Az ehb története az illusztrációkban a teljes biblia szinodális kiadását oroszul
A tizenkilencedik század elején. A Biblia orosz fordításának kérdését felvetette az AA Szent Sinódi Főügyész. Yakovlev (1802 - 1803 gg.).
1824. május 15-én intrikák eredményeképpen a Társaság elnöke, Prince AN. Golitsyn kénytelen volt elhagyni a posztját. Helyét a Szent Szinódus akkori uralkodó tagja vette át
Az orosz biblia ellen folytatott harcot A. A. admirális vezette. Shishkov. aki Golitsyn székét a Nemzeti Oktatási Minisztériumban szerezte.
Ready terjedni tízezer példányban Vosmiknizhiya (Mózes öt könyve + könyve Józsué, Bírák és Ruth) soha nem látta a fényt. 1825 végén az ő példányait az Alexander Nevsky Lavra téglagyárában égették. Ezzel lezárja az RBO munkáját az orosz birodalom fordításával és kiadásával kapcsolatban. A reakció, ami miatt a személyes ambíciók, a félelem és a konzervativizmus leállt a munka az orosz Bibliatársulat Szentírás fordítást orosz. Ennek eredményeként, a kombináció a magán ambíció, a félelem, a konzervativizmus és néhány „tudományos” nézetek elutasításához vezetett a hivatalos orosz fordítás A Szentírás az elmúlt években uralkodásának I. Sándor, és az egész uralkodása I. Miklós Az ötlet hivatalos fordítás szenteltek közel 30 éve nem használták. Nem is szokott emlékezni rá. Ezek és más körülmények ellenére oroszországi aszkétaik voltak, akik a fáradságot vállalták, hogy a Szentírás elérhetővé váljanak az összes orosz nép számára. Először is, ezek az emberek a Archpriest Gerasim Petrovics Pavskii és Archimandrite Macarius (a világ Gluharov). Műveiknek köszönhetően azt mondhatjuk, hogy Oroszországban már a XIX. Század első felében. a Biblia teljes fordítását oroszul készítették.
1860-ban, a Szent Szinódum áldásával, a Négy Evangéliumot 1862-ben adták ki az Újszövetség fennmaradó könyvei.
Ezzel párhuzamosan megkezdődött az Ószövetség fordítása.
Az oroszországi protestáns közösségek számára fontos esemény volt a szenteltani fordítás, melyet a Szent kormányzati szinódus az angol bibliai társadalom számára 1882-ben a sinodális nyomda által hajtott végre. A címlap olvasható: "Az Ószövetség szent könyvei fordítása a héber szövegből". Az Ótestamentum részének kiadása csak a zsidó Bibliahoz tartozó könyvekből állt, és így megfelelt az ószövetségi kánonnak, amelyet a protestáns hagyományokban alapítottak. Maga a szöveg szerkesztésre került, hogy eltávolítsa tőle a Hetvenek fordításának verzióit, amit az összes záróelem mechanikus eltávolításával érte el. Később ezt a kiadást és annak újratekintését több generáció hívő használta. Ezek között a reprintsek közül az 1947-ben megjelent American Bible Society (a két oszlopból álló párhuzamos párhuzamos ülések egy csoportja) a legelterjedtebb kiadása, amely az orosz protestánsok számára a Biblia fő kiadása lett. Mostanáig a szinodális fordítás továbbra is a Biblia leggyakrabban használt orosz fordítása, amellyel az orosz birodalom neve nagyon szorosan kapcsolódik.
1876-ban először jelent meg a Biblia első szinodális fordítása. A fordítást 1958-ban kezdték meg, a Moszkvai Metropolitan Philaret általános felügyelete mellett. A fordítást a Szentpétervári, Kijev, Moszkva és Kazán szellemi akadémiák között terjesztették. 1862-ben az Újszövetség teljes szinoda fordítása következett.
Alexey Sinichkin, különösen a keresztény felvilágosodási portálért, a word-for-you.rf-nek
Korábbi cikkek a következő rovatban: