Olvassa el az agrafena és a testvériség a beszélő macskák - gagloev evgeny frontikovich - 2. oldal
Agrafena maga az árvaházban volt, csak tizenkét évvel ezelőtt, a háború magasságában. A lány rövid, örökké kócos haját tűzpiros színű, nagy kék szemét, és egy lefelé fordított kis orr, amely mindig dugva, ahol nem kellene, és gyakran kapott érte.
Ez a kettő nemes harcosoknak számított, sok gyermek az árvaházban félt tőle. Igaz, csak az elmúlt években, amikor a legmagasabb iskolai diákok voltak. Először is Trisha-t folyamatosan zaklatották a hegyes füleiért, és Agrafena számára barátságát. De amikor mindketten nőttek fel, és az idősebb gyermekek elhagyták a menedéket, a helyzet jelentősen megváltozott. Most a hospice huligánok inkább elkerülik őket.
A fiúk lassan haladtak a magas füvön keresztül, és hamarosan a dombtető miatt a falu szélsőséges házainak akut szögei már megjelentek. Agrafena és Trish úgy döntöttek, hogy nem mennek ki a nagy úton, hanem folytatják útjukat a bokrok és a bozótok között. Priutsky itt nem nagyon szereti. Helyi fiúk gyakran rendeztek harcol velük, és a régi férfiak és a nők panaszkodtak Koptilde gyerekek, és ő majd kialakítani, hogy a tanulók egy komoly verést.
Az égen felfelé haladt a császári csendőrség léghajója, mint egy hatalmas, túlfőzött kolbász. Egy vászonballon alatt, forró levegővel felfújt, lerakta egy kis kabinat üvegfallal, amelyen keresztül két csendőrben ültek. Veldor császárnak az elsőnek megfelelően feladata a Fehér Mániában és annak környékén betartani a rendet. De valahogy Pym épített egy erős távcső a letört üveg pálinkát, és Agrippina és Trish látta, mint a ténylegesen csinál ilyen bátor tisztek a törvény poharában standján. És ivott a sör, pénzeket játszott, lefeküdt a székekben, és néha, nyilvánvalóan, az unalom miatt mutuzili egymást.
Így hát a csendőrök nyilvánvalóan nem voltak a srácok. És mit láthattak ilyen magasságból? Agrafena és Trish csak két fekete pontot láttak búzamezőn, nem többet.
A lány taszította a barátját a bordákon.
A félvér elfordította a fejét, és nagylelkűen nézett rá.
- Mit csinálsz? - kérdezte kissé homlokát ráncolva.
- Soha nem akartál menekülni a menedéktől? Agrafena egy kicsit elbűvölt. - Nem egy ideig, de örökre?
- nevetsz? Trish csodálkozott. "Igen, csak álmodom róla, mint minden más árvának." Megszabadulni a gyűlölt Cotildes-től, és szabadulni fogsz! Igen, csak annyit tudsz, hogy ezt lehetetlen.
Megmutatta neki egy hatalmas gallérral borított bőr és fényes fémlemezek, szorosan ült a cserzett nyakán.
"Ennek köszönhetően azonnal számolni és fogni fogunk." És akkor sem maradhatunk valami rosszabb, mint egy árvaház - tette hozzá, és vállat vont.
Agrafena szomorúan felsóhajtott.
- Még két év, hogy elviseljük a Koptildy ellenállását! Befejeztük ezt az alvilágot!
Ő maga is álmodott, hogy valahol a fővárosban él, lovakon lovagolva, repkedő siklóhajókon, a tengereken és az óceánokon a nagyvas gőzhajókon. Igen, csak a nyakán volt ugyanaz a gallér, egy kis lakattal zárva.
A lány kastélyában vésettek a 238-as sorozatszámot, melyet minden gyermeknek a menedékházba való felvétel után kaptak. Trish megkapta a következő számot - 239, mert itt jött az Agrafena után. A szabályok szerint az intézmény minden tanulója ilyen viselőket viselt. A zárakat a császári esszéliták varázsa zárta le, és nem volt mód arra, hogy eltávolítsák őket egészen a korukig.
Agrafena egyszer hallotta, hogy két fiú már több éve próbált menekülni az árvaházából. Ezeket a nagyon nyakláncokat gyorsan megtalálták. Nyilvánvaló, hogy az esszéliták még messziről is érezhetik magukat. Azóta senki más nem látta a fiúkat. Pletykák szerint a szökevényeket a császári kőbányákban dolgozták fel, akik valahol a igurey-vidékek pusztájában találtak helyet.
Trish álmosan meredt a levegőben lógó léghajón.
"Egy nap pilóta leszek is!" Azt mondta. - Csak nem katonai, hanem civil. Repülni fogok egy vitorlázópályán vagy egy léghajón! És akkor senki sem tarthat ellen az én akaratom ellen!
Hirtelen megbotlott egy súlyos kő fölött, és teljes erőn kinyújtotta a füvet.
- Reméljük, hogy az égen szerencsés lesz, mint a földön! Agrafena elmosolyodott.
A falusi vén a legnagyobb és leggazdagabb házban élt a Fehér Mannában. Egy gyönyörű, háromemeletes kastély tágas terasszal és több erkéllyel, mint a többi ház, festett fehér. A ház körbejárta a kertet, egy óriási kerttel, burgonyával, fehérrépával és sütővel ültetve.
A falubeliek kirakodását sokszor megtámadták a varjak, így mindenütt a kertben rengeteg kert fenyegetett. Néhányan megrémítették volna az embert, de a varjak úgy tűnik, hogy nem is észrevették őket. A kastély mögött két üveg üvegház volt - Agrafena és Tricia célja.
Természetesen a fiúk jól tudták, hogy veszélyes a mászás, de itt volt a leginkább finom és lédús uborka az egész kerületben.
Mire eljutottak a fejedelem lakóhelyéhez, a nap végül eltűnt a domb mögött, és a szürkület a faluba esett.
Az ablakok a szomszédos házak fény jött a helyi étteremben „Rozsdás patkó” indul a zene hallható, hallotta a részeg kiáltásokat és összeomlik cintányérok.
Agrafena és Trish felmászott a tégla kerítésen, amely körülvett az ingatlanon, és látta, hogy a kastély ablakaiban nincs fény. Annyira szerencsések, hogy az idős ember ma nem volt otthon?
A fiúk már mentálisan kezdtek örülni, hogy nagyon közel vannak a célhoz, de ott volt.
Alig Agrippina és Trish ment a kerten felé féltve üvegházak, meggyújtotta a lámpást, és maga a polgármester az ajtó a kastély kiment a verandára. Túl késő volt ahhoz, hogy elmeneküljenek, és egyszerűen sehol sem lehetett elrejteni a nyitott térben. Az ágyak mentén, a frissen mosott ruhák hosszú köteleken csillogtak.
A fiúknak nem volt más dolguk, mint a madárijesztők, és a helyszínen befagytak, szélesek a karjuk.
A fejvád a myopiában szenvedett, amelyet minden falusiak és a menedék lakói ismertek. Nemrég 70 éves volt. A vékony alakján hosszú hálóruhát viselt, mint egy nő, és az öreg kopasz koponyája egy fehér kupakot viselt. A megjelenése során olyan volt, mintha már le akarná feküdni.
A fõnök édesen kinyúlt, majd kinyitotta a száját, és ásított.
- És hová mentél, öreg bolond? - hirtelen otthonról jött. - Már sötétedik! Minden tisztességes ember régóta felkészül az ágyra!
- Talán nem vagyok tisztességes! Az öregember ingerülten mondta.
- Látható! Hol voltam a szemem, amikor összeházasodtam?
Agrafena alig tudta visszatartani a nevetését.
A második emeleten lévő ablakból Madame Bina, a feleség felesége nézett ki. A férjéhez hasonlóan vékony, csontos alak volt. A fején fehér csipke sapkát viselt, a vállát egy gyönyörű kötött kendőbe csomagolták.
A Fehér Mannában gyalogos katasztrófának nevezték. Bárhol megjelent Madame Bina, minden azonnal elkezdett lebontani, felrobbanni, égni és elsüllyedni. Ez a nő csak bántott!
És most megpróbálta becsukni az ablakot, és egy szárnnyal leütötte a ficust a küszöbön. Az agyag pot megtörtént egy mérföldnyire a fejjel, és éppen az ablak alatt állt. Az öregember meglepetten nézte a szemét, és félreállt.
- Bina! - kiáltotta felháborodva.
- Hagyd abba a kiabálást! - kiáltotta az asszony szigorúan. - A kis angyalunk már lefeküdt és tizedik álmot lát!
Madame Bina becsapta az ablakot. Még a virág eltűnését sem vette észre.
Angyal - ez a házaspár egyetlen lánya - Kriselda a harmadik emelet erkélyén állt, és füstölte az egyik apa csövet. Ez a hatalmas, széles vállú, tizenhat éves lány tizenöt tonnát mérhetett, és alig tudott bejárni az ajtókba. A faluban senki sem tudta, kivel született, apjával és anyjával, sovány, mint a szárított bab. Krizelda nemrég kezdett dohányzik, mert valaki azt mondta neki, hogy ez elősegíti a fogyást. De az eddigi eredmények nem tisztázottak.