A körmök és tűk dobásának módszerei - túlélési iskola
A körmök és tűk dobásának módszerei
Mint tudják, nemcsak a kések használhatók a dobásra, hanem a tengelyek, a sapper pengék, az élesített fémlemezek, a shurikensek, a körmök és a tűk is. Ebben a cikkben a tűket és a körmöket lövedékként tekintjük.
Először nézzük meg, hogy milyen típusú tűk alkalmasak a dobásra. Fegyverként cipészfecskendőket és speciálisan gyártott szerszámokat használhatunk, hasonlóan a japán pálcikákhoz. Hosszuk 220-230 mm, a vastagsága pedig 7-8 mm.
Az átmérőben lévő orsó lehet kerek vagy négyzetes, ez nem fontos. Az ilyen lövedékekre vonatkozó egyetlen szabály a fekete, vagy szélsőséges esetben sötét színű. Az ilyen tű súlya 30-50 g, ami biztosítja a gyors repülés sebességét.
Természetesen nehezen lehet megölni egy ilyen tűt, hacsak a lövő minősége annyira magas, hogy az ellenség szemébe, carotis artériájába vagy torkaiba jut. Az ilyen elváltozások halálosak lesznek.
Ezért a tűket gyakrabban használják sokkoló fegyverként. A váll, a könyök vagy a kéz sérülése jelentős fájdalmat okozhat, és rövid távon immobilizálhatja a személyt. És maga a vérző seb okozza a kényelmetlenséget, csökkentve az ellenség harci hatékonyságát.
A képzéshez fa állványok használatosak a késdobok készítéséhez. A legfontosabb dolog az, hogy egyes részei között nincsenek észrevehető rések. Vagy egy vastagságú, egy függőleges felületre erősített fa szeletét használhatja.
A dobás távolságaként legfeljebb 5 m távolságot választanak, mivel a lövedék könnyedsége miatt hosszú távolságok nem ajánlottak.
Az ellenféltől legfeljebb 2 m távolságban a tű sokkal kényelmesebb a vastag rész mögött tartani. Vagyis a lényeg az ellenség felé nézzen.
Ha a távolság 2 és 5 m között van - a tűt kényelmesebbé teheti, középre vagy pontra tartva. Ugyanakkor az ellenség felé mutató széles vége felé mutat.
Állványokként ugyanazokat a testhelyzeteket alkalmazhatja, mint a "Throwing Knives" című cikkben leírtak.
A hatékonyabb ütközés érdekében a dobást leginkább 2-3 tűs csomagolással lehet elvégezni, szorosan összehajtva. Ugyanakkor a tűk átmérője négyzetesei nagyobb pontossággal rendelkeznek. Az ilyen dobások a vereséghez hasonlóak, mint egy automatikus sor, mivel gyakorlatilag az egész tűköteg eléri a célt, amint az az ábrán látható.
Ha szeretné megtanulni, hogyan dobja el a tűket 5 m-nél nagyobb távolságra, akkor a lövedék jobban megtartja a pontot. Az ilyen dobás hatékonysága nagymértékben függ a tű saját erősségétől és súlyától.
Keleten a tűk használatát a csatában gyakran méregben megkeményítették, vagy apró metszést készítettek, méregbe mártották és kiszáradtak. Ez lehetővé tette az ellenség hatástalanítását, ami kisebb károkat okozott.
Gyújtó fegyverként használhatók a "szövés" (100 mm) és a "200" (200 mm) szögek. Ebben az esetben a körömfej jó stabilizátorként szolgál.
Kétségtelen, hogy a köröm dobásával kapcsolatos képzés elindításakor először meg kell tanulnunk, hogyan dobjunk el más tárgyakat. Végül is ez a lövedék alakja meglehetősen szokatlan, és jó alapkészségre lesz szüksége.
A part menti cipő képes megtanulni, hogy ne csak a testet tartsa, hanem egy vastag varrófonalat is.
Szál nélkül, a tűt dobják, mint egy dartot, és rázzák az ellenséget.
Egy 1,5-2 m távolságban lévő szál esetén célszerűbb a tűt tartani a mutatóujj és a hüvelykujj közötti szálon. Ez lehetővé teszi, hogy a legjobb swinget érje el, és erősebb dobást hajtson végre.
A szál ebben az esetben is egy kar, amikor lenget és stabilizálódik a repülés közben, ami nagymértékben megnöveli a káros hatásokat. Természetesen a kiképzés során észrevehető találatok lesznek a célponton, de a kemény edzés segít megszabadulni ettől a hiányosságtól.