Kirándulás, a kirándulás történetének jellemzői
A gyakorlatban megtalálhatja a történet hat jellemzőjét:
1. A csoport mozgásának sebességéről szóló történet eltartottsága. A történet a turisták mozgásának ritmusát, a kirándulás útvonalát érinti. Például a gyerekekkel végzett kiránduláshoz készült történet nem használható a felnőttek számára végzett kirándulások módosítása nélkül, mivel e csoportok eltérő mozgási sebessége van. A gyalogos és buszos kirándulások története ugyanazon a témán nem ugyanaz.
3. Használja a vizuális bizonyítékok történetében. A történet különlegessége, hogy nincs benne szóbeli bizonyíték. A szerepüket a vizuális sorozat végzi. Az útmutató elkészíti a bemutatót, hogy az objektum "beszéljen", hogy a turisták láthassák, miről beszél. Ezt egy figurális történet, az emlékmű alapos megjelenítése, vizuális anyagok bemutatása a "portfolió portfóliójából". Egy olyan történet, amely nem kapcsolódik a vizuális sorozathoz, a történet túlzott részletei egy ilyen hiányossághoz vezetnek, mint az előadás.
5. A kiránduló története konkrétsága. A konkretitás nemcsak a téma megfogalmazása, hanem maguk a tények is, értelmezése. A specifitás azt követeli meg, hogy a kirándulás bemutatása nem lényeges, hanem olyan anyag, amely feltár egy adott témát. Téves, hogy a konkrét anyag (tények, példák, dátumok, számok, szereplők nevei) bőségesen figyelembe veszi az útmutató történetét. A kirándulás anyagának specifikációja a gondolkodás kifejezése, pontosabb, konkrét formában adott álláspont.
6. A történet jóváhagyása. A történelmi eseményről beszélve a vezető azzal a leggyorsabban meggyőződéssel mondja, hogy pontosan így történt, ezen a helyen, hogy résztvevői hívtak embereknek, és nem valaki másnak. A konkrét eseményt leíró útmutató a jelenlegi (múltbeli vagy jövőbeli) időre utal, objektív tényként mutat rá, és rámutat arra a konkrét személyre, aki ezt a cselekményt elkötelezi (elkötelezi vagy végrehajtja). A történet ilyen jellegzetességét szem előtt kell tartani, mint egy szubtextum jelenlétét.
Az altext egy szöveg belső, kiegészítő (rejtve a beszéd) értelme, a vezető története. A szubtextum a vezető érzéseiben, történetének érzelmi gazdagságában, gesztusokban és arckifejezésekben, a beszéd tonalitásában fejeződik ki. Az alapszöveg lényege az útmutató hozzáállása a beszélgetés témájához, egy adott tény vagy valamilyen részlet értékelése a bemutatott anyagban.