A poliszisztéma elmélete a munkákban és
Bár az alkotója poliszisztémás fordítási modellt kell tekinteni egy izraeli nyelvész Itamar Even-Zohar, eredete törekedni kell a munkálatok képviselőinek szovjet formális iskolai - Jurij Tynianov, Roman Jakobson és Boris Eichenbaum. Először is, beszélünk a koncepció polysystem. Ez a kifejezés alkotta Tynyanov 1929, eredetileg használt utal a többrétegű szerkezet összekapcsolt és kölcsönhatásban elemek. A rugalmasság e koncepció lehetővé teszi Tynianov alkalmazzák azt nemcsak az egyes műtárgyak, hanem irodalmi műfajok és hagyományok.
Az I. Even-Zohar kezdetben a szovjet formalitások ötleteit használta a fordítás elméletével és a héber irodalom történelmi struktúrájával kapcsolatos bizonyos problémák megoldására, de további munkája ezen a területen vezetett egy poliszisztéma elméletének megfogalmazásához. Ennek az elméletnek a főbb rendelkezései a héber-jiddis poliszisztémák aspektusainak alapművében szerepelnek: egy többnyelvű poliszisztéma esete (1979).
A Pair-Zohar modell szerint a poliszisztéma heterogén és hierarchikusan rendezett rendszerek konglomerátuma, amelynek kölcsönhatása folyamatos fejlődés folyamatát hozza létre a poliszti rendszer egészének keretei között. Az irodalmat ebben a kontextusban nem egyszerű szöveggyűjteménynek kell tekinteni, hanem tágabb értelemben, mint a szövegek létrehozásának, terjesztésének és elfogadásának irányítója.
Tekintve elméletét tágabb kontextusban, a Even-Zohar bizonyítja, hogy korlátozott szisztémás kapcsolatok léteznek egy adott irodalmi poliszti- kának lefordított szövegei között, amelyek függetlenek. Ezek a kapcsolatok a fordítások minőségének a célnyelvi irodalmi normák alapján történő meghatározására vonatkozó elveket is érintik.
Hagyományosan úgy vélik, hogy a fordítás mindig periférikus helyzetbe kerül a célnyelvi poliszisztémában, az Even-Zohar pedig egy ilyen "perifériás" helyzetet tekintve egészen normális, három olyan helyzetet vet fel, ahol a lefordított szöveg központi pozícióba kerülhet.
A fordított irodalom különböző szerepet játszhat a célnyelvi poliszisztémában - hogyan támogathatja a meglévő modelleket, és új, eredeti elemeket vezethet be a rendszerbe. Ebből következik, hogy az adott kultúrában gyakorolt fordítási elvek meghatározása az a pozíció, amelyet a transzlációs szakirodalom elfoglal a poliszisztémában. Ahogy Even-Zohar írta: "a fordítás már nem olyan jelenség, amelynek jellege és hatóköre egyszerre és mindenkorra meg van határozva, hanem tevékenységek, amelyek az adott kulturális rendszeren belüli kapcsolatoktól függenek".
Ez az új megértés elkerülhetetlenül vezet a bővítés a meghatározás a fordítás. Az előző definíciók gyakran állítják elő kizárólag előíró feltételeket és szövegek, amelyek nem felelnek feltételezésből elméleti fogalmak, nyelvészek gyakran megtagadják állapotának teljes fordítását, amelyben őket „utánzat”, „alkalmazkodás” vagy „változat”. Másrészt, Even-Zohar művében igyekszik magát újradefiniálni az elmélet a fordítás, felismerve azt a tényt, hogy a paramétereket a fordítási folyamat így vagy egy másik kultúra diktált működő modell irodalmi polysystem célnyelven.