Nyugat-európai ország ipari fejlődésének gyártási ideje (xvi - xviii cc)

Nyugat-európai ország ipari fejlődésének gyártási ideje (xvi - xviii cc)

Kezdőlap | Rólunk | visszacsatolás

1.1 A feudalizmus szétesését befolyásoló tényezők és a kapitalizmus kialakulása

XVI-XVII. Században. az európai történelemben - egy átmeneti időszak a feudalizmustól a kapitalizmusig. Ez a kezdeti felhalmozás időszaka, vagyis a tőkés termelés fejlesztésének alapvető feltételei. És a gyártási időszak is.

A nyugat-európai országok gazdasági fejlõdését a feudalizmus felbomlásának és a kapitalizmus kialakulásának idõszakában döntõen befolyásolta:

¾ nagy földrajzi felfedezések a 15. és 16. században;

¾ a feudális termelés megszervezésének jelentős változása a továbbfejlesztett eszközök és a gyártási technológia alapján;

¾ a manufaktúra termelésének megjelenése;

¾ kezdeti felhalmozódás.

A feudalizmus halála és a nyugat-európai kapitalizmusba való átmenet közvetlenül kapcsolódik a nagy földrajzi felfedezésekhez. Az új kapcsolatok kialakításához különféle erőforrásokra van szükség: emberi, anyagi, pénzügyi. Az új kereskedelmi útvonalak megnyitása, korábban ismeretlen országok és kontinensek esetében az Európa és a világ többi része közötti stabil kapcsolatok kialakulása hozzájárult ahhoz, hogy óriási források kerüljenek be az európai országok gazdaságába.

Az első eredmény a nagy földrajzi felfedezések volt az „ár forradalom”: mint Európában öntött egy nagy áramlását olcsó arany és ezüst az újonnan felfedezett földeket, az értéke a nemesfémek (és így a költségek pénz) jelentős mértékben csökkent, és a nyersanyagárak emelkedtek kell. Az árak drasztikus ugrása elsősorban a mezőgazdasági termékekben és az alapvető szükségletekben történt. Megnyertük a gyártók az áru - a kézművesek és az első manufakturschiki, akik eladják a termékeiket magasabb áron, valamint élesen bővült a földrajzi kereslet. Most már nem volt szükség a termelés korlátozására, és a kézművesipar egyre inkább kapitalista manufaktúrává kezdett nőni.

Így a nagy földrajzi felfedezések nyerte azok a mezőgazdasági termelők, akik gyártott termékek eladása, és fizetett bérleti amortizálódó a pénz, valamint kézművesek és az első manufakturschiki, t. E. győztese árutermelés. A burzsoázia pozíciói megerõsödtek, a bérmunkások osztályai megnõttek. A pozíciókat a hűbérurak jelentősen gyengült: most megkapja a parasztok formájában kiadó egykori pénz (mert a bérleti díj rögzítették), de a pénzt már költsége 2-3-szer kevesebb. A forradalom gazdasági fejest ugrott a feudális urak birtokán, elősegítette a kapitalista termelési mód kialakulását.

A nagy földrajzi felfedezések második következménye az európai kereskedelem forradalma volt, a világpiac kialakulása. A tengeri kereskedelem az óceánba nő, és ezzel összefüggésben a hanza-liget és a velencei középkori monopóliumok összeomlanak: az óceáni utakat egyszerűen lehetetlen ellenőrizni. A kereskedelem új formái voltak. Vannak árutőzsdék (az első - Antwerpenben). Az érc nemzetközi felosztása volt, objektív előfeltételek voltak a kereskedelmi cégek megjelenéséhez.

A nagy földrajzi felfedezések harmadik legfontosabb következménye a gyarmati rendszer kialakulása volt. A gyarmati fosztogatás útján elsőként Spanyolország és Portugália lépett fel, amely óriási gyarmati birtokokat teremtett. Fokozatosan Hollandiát, Angliát és Franciaországot elrohanták, amely külföldi és hazai piacokon nyert. A kolóniák megjelenésével a rabszolgaság újjáéledik.

Könyörtelen rablás a gyarmati népek, amelyek részévé vált a tudomány a történelem alatt a semleges kifejezés „egyenlőtlen csere” európai gyarmatosítók hozott mesés gazdagodás és hozzájárult ahhoz, hogy jelentős tőkefelhalmozás, különösen Angliában, Franciaországban és Hollandiában. Általában a XV-VI. Század nagy földrajzi felfedezései. felgyorsította a feudalizmus felbomlását és az európai kapitalizmusba való átmenetet.

A XVI. Században. a termelés szervezésében minőségi változások történtek. A munkaeszközök jelentősen javultak, és jelentős előrehaladást értek el az ásványi nyersanyag-kitermelő iparban és a feldolgozóiparban. Tehát az erőteljesebb forgóvázak használata, amelyek egy vízkerék segítségével működtek, lehetővé tették az öntöttvas megmunkálását és további feldolgozását - a vasat és az acélt. Javultak a kalapácsok, amelyeket víz segítségével is üzembe helyeztek. Amikor a motor elkezdte használni a felső csata vízi kerekeit, az alsó csata kereke helyett.

A XV. Század közepén. a könyvnyomtatást egy irodalmi készlet feltalálta, gyapotból és rongyból készült papírgyártás jött létre. A mechanikai órákat és malomokat fejlesztik, amelyek később a gépipar fejlődésének alapját képezik. A tengeri közlekedés sikeresen fejlődött. A XVI. Század elején. feltalált lőfegyverek, amelyek valódi forradalmat eredményeztek a katonai ügyekben.

Jelentős változások történtek a mezőgazdaságban. Megnövekedtek az ipari növények terményei, megjelentek a kereskedelmi gazdálkodás területei, amelyekhez technikai növények, zöldségek, gyümölcsök és szőlőfajta termesztése volt jellemző. A XV. Században. az állatok számának jelentős növekedése, különösen a hús és a tej, juh. A lovak mint erõserõ helyettesítik az ökröt. A mezőgazdasági termékek fokozott termelése a hazai és külföldi piacokon. Mindez bizonyságot tett a feudális vezetési formák felbomlása és az ipar új kapitalista elemeinek megjelenése iránt.

A feudalizmus elpusztításának és a tőkés termelési mód kialakulásának legfontosabb anyagi előfeltétele a manufaktúrák fejlődése volt.

Az új kapitalista ipar legalacsonyabb formája a szétszórt manufaktúra volt, vagy otthon dolgozik. Ez a termelés a XVI. Században. széles körben elterjedt az angol vidéken, ahol a kézművesek nem voltak céhszervezetek. A vidéki kézművesek a kereskedő-vásárlónak kezdtek dolgozni, vagyis egy bérmunkás helyzetébe költöztek.

A vegyes manufaktúrákban a termelési műveleteket a tulajdonosok irányítása alatt ugyanazon a helyiségben végezték (pl. Órák összeszerelése).

A manufaktúra legfejlettebb típusa a központosított manufaktúra volt. Rendezői főleg kézművesek volt kézművesek. Ebben pontosabban meghatározták a munkamegosztást: az egyes munkások már szakosodtak bizonyos műveletek elvégzésében, ami jelentősen növelte a munka termelékenységét és a termékminőséget. Ugyanakkor minden dolgozó általában ugyanabban a helyiségben dolgozott, mint egy mester irányítása alatt.

Így a manufaktúra egy kapitalista vállalkozás, ahol már van munkamegosztás, de a kézművesség még mindig alkalmazható. A gyártás az egyéni termeléstől a tömegtermelésig átmenetet jelentett, ugyanakkor a céh kézműves szabályainak keretei között.