ig az Újváros épületének pusztaságát fejlesztették ki.
- Egy év alatt Batya, ahogy Ivan Jakovlevichet hívtam, folytatta az építkezést, - amikor emlékszem Kasharovra, aki most Orenburgban él, Valentina Nikolaevna mosolyog. - Hamarosan a mesterek beléptek a negyedik és ötödik szakasz új, tágas műhelyeibe. Ezzel párhuzamosan befejeződött a garázsok és a raktárak, itt dolgoztak az alkalmazottak, akik továbbra is termeltek termékeiket a hetedik boltban, amely a szeszfőzde lepárlójában maradt.
A gyárban egészen mikrokristályos lakóházak, óvodák, iskolák voltak. Az FZO iskolában dolgozott, varróiskola. 1978-ban elindították a kazánházat. A Bannoy falu közelében kezdett egy "Salute" úttörő táborot építeni. Egy nagy csapat építéséhez mentünk. A folyóparton élt vászon sátrakban, épített táborlégházakban, háromszáz ülőhelyes kantinban, tavasszal ültetett fákkal és parkolta a területet. A gyárban Janatalap falujában mutatkozott be sertéskomplexum, amelynek alapján még a teheneket is tenyésztették, hogy hús- és tejmunkát biztosítsanak. Abban az időben mintegy négyezer orkán dolgozott a varrónőn.
A vállalkozás irányítása a villamos flottával és a flottával egyeztetett az alkalmazottak szállítására szolgáló szállítási szétosztással kapcsolatban. Később az OshF elkezdte megrendelni a buszokat, mivel a hétvégén kellett dolgozni.
- A csapat mindenki megértette egymást - mondja Butyrina. - Amikor megválasztották a bolt vezetőjét, feltétlenül fel kellett kérni a lányokat, hogy menjenek a következő szombati műszakra, az ilyen műszakok csak a gyakorlatba léptek. Kértem egy kérelmet, de senki sem támogatta, egyesek is tiltakoztak. Bementem az irodámba, és könnyekbe törtek. És szombat reggel az első villamossal megérkeztem a gyárba, elmentem a boltba, és megdöbbentettem: minden lányom az esztergagépen volt. Még könnyem volt a szememben.
Ahogyan a kézművesek emlékeznek, a műhelyekben nem volt semmiféle szúró, minőségi varrással, két műszakban 7 és 12 óra között dolgoztak. A varrás folyamata zavartalan volt. A varrónő leült a gépre, bekapcsolta a gépet, és egy három órás "szállítószalaggal" dolgozott. 25 perces szünet után újra dolgozni. És így minden nap.
By the way, az első importált berendezések 1971-ben mentek az Orsk gyárába. A gépek második áramlata hét évvel később jött.
"Őszintén szólva, rosszabb voltunk, mint Moszkva és a leningrádi gyárak" - magyarázza Valentina Nikolaevna. "Mindig könyörögtünk semmiért, és nem láttunk semmi szégyenét." Nem csak a gyár felszerelésére volt gond. A kézműveseknek nem volt joga, például, hogy újrateresszék a jelmezek formáit - a divatot a cseljabinszki modellház határozta meg. És még ha a nadrágok hajtogatása sem volt a megfelelő helyen, akkor az övezõ varrónõk semmit sem tehetnek. Bár a látható hibák próbálták megjavítani. Ezt a vevők megköszönte.
Az állami megrendelések több mint 60% -át - az iskolák, a hadsereg - a gyárban végezték el. Volt olyan időszak, amikor a katonák, a varrónők fiai írták haza: "Anya, köszönöm a saját kezei által varrt ruhát!" És a nyolcvanas évek végén - a kilencvenes évek elején - mind megdöbbentek. A gyári munkások aggódtak, zavarodottságukban és fizetés nélkül gyakorlatilag éheztek. A regionális, republikánus fontosságú szakmai készségek versenyeit már nem folytatták.
"Biztos voltam benne, hogy állami rendünk lesz" - folytatja Valentina Butyrina. - Átneveztük a JSC Ornika-ra. Egyébként tudod, hogy megfejtették? Orsk biztonságosan gyártott jelmez! Tehát továbbra is kvalitatív módon varrnánk jelmezünket, és továbbadtuk az államnak. Kiterjesztettük a választékot, varrtak és kabátot és ágyneműt. De már a 95. évben az állam adóssága 2 milliárd 800 millió rubel volt, amit három évvel később adtak vissza.
De mielőtt a számítás és a távozás Butyrina a posztját igazgatója "Orniki" sokat tett.
- Sajnos, sem a gyár, sem a lyceum nem volt jó vezető, - panaszkodnak Ornika korábbi munkatársai. - Yakovlev két évet kapott az általános rezsim egy kolóniájától, hogy szándékosan bevonja a vállalkozást a csődbe. De most mi van. Harc után nem öklözik. A vállalatot nem lehet visszaküldeni ...
A szürke fal helyett egy másik kép jelenhet meg az Orenburg északi részén. Az átalakulás kezdeményezője Natalia Ibragimova építész volt. Most pedig elfoglalja a szponzorok keresését és az ötlet megvalósításának eszközeit.
A régiók vezető szerepet töltenek be az oroszországi jelzáloghitelek elérhetőségében. Az Orenburg régió a besorolás 37. sorában található. A régió családjainak csak 25,6 százaléka költözéssel válhat tulajdonosaiknak saját lakásuknak. Az index két tized százalékkal kevesebb az orosz átlagnál.
Az Orenburg regionális bábszínházában számos olyan közelmúltban történt esemény, amelyek befolyásolhatják a kreatív és gazdaságos kollektív fejlődést. Ez volt a RIA56 beszélgetés a színház művészeti igazgatójával, az Oroszország tiszteletes művészével.
Az anyagok bármilyen felhasználása csak a szerkesztõbizottsággal való együttmûködésben megengedett, a forrásra való kötelezõ aktív hivatkozással.
Az erőforrás 16+ anyagot tartalmazhat