A replikáció és a klaszterezés összehasonlító megjelenést kölcsönöz egymásnak

Replikáció és fürtözés: összehasonlító pillantás egymás iránt

A replikáció és a klaszterezés összehasonlító megjelenést kölcsönöz egymásnak

Tudjuk, hogy az összes (vagy szinte mindegyik) számítógépes kifejezés a standard angol szavakból származik. Az ilyen szavak megszokottá vált, megszokott a hallás, és sokan csak az IT-vel kapcsolódnak. De ha ezeket a szavakat a kezdeti definíció szempontjából nézed, akkor lehetővé teszi, hogy mélyebben megértsd, miért választották ezt a különös angol szót erre a kifejezésre.







Az összes ilyen érték kombinálása lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük, mi a replikáció az IT-ben dolgozók számára:

A REPLICATION az adatrekord megismétlése, ezáltal az adatok pontos másolatát hozza létre, hogy csökkentsük a hibákat (és az állásidőt), ahogy az adatbázis növekszik.

A klaszter egy másik kérdés. Számomra nyolc definíció van a Collins szótárban (második kiadás). Mindegyikük ugyanazt az alapot tartalmazza (amely csak az informatikai eszközökkel való klaszterezés alapvető indikációit tartalmazza): az ilyen dolgokat csoportokká alakítja. A Nagy Enciklopédiás Szótárban minden kifejezés egy bizonyos típusú objektum csoportosításával is társul. Így az IT-ben egy klaszter a következőképpen írható le:

A CLUSTER különböző homogén elemek egyesülése, amely bizonyos tulajdonságokkal rendelkező független egységnek tekinthető

Megértjük ezeknek a kifejezéseknek az angol etimológiáját az IT-ben, de mi a replikáció és a klaszterezés az adatbázisok szempontjából? Melyek azok a viszonylagos megfontolások és kudarcok, amelyek a rendszerek magas rendelkezésre állásának biztosítására alkalmasak?

Failover klaszterek

A klaszterek képesek arra, hogy egy adott gépet meghibásodásként kiküszöböljék, védve ezzel a hozzáférést az adatbázisához a kiszolgáló hardverhibairól.

A rendszercsalád két vagy több gépből (úgynevezett csomópontokból) áll, amelyek hardverekkel és szoftverekkel vannak integrálva, hogy egyetlen virtuális gépként működjenek. A klaszter redundáns hardver és szoftver gyűjtik a redundancia: ha valami elromlik egyetlen csomópont vagy csomópont kell venni az offline karbantartási, a klaszter erőforrás van kapcsolva egy másik csomópont biztosítja a folyamatos hozzáférést.

Annak érdekében, hogy a Progress® OpenEdge® adatbázisok használhassák a folyamatos klasztereket, kezdetben külön termékhez, a Fathom® High Availability Clusters-hez kínáltak. Idővel ez a funkció az OpenEdge 10B Enterprise termékben szerepelt, és most egyszerűen "failover fürtöknek" nevezik.

A "failover fürtök" funkcionalitása független az operációs rendszerek és a hardver szállítóitól. A "Failover Clustering" felület könnyen használható és nagyban leegyszerűsíti az OpenEdge adminisztrációját fürtözött környezetben.

Funkcionalitás „Failover Clustering” nem helyettesíti az operációs rendszer kapcsolódó szoftver kezeléséhez a klaszter, csak lehetővé teszi, hogy integrálja a OpenEdge fürtkezelőnek úgy, hogy a OpenEdge helyesen meghatározni, mint egy fürt erőforrás. Így az adatbázis magában foglalja a klaszter erőforrások és a hibakereső mechanizmusok kezelését, amelyek automatikusan ütemezett vagy nem tervezett leállítás esetén hibatűrést biztosítanak.

Az "átállási klaszterek" funkcionalitása azt jelenti, hogy az OpenEdge 10 adatbázisokhoz tartozó klaszterek támogatása nem igényli az adatbázisok adminisztrátorait, a klaszterek szakértői lesznek, bár a klasztermenedzsernek alapvető ismeretekkel kell rendelkeznie. Fontos azonban megérteni, hogy a klaszterek végrehajtása összetett, és a szervezetben részt vevő személynek rendelkeznie kell tapasztalataik végrehajtásában és kezelésében.

A failover cluster adatbázis adminisztrátorok egyszerűen kell előre eldönteni, hogy vajon hogyan fog viselkedni fürt erőforrás során failover beállításával koherens politika rugalmassága határozott lépéseket helyreállítása, amely automatikusan követi a forrás és annak minden függőség, ha a feltétel bekövetkezik, amely egy másik erőforrásra való áttérést igényel. Ilyen szabály például a kísérletek száma, hogy újrainduljon az adatbázis az aktuális csomópont-e, vagy a kérelmet vissza kell térni az elsődleges csomópont után helyreáll.







A hibakereső klaszterek egyszerű parancssori felületet (PROCLUSTER) tartalmaznak, amely hozzáférést biztosít az operációs rendszer fürtjének szoftveréhez. A PROCLUSTER regisztrálja a fürtözött környezetben jelenlévő forrásokat. Ezzel regisztrálhatja az adatbázist fürtforrásként, de nem kell meghatározni az adatbázis függőségét - a "failover fürtök" funkciója gondoskodik róla.

A "failover fürtök" funkcionalitása az OpenEdge-t egy fürtbe integrálja a meglévő fürtkezelő szoftver és az OpenEdge funkcióinak megfelelő bővítése révén. Klaszterek használatakor továbbra is használhatja a PROSERVE vagy PROSHUT parancsokat és azok egyenértékűit. A PROCLUSTER segítségével is elindíthatja és leállíthatja az adatbázist. Adminisztrátori szervert is használhat az adatbázis indításához és leállításához. Az operációs rendszer fürtkezelőjének szoftvere ismeri az OpenEdge-t, és hiba esetén megfelelően feldolgozza azt.

Ha az adatbázis struktúrája megváltozik, vagy az adatbázis új tárolóeszközre kerül át, a PROCLUSTER nagyon egyszerűvé teszi az adatbázissal szembeni védelmet a hibákkal szemben. Például, ha megváltoztatja az adatbázis szerkezete, működő klaszter (a PROSTRCT), failover csoportosítási funkciók automatikusan meghatározzák, milyen forrásokat szerepeltetni kívánt, megáll az erőforrás, ha fut, és tiltsa le, majd engedélyezze újra a forrás automatikusan.

Az OpenEdge megfelel az operációs rendszer gyártójának által meghatározott biztonsági modellnek, amit a felhasználók létrehozhatnak és módosíthatnak; különböző könyvtárakhoz és eszközökhöz való hozzáférési jog; és az erőforrások megkezdésére és leállítására vonatkozó jogokat, például az adatbázisokat.

Az adatbázis teljesítményét nem szabad befolyásolni a klaszterek használata, kivéve az adatbázis életképességének ellenőrzéséhez szükséges további különálló folyamatot, és ezt a klaszterkezelő szoftvernek jelenteni.

Az OpenEdge átállási fürtök esetében legalább két csomópontos konfigurációra van szükség, amely megosztott tárolási architektúrát használ. Az adatbázisnak egy vagy több megosztott eszközön (más néven megosztott tárolóként) kell lennie.

A hibakereső klaszterek legfontosabb előnye az, hogy egy fürtben egy adatbázis egyszerű kezelhetőségét és karbantartását biztosítja számos manuális eljárás automatizálásával, amelyeket egyébként más erőforrásra való áttérés biztosítása érdekében végre kellene hajtani. Ne feledje azonban, hogy a fürtözés nem védi meg azokat a lemezek fizikai meghibásodását, amelyeken az adatbázis tartózkodik.

replikáció

Az adatreplikációnak két fő előnye van: az információ másolatainak egy vagy több webhelyre történő terjesztése és / vagy katasztrófa utáni helyreállítás biztosítása annak érdekében, hogy az ügyfelekhez folyamatosan hozzáférjenek az adatokhoz. Az OpenEdge replikáció automatikusan átmásolja az OpenEdge ipari adatbázisból származó változásokat a készenléti kiszolgálón tárolt OpenEdge adatbázisra.

Az OpenEdge replikáció az adatbázist a magas rendelkezésre állású környezetben is eltávolítja.

Így az OpenEdge replikáció lehetővé teszi a felhasználók számára az OpenEdge adatbázisok személyazonosságának megőrzését azáltal, hogy forró forrást biztosítanak adatbázis-meghibásodás esetén. Ha egy adatbázis sikertelen, egy másik adatbázis aktívvá válik. Ezért a kritikus adatok mindig a felhasználók rendelkezésére állnak.

Replikáció Az OpenEdge meggátolja a cél adatbázis frissítését a replikációtól eltérő módon. Az OpenEdge Replication Plus használatakor azonban a céladatbázis nyitva áll a felhasználói kérelmek és jelentések, valamint az adatbázisba való be nem kapcsolódó tevékenységek (például az adatbázis-segédprogramok számára). Az ilyen konfiguráció jelentősen javíthatja a teljesítményt, lehetővé téve, hogy jelentéseket és egyéb műveleteket hozzon létre intenzív olvasással különálló, de azonos adatbázisokban.

Természetesen a forrás- és céladatbázisok ugyanazon a gépen lehetnek, de eléggé értelmetlenek lesznek, hiszen a replikáció egyik fő előnye, hogy a céladatbázis akkor kapcsolódik össze, amikor a forrásgép összeomlik.

Replikáció Az OpenEdge két replikációs módot támogat: szinkron és aszinkron. Asynchronous módban az OpenEdge replikációs kiszolgáló az AI tranzakciós naplóból AI blokkokat küld a céladatbázisban futó replikációs ügynöknek.

Szinkron üzemmódban az OpenEdge replikáció további feldolgozást blokkol a felhasználó számára, amíg a tranzakció teljes mértékben nem kerül alkalmazásra a céladatbázisra.

A két konfiguráció közül (szinkron és aszinkron) az aszinkron termelékenyebb. A szinkron a legbiztonságosabb, de mivel a szinkronmodellben lévő felhasználó blokkolva van, a teljesítmény rosszabb lesz, mint az aszinkron modellnél.

A replikáció normál működésének biztosítása érdekében megbízható TCP / IP kommunikációt kell biztosítania a forrás és a céladatbázisok között. Megbízható kapcsolat nélkül az OpenEdge replikáció az adatbázishoz történő szinkronizálási időt fogja tölteni, amikor visszaáll a kommunikációs hibáról, ami az adatbázisokhoz való felhasználói hozzáférés megszakadásához vezethet.

A "magas rendelkezésre állás" ideális világában meg kell próbálnia mindkét technológiát megvalósítani. Ezek lényegében ugyanazon üzleti folytonosság érme két oldala. A fürtözés minimalizálja a számítógépes hibák leállását, és a replikáció minimálisra csökkenti az adatbázishiba miatt az állásidőt.

Mind a klaszterezés, mind a replikáció nagyon vonzó lehetőségek, és lehetővé teszik számunkra, hogy jelentős lépést tegyünk a végső cél elérése felé - 24/7 adatok rendelkezésre állására. A költség szempontjából az OpenEdge replikációja különálló termék, míg a fürtözés része az OpenEdge 10 Enterprise licencnek.

Az OpenEdge-ben támogatott klaszter-megoldások (PROCLUSTER)

HPUX (64 bites PA-RISC és Itanium)

  • HP szoftver:
    • HPUX 11.i vagy újabb verzió
    • HP mc / ServiceGuard 11.x vagy újabb

SUN Solaris Sparc (64 bites)

  • SUN szoftver:
    • SUN Solaris Sparc 10
    • SUN Cluster verzió 3.1