Melyek voltak azok a muzulmánok, akik valóban ezzel a módszerrel halálra vetették a köveket?

Itt írja le az Iszlám Encyclopedic Dictionary:

Rajm, halálra megkövezve. Az iszlám törvények szerint ez a büntetés (a Hadd esetében) a házasságtörőkkel szemben, ha a bűnösségük bíróság előtt bizonyított. Ez megköveteli bizonyíték négy tanú, vagy pedig négyszeres vallomás házasságtörés a házasságtörő vagy házasságtörő (Shafi'ites Maliki és úgy vélik, hogy csak az egyik felismerés).

Az iszlámban, mint minden korábbi vallásban, a házasságtörés a legsúlyosabb bűn, amely büntetéshez vezet. Azonban nem mindig erre a bűnre büntetik a halált. Ha a házasságtörõk (vagy az egyikük) nem házasodtak meg a bûn követelésekor, akkor a halálbüntetést nem alkalmazzák ellenük. Ezeket botokkal, vagy más típusú tazir használják (lásd Tazir).

A Koránban a rajm szó nem fordul elő, de az iszlám forrásoknak több hadísztja van arról a tényről, hogy Muhammad próféta a rajmot használja. Például, utalt a végrehajtása egy Maiz (muzulmán, Hudud, 22) és a nők Hamid (muzulmán, Hudud, 23), a következtetést, amely részt vett sok ember. Egy hadísz, Abdullah Ibn Abbász számolt be, hogy a kalifa Omar említett egy vers, ami elmaradt (Lásd. Naskh) szövege a Korán. Azt mondja: "Valóban Allah választotta Muhammadot az igazságnak, és elküldte neki a könyvet. És amit Allah küldött, volt egy vers "Rajm". És elolvastuk, megértettük, és megfigyeltük. Allah Allah Küldöttje Rajmát, majd Rajmát. És attól félek, hogy eljön az idő, és valaki azt fogja mondani, Allahra esküszöm, hogy nem találja a vers „Rajm” a Book of Allah, míg (v) Rajm a könyvben Allah az igazság (használt) azoknak, akik tettek a házasságtörés közben házas (vagy férjhez) "(muszlim, Khudud, 15).

Annak érdekében, hogy a rajmot alkalmazni lehessen, szükséges, hogy a házasságtörõk éljenek, életben, életkorban. Ha a házasságkötést kényszerítették el, akkor a Rajma nem kerül alkalmazásra. A Rajma-ítéletet csak a bíróság szabhatja meg. Olyan helyeken, ahol nincs Shariah udvar, a Rajma nem alkalmazható. Abu Hanifa és Malik ibn Anasu szerint ez a büntetés nem vonatkozik a nem muszlimokra is. De Muhammad ibn Idris al-Shafi'i és Ahmad ibn Hanbal úgy vélik, hogy lehetséges a rajma használata és ellenük.