Panegirik - irodalmi enciklopédia - irodalom
424 az arcát olyan mesterek Oratory a széna, Bourdaloue, flush Massilon, Bossuetet és t. D. [XVII.]. Az azonos korszakban rendkívül elterjedt különféle bírósági dicshimnusz költészet, amely hosszú ideig megy keresztül az abszolutista rendszer létezik néhány országban, akár a mai napig. A feudális földesúr Oroszország dicshimnusz volt olyan kiváló képviselőivel, Feofan Prokopovich beszédeiben dicsőítő I. Péter Derzhavin az ő dicsőítő ódákat, és így tovább. D. egyedülálló forma dicshimnusz a tudományos beszédet és dicsérő szavakat tiszteletére a tudomány képviselői, fakadó egyedi feltételek a tudományos munka hierarchikus kasztja az abszolutizmus korában (különösen Franciaországban). A különleges formájú kell tekinteni P. paródia, to- szolgálja a kezében ideológusai a társadalmi és politikai ellenállást jelenti, hogy lejárassa és nevetségessé elárulják osztály ellenséget. Ez például „dicshimnusz nonszensz” Erasmus [1509] vagy a „dicsőítő szenvedély pénz” alapon Dekkers ismert a német kiadás 1703, és így tovább. G. P. Együtt parodisztikus emeléssel a forradalmi burzsoázia egyrészt súlyos formái dicshimnusz definiáltuk bemutatott pl. a Nagy Francia Forradalom alakjainak beszédeiben. Ma a kapitalista Nyugat dicshimnusz körben alkalmazott technikák a politikai harcban, és megpróbálta befolyásolni a széles dolgozó tömegek. A fő eszköz itt az oratóriumi beszéd és folyóiratok, elsősorban az újságok. P. mivel elleni küzdelem eszközeként parlamentarsko-választáson, nacionalista soviniszta propaganda és t. D. A műholdas és nélkülözhetetlen kiegészítő náci-kapitalista rendszer, amelyben fogad és különösen visszataszító képmutató formában. Oratórium a proletariátus mint kritikátlan dicsőítése PA nyilvános rendezvények közéleti idegen annak lényegét. Ez természetesen nem tagadja a lehetőséget és a rendelkezésre állás az oratórium mintákat a proletariátus, hogy tisztelegni a nagy forradalmi és események. Bibliográfia: I. Panegyrici veteres latini (ed. E. B? Hrens), Lpz. 1874. II. H. H. De XII panegyricis latinis Auclam, 1868; Pichon R. Les derniers? Crivains profánok, P. 1906. K. Derzhavin