Azbesztózis tünetei, diagnózis, kezelés, eurolab, pulmonológia
Azbesztózis - tüdőbetegség miatt előfordul, hogy a műveletet a test azbeszt (humán belégzésével szálak). A „azbesztózis” segítségével és a kialakulását jóindulatú fokális elváltozások a mellhártya és tüdőrák, és a mellhártya megvastagodása, és pleurális rosszindulatú mesothelioma, és a jóindulatú mellhártyaizzadmány. Az azbesztózis és a mesothelioma idővel kialakuló dyspnoe kialakulását okozza.
A diagnózis érdekében gyűjteni kell egy anamnézist, mellkas röntgen vagy számítógépes tomográfia. Ha rosszindulatú daganatokat észlelnek, szövetbiopsziára van szükség. Az azbesztózis kezelése jó hatással van, ha nincs rosszindulatú folyamat, amikor szükség van az orvosi sebészeti eltávolításra vagy a kemoterápiára.
A természetben megtalálható azbeszt-szilikát szerkezeti és hőálló tulajdonságokkal rendelkezik, ezért értékes a hajógyártás és az építőipar számára. Néhány textiliparban és gépkocsifékek gyártásánál is használják. A krizotil (kígyószál), a krutidotil és az amósit (amfibol vagy egyenes rostok) az azbesztszálak három fő típusa, amelyek a kérdéses betegség okai. Az azbeszt hatással lehet a tüdőre és / vagy a mellhártyára.
Az aszbesztózis az interstitialis tüdőfibrózis egyik formája. A malignus betegségek ritkábban vannak rögzítve. A betegség kockázatának növekedése az ilyen csoportokban:
- építők
- hajóépítők
- a textilgyárak és a vállalkozások munkatársai
- a lakások javításával és rekonstrukciójával foglalkozó dolgozók
- a bányászok és az azbesztszálakkal foglalkozó munkavállalók stb.
Másodlagos léziók is valószínűek. A kockázati csoportban ilyen esetekben a betegek családtagjai vannak, és a bányák arcai közelében laknak.
kórélettan
A patofiziológia nagyon hasonlít a többi pneumoconiosiséhoz. Az alveoláris makrofágok elnyelik az azbesztszálakat, amelyeket egy személy belélegzett. Továbbá növekedési faktorokat és citokineket termelnek, amelyek miatt a gyulladásos folyamat kialakul, kollagént helyeznek el. Az eredmény fibrosis. Azt is meg kell jegyezni, hogy az azbeszt rostjai önmagukban közvetlenül mérgezőek lehetnek a tüdőszövetre. A betegség kockázata korrelál a kontaktus időtartamával és intenzitásával, a belélegzett rostok típusával, hosszával és vastagságával.
Az aszbesztózis a fejlődés kezdetén jelentős tünetek nélkül halad át, azaz latens formában. De előfordulhat, hogy progresszív légszomj, köhögés nélkül köhögés, rossz egészség (rossz közérzet). Befejezése után a kapcsolatot egy kiváltó tényező lehet a betegség kialakulására (súlyosbodó) 10 esetből 100. Amennyiben a betegség előrehaladtával, és ez nem kezelik, a beteg sűrűsödik terminális ujjperceinek, vannak száraz basilaris crackles. Súlyos esetekben a jobb kamrai elégtelenség tüneteit és megnyilvánulásait, azaz a pulmonalis szívet figyelték meg.
Az azbeszt vereségének jele a mellhártya sérülése. Ez magában foglalja:
A mellhártya elváltozásaiban folyadékgyülem és rosszindulatú fejlődés alakul ki, de kevés tünet létezik. A diagnózist radiográfiai módszerrel vagy nagy felbontású CT-vel végezzük. De a számítógépes tomográfia módszere érzékenyebb a pleura elváltozások észlelése szempontjából. A kezelés ritkán szükséges, kivéve a malignus mesothelioma eseteket.
A diszkrét burkolatokat az azbeszttel foglalkozó munkavállalók 60% -ában rögzítik. Gyakran érintik a parietális mellhártyát 2 oldalról a rekeszizom melletti 5 és 9 bordák között. Gyakran megfigyelték a foltok meszesedését, mert a rossz tüdőkárosodás helytelen diagnózisát lehet felhozni, ha roentgenológiailag a tüdőterületeken helyezkedik el. A HRCT ilyen esetekben különbséget tesz a pleurális és parenchimális elváltozások között.
A diffúz megvastagodás lehet mind a zsigeri, mind a parietalis mellhártya. Ez egyaránt lehet egy nem specifikus reakció a mellhártya effúzióra, és a tüdőfibrózis terjedése a parenchima és a pleura között. A pleurális megvastagodás (kalcifikációval vagy anélkül) korlátozó rendellenességeket okozhat. A lekerekített atelektázia a pleurális megvastagodás megnyilvánulása, amelyben a mellhártya intussuscepciója a parenchima belsejébe húzhatja a tüdő szövetét a "csapdába", ami atelektáziát okoz. A mellkasi röntgenkészüléken és a számítógépes tomográfián általában a tüdő alsóbb területein gyakran lokalizált, egyenetlen kontúrnak tekintett cicatrikus tömeget tekintik. Radiográfiával zavaros lehet a tüdő rosszindulatú daganatával.
Pleurális folyadékgyülem is előfordul, de ritkábban, mint a többi pleurális elváltozás, amelyet kísér. Az izzadás exudátum, gyakran vérzéses, és legtöbbször spontán eltűnik (speciális kezelés nélkül).
Az azbesztózis diagnózisa
A diagnózis szempontjából fontos az anamnézis helyes gyűjtése, amely feltárja a páciens kapcsolatát az azbeszttel. A röntgenfelvételeket vagy CT-vizsgálatokat is elvégezzük, amint azt már említettük. A radiográfiai módszerrel meg lehet határozni a retikuláris vagy fókuszos infiltrátumokat, amelyek tükrözik a fibrózist. Ezek elsősorban az alsó lebenyek perifériás részeiben találhatók. Gyakran társulnak pleurális elváltozásokkal. A betegség "elhanyagolt" szakaszában egy "méhsejt tüdőt" észleltek, ilyen esetekben a középső pulmonalis területek részt vehetnek a kóros folyamatban.
A betegség súlyosságát a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (mint a szilikózis) mérete határozza meg az infiltráció méretére, alakjára, helyére és súlyosságára vonatkozóan. Az aszbesztózis elsősorban a tüdő alsó lebenyében retikuláris változásokat idéz elő, ami megkülönbözteti a betegséget a szilikózistól. Ha a mediastinum és a gyökerek adenopátiája kimutatható, ez egy másik diagnózist jelez, és nem az azbesztózist.
Az HRCT módszer az esetleges aszbesztózis esetén tájékoztató jellegű. A nagy felbontású CT-vizsgálat alkalmas arra, hogy megállapítsa, mely mellhártya-léziók vannak jelen. Ne alkalmazza a tüdőfunkciós tesztek diagnosztizálására, amellyel a tüdőtérfogat csökkenését észlelheti. Azonban ezeken a vizsgálatokon keresztül a diagnózis felállítása után hosszú ideig lehet a tüdőfunkció változását jellemezni.
A bronchoalveoláris mosást vagy a tüdőbiopsziát diagnosztikai módszerekkel csak akkor alkalmazzák, ha atrakcionális módszerekkel nem lehet diagnosztizálni. Ha azbesztszálakat találnak, ez az asztbesztózist jelöli tüdőfibrózisban szenvedőknél. De egyes esetekben ilyen szálakat találnak azokban a tüdőkben, akik nem rendelkeznek a betegséggel, de az azbeszt befolyásolta a testüket.
Kezelés és megelőzés
Speciális kezelést nem fejlesztettek ki. Ha a hypoxemia korai felismerése és a jobb kamrai elégtelenség, akkor használjon további oxigént és kezelje a szívelégtelenséget. Az aszbesztózis súlyosbodásával az orvos előírhatja a pulmonalis rehabilitációt. A profilaktikus intézkedések a kórokozóval való érintkezés megszüntetésére, a dohányzás abbahagyására, az azbeszt tartalmának csökkentésére a nem munkaterületeken. Az influenza és a pneumococcus vakcinákat szintén megelőző célokra adják. A dohányzásról való leszokást szintén fel kell használni a tüdõrák multifaktoriális kockázatának megelõzésére az azbeszttel dolgozó emberekben.
A betegség prognózisa az egyes esetek jellemzőitől függ. Egyes betegek anélkül élnek, amikor a tünetek nem jelennek meg, vagy csak kismértékben nyilvánulnak meg. Néhány beteg panaszkodik a súlyos légszomjjal. Néhány esetben a légzési elégtelenség, a rosszindulatú daganatok és a jobb kamrai elégtelenség kialakulását dokumentálják.
A nem kissejtes tüdőrák az azbesztózisban fordul elő, 8-10-szer gyakrabban, mint az ilyen diagnózis nélküli emberek. Különösen gyakran a munkavállalóknál fordul elő, amelynek a testén amphibol szálak hatnak. Megjegyzendő, hogy a belélegzett azbeszt minden formája a rák kockázatának növekedésével jár. Az azbeszt és a dohányzás szinergikus hatást gyakorol a tüdőrák kockázatára. Vagyis az azbeszttel foglalkozó dohányzóknak néha nagyobb esélyük van a tüdõrák kialakulására, amelyben a prognózis gyenge és bonyolult, és a bonyolult kezelésre van szükség.