A szellemi fejlődés feltételei - stadopedia
Az ember felsőbb formái mentális aktivitása közvetített jellegű. Az ókorban az emberek a munkaerő-tevékenység, a képzés stb. Folyamatában. használt speciális objektumokat, feltételes képeket, jeleket, amelyek bizonyos információk rögzítésére és továbbítására szolgálnak. Jelek és beszéd közvetíti az emberek tanításának tevékenységét és folyamatát. Következésképpen ezeknek az eszközöknek a kialakulása és fejlődése, beleértve a kultúra fejlődését is, és elsősorban a psziché történeti fejlődésének folyamatát jellemzik. Ezen eszközök megismerése meghatározza az egyéni fejlődés folyamatát. A gyermek birtokában van az emberiség történetében kialakult tapasztalatoknak.
Ebben a helyzetben mi a szerepe a gyermekek szervezetének fejlődése, a psziché fejlődésében a fejlődés biológiai feltételeinek, öröklődésének, neurofiziológiai jellemzőinek?
Az agyi funkciók egyik örökletes átadott jellemzője hipotetikusan magasabb idegi aktivitás. Ez jellemzi az idegrendszerek erejét, mobilitását és egyensúlyát. Azonban a fejlődés pszichológiai és fiziológiai vonásainak ez a hozzáállása messze nem egyértelmű, és magában foglalja a gyermek személyiségstruktúrájának összetettebb rendszerét és fejlődésének folyamatát, amelyet nagymértékben meghatároz. Például az idegi folyamatok magas mobilitása bizonyos körülmények között részleges alapul szolgálhat az akumen gyorsaságához, a tevékenységmód átalakításának lehetőségéhez, míg másokban hozzájárulhat a figyelemeltereléshez és az impulzivitáshoz.
Megállapítható, hogy a veleszületett örökletes mechanizmusok, azaz az értékelések befolyásolják a mentális fejlődést, de nem határozzák meg annak tartalmát, sem sajátosságait. Az elkészítéssel meg kell érteni az egyénnek a veleszületett anatómiai és élettani jellemzőit, amelyek az általános és speciális képességek fejlődésének természetes alapját képezik. Ez mindenekelőtt az idegrendszer, az agy, az érzékszervek jellemzői, az izomrendszer és természetesen az összes emberre jellemző fizikai jelek.
A legfontosabb emberi képesség-beszédkommunikáció fejlődését meghatározó érzelmek közé tartozik a II jelrendszer kialakulásának mechanizmusa. Ez a rendszer különös kölcsönhatást biztosít az emberi szervezetnek a környezet, és mindenekelőtt az emberi közösséggel.
Az örökletes betétek jelentőségét V.G. Belinsky bírálta a XVII. Század angol filozófusának állításait. J. Locke, aki azt állította, hogy a született gyermek "olyan, mint egy viasz."
Az örökletes betétek fontosságát a gyermekek különleges képességeinek gyenge korai megnyilvánulása igazolja a festészet, a zene, a matematika stb.
A genetika modern fogalmai (az öröklõdés tudománya) szerint a leszármazottakra jellemzõ tulajdonságokat a szülõktõl a szexuális sejtek közvetítik. Ez a két nemi sejt, férfi és nő, a zigóta fúziója során keletkezik, örökletes, genetikai információt tárolnak arról, hogy milyen fizikai adatok, filogenetikus és pszichikai, új személy születik. Az örökség anyagi alapja a DNS, ez a genetikai információ forrása és adata. A DNS a génekben van; a gének stabilak, de változatlanok. Képesek mutatkozni a belső okok és külső hatások (sugárzás) hatására. Hogy a változások a gének a magyarázata az anomáliák az emberi szervezetben fejlesztés és hajlam az egyes betegségekre: szájpadhasadék, polydactyl, színvakság, vérzékenység (incoagulability vér) és a bizonyos mentális megbetegedések.
A gyermek pszichájának fejlesztésében fontos szerepet játszik a környezet, de feltéve, hogy aktívan birtokolja azt a pedagógusok és a felnőttoktatók irányítása alatt. A gyermek nem passzívan alkalmazkodik a környezethez, hanem aktív módon asszimilálja az emberiség eredményeit.
Ahogy a család nő, a család szerepe a gyermek fejlődésében fokozatosan csökken, különösen a gyermek életének első éveiben. Gyermekkorban a gyermek elsődleges befolyását az anya vagy az azt helyettesítõ személy biztosítja, aki közvetlenül gondoskodik a gyermekrõl és folyamatosan kommunikál vele. Általánosságban elmondható, hogy a család kezdetben aktívan befolyásolja a gyermeket korai korban, mikor beszédet, tisztaságot tart, és lehetőséget kap arra, hogy különböző családtagokkal kapcsolatba lépjen.
Az iskola előtti gyermekkorban a család befolyását kiegészíti a társaikkal, más felnőttekkel való kommunikáció, valamint a hozzáférhető tömegtájékoztatáshoz való hozzáférés. Az iskolai felvételi eljárással új, hathatós hatást gyakorló csatornára nyílik lehetőség a gyermek személyiségére, társaik, tanárok, iskolai tantárgyak és ügyek révén. A tömegmédiával való kapcsolattartás szférája az olvasásnak köszönhetően bővül, az oktatási tervből eredő információk áramlása élesen megnő, ami bizonyos hatást gyakorol rajta. A család oktatási hatása némileg gyengül, mivel az iskola sikeresen versenyez. A gyermek nagy része a családon kívül tölti a tanárokat és társaikat, kommunikál velük különböző helyzetekben és különböző okokból. A családnak a gyermek személyes fejlődésére kifejtett hatása nemcsak viszonylag kisebb, hanem minőségi változások is. A család felnőtt tagjai tudatosan arra koncentrálják figyelmüket, hogy a gyermekeket olyan személyiségminőségre tanítják, amely a sikeres tanuláshoz és a különböző emberekkel való kommunikációhoz szükséges az iskolában és az otthonukon kívül. A junior osztályok képzésénél ugyanakkor az iskola és a család befolyása ugyanolyan marad.
A serdülőkortól kezdve a személyiség fejlesztésében nagy szerepet játszik a társakkal való kommunikáció, akik között a gyermek a legtöbb időt tölti. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy jelentős lépést tegyünk a függőségtől a függetlenségig, és hogy önálló, független úton haladjunk tovább a személyes fejlődéshez. E korból egyre nagyobb fontosságot szerez az önképzés és a személyiség önfejlesztése, amely a fiatalok számára a fejlődés fő eszközeivé válik.
Általánosságban elmondható, hogy az iskola hatása a gyermek egyéni fejlődésére sporadikus, bár időrendben kb. 10 év, 6-7-16-17 év. Közvetlenül az iskola gyerekek töltik nem olyan sok idő, és emellett sokat is költenek tanítás helyett az oktatásra, t. E. főként a fejlődés a kognitív képességek és a személyiség.
A speciális, az iskolán kívüli oktatási intézmények hatása nem állandó tényező a gyermek személyes fejlődésében, mivel nem minden gyerek látogat el ilyen intézményeket. Továbbá tevékenységük jellege, ezen intézmények pedagógiai összetétele jelentősen különbözik egymástól, ezért a gyermek személyes fejlődésére gyakorolt hatásuk nem azonos. Mindazonáltal a gyakorlatban nagyon versenyezhet az iskolával és még a családdal is.
Ez a különös helyzet két oktatási pillanattal rendelkezik: pozitív és negatív. Az első az, hogy az egyetlen nézőpont hiánya arra ösztönzi a gyermekeket, hogy saját véleményüket fejlesszék: elkerülhetetlenül választaniuk kell. Ennek eredményeként a gyerekek fokozatosan fejlődnek a függetlenség és a gondolkodás függetlensége. Ennek a helyzetnek az a negatív oldala, hogy a különböző emberek érvei gyakran olyan meggyőzőnek tűnnek, hogy nehéz lehet választani köztük. Ebben az esetben a saját helyzetét a gyermek nem képződik, hanem keletkezik az elmében kusza gondolatok, makacs ellentmondások, és a gyermek, és nem válnak szellemileg független, másrészt válhat szellemileg konform, azaz a. E. véletlenszerűen mozog az egyik pont hogy egy másik, amely ebben a pillanatban úgy tűnik neki, hogy helyesebb.