A kompozíció repülő daruk
Eljött az ősz, a madarak nyájat gyűjtenek és dél felé repülnek. A daruk daruk a szürke égen repülnek, szomorú sírásaikat az elmúlt nyár vágyakozásával szívükben adják. Valami oknál fogva ezeknek a madaraknak kiáltása szomorú emlékeket idéz elő, és rögtön világossá válik, hogy a nyár elhaladt, és az őszi magához jött.
Ezek a madarak jelképévé vált kora ősszel, mert repülni az egyik első, amint a hőmérséklet csökken, és a nap már nem meleg a levegő. Miután a darvak nagyon gyakori, repültek hatalmas állományból, amely felveszi az égbolt felét. Az gyászos sír lehetett hallani sok kilométert, és az emberek mindig kíséri a véleményüket. Akkor a madarak majdnem teljesen eltűnt, nem tudom, miért - talán az éghajlat megváltozott, és az emberek szántott és bevetett földeket, ahol éltek, talán Crane nem tetszett a környék nagy nyüzsgő városok és a vállalkozások, szennyezik a levegőt, a vizet és a földet. Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy a madarak már nem térhet vissza a földet, de fokozatosan kezdtek megjelenni, és állományok lett nagyobb.
A szigorú és egyenletes ékkel repült daruk csodálatos tulajdonsága mindig felkeltette az emberek érdeklődését. Ezeket a madarakat még mágikus tulajdonságoknak is tulajdonították - azt hitték, hogy a halottak lelkei inkarnálnak bennük és üdvözítik az égből üdvözlik azokat, akik a földön maradtak. Eddig mindenki, aki egy daru sírást hall, önkéntelenül megáll és visszanéz az égre. Az emberek nagyon szeretik a darut, és megpróbálják megvédeni őket, bár ezek a madarak inkább csomagokban élnek, elkerülve a kommunikációt egy emberrel.
Márpedig a legtöbb daruk elválaszthatatlanul kapcsolódnak az ősszel. Még ha a nap még meleg és gyengéd sugarai meleg és simogató az utcán, de amikor meghallotta a kiáltást, és látta a repülő ludak, mindenki meg fogja érteni - vagyis esik tőle már nem elrejteni, a hideg nem messze. Daruk elrepültek.