Olvassa el, mit az, amit - Vitaly V. Bianchi - 1. oldal - Read Online
Vitaly V. Bianchi
Mi az, ami
A konyhában egy széken egy lapos kosár, a kályha - egy fazék az asztalra - egy nagy fehér tányér. A kosár feketék voltak rákok a bankban forrt kapros sót és nem volt semmi a tálra.
Hostess belépett, és újra kezdte - elérte a kosárba, és megragadta a fekete rák az egész vissza; két - a rák vetette az edénybe, várjon, amíg a főtt, és - három - piros eltolódott a rák kanál a pán-ra egy tányérra.
És elment, és elment.
Time - fekete rákot fogott az egész vissza, dühösen mozdult bajuszát, és kinyitotta karmok kattintott farok; két - a rák zuhant forrásban lévő vízben, a keverést leállítjuk, és elpirult; három - vörös rák bement az edény, mozdulatlanul feküdt, és sétált pár.
Egy-kettő-három egy-kettő-Three - egy kosárban kevesebb volt, fekete rákok forró vizet a serpenyőben forrt, és kiűzzük, és az egyre növekvő hegye piros rákok egy fehér lemezre.
És én maradtam egy kosárba, az utolsó rák.
Idő - és a háziasszony megragadott ujjaival az egész vissza.
Abban az időben, ő kiáltott valamit a büféből.
- Bear, medve! Tart! - mondta a háziasszony, és zavaros - kettő! - vetette fekete rák egy edénybe, várt egy kicsit, felkapott egy kanalat étellel és vörös rák - három! - Betettem forrásban lévő vízben.
Vörös rák nem érdekel, hogy hol fekszenek: forró serpenyőben vagy edény kihűlni. Fekete rák nem akarta a serpenyőben, nem akarom, hogy feküdjön egy tálra. Több, mint bármi, azt akarta, hogy menjen oda, mi az ábra.
És hosszú ideig, gondolkodás nélkül kezdte útját: ass-hátra, vissza az udvaron.
Azért jött, hogy a hegy még mindig vörös rák és elrejtette alattuk.
A háziasszony díszített edény kapros és tálaljuk.
Fehér tál piros rákok és kapor zelo NYM gyönyörű volt. Rákok finom volt. A vendégek éhesek voltak. A háziasszony volt elfoglalva. És senki nem vette észre a fekete rák hengerelt ételeket az asztalra, és hátra-ass mászott a lemez alatt, visszafelé-ass került a az asztal szélére.
És az asztal alatt ült egy cica, és várt, nem perepadet-e tenni valamit a mester asztalára.
Hirtelen - bumm! - Azt repedt előtte valaki fekete, bajuszos.
A cica nem tudja, hogy a rák, gondoltam - nagy keleti csótány - tolta az orrát.
Kitten megérintette a lábát.
Rák emelt karom.
Kitten úgy döntött, hogy vele nem állt, megfordult, és leporolta a farkát.
A rák - elég! - és szorította a karom a farok végén.
Hogy volt egy cica! Miau! - Ő !!! SKA knul a Stul. Oo Meow Meow szék stul.- oo asztal podokonnik. Meow -és beugrott az udvarra.
- Tartás, tart, őrült! - kiáltotta a vendégeket.
De a cica forgószél rohant át az udvaron, levette a kerítésen, futott át a kertben. A kertben volt egy tó, és egy cica, jobb volna a vízbe esett, ha a rák nem nyitotta karmait, és nem hagyja, hogy a farok.
A cica visszafordult, és vágta poska-cal haza.
A tó kicsi volt, minden benőtt a fű és sár. Éltünk meg lusta farkú gőték, de a ponty, de a csigák. Üdülő már unalmas - minden mindig ugyanaz. Triton úszott fel és le a ponty úszott oda-vissza, csigák mászik a fűben: egy nap csúszás felfelé, a másik - le spus kabinban.
Hirtelen megfogta a víz és valaki fekete test, buborékokat fúj aljára süllyedt.
Most mindannyian összegyűltek a has-do: hajózott gőték, futott ponty, csiga lejött.
És ez igaz -, hogy volt valami, hogy nézd meg: a fekete páncél borította - a hegyét bajuszát farok. Sima páncél, amely a mellkasa és vissza. Alól a kemény hegymászás vékony szára kiálló két Nepo-IG Petritskaya szemét. Hosszú, egyenes bajusz kilóg előre, mint a csúcsok. Négy pár vékony lábak olyanok voltak, mint egy villás, két karom - mint két fogazott pofa.
Egyik a lakosság a tó még soha életében látott rák, és minden kíváncsiságból kúszott közelebb hozzá. Rák át - minden megijedtek és elköltözött. Rák al-nyál első lábát, megragadott egy villát a szemét, feszített szár és jön tiszta.
Ez annyira meglepő, hogy ismét felmászott a rák, és egy páros Karasik kidugta a bajuszát.
Ppáz! - Rák megragadta a karom, és Glu-py Karasik összetört felében.
Megriadva ponty, szétszórt - minden irányban. Egy éhes rák csendben elkezdte enni.
Tápláló rák meggyógyult a tóban. Napokig ő pihent a sárban. Éjszaka vándor, érezte az alsó bajusza és a fű, rángatás karmok csiga-csiga.
Triton és ponty most félnek tőle, és nem hagyja, hogy közel állnak hozzá. Igen, minden bizonnyal elegendő volt, és a csigák, evett őket, házak, és az egyetlen páncél krepp ilyen étel.
De a víz a tóban korhadt, dohos. És még mindig húzta vissza, hogy mi az, ami.
Egy este elkezdett esni. Töltött egész éjjel, és reggelre a víz a tóban nőtt, és túlcsordult a bankok. A jet kifogott rák és elvitték a tóból, megbökte egy ilyen csonk, fogott újra és dobott egy árokba.
Rák örülök széttárt farok, tapsoltak nekik a víz, és a visszafelé-ass mint bejárt, úsztak.
De az eső elállt, lett folyóka - úszás volt kényelmetlen. Rák feltérképezett.
Bemászott sokáig. Pihenőnap és éjszaka ismét útnak. Sverre első útárkok Nool a második, a második - a harmadik, a harmadik - a negyedik, és hátrálni kezdett, ő hátrált, kúszott-mászott - és még mindig nem tudta feltérképezni sehol, hogy száz árkok.
A tizedik napon az utazás megkapta, az éhség-CIÓ alatt néhány gubanc, és várt, nem popolzot akár csiga, akár hal vagy béka proplyvot.
Itt ül és hall egy gubanc: puff! Valami nehéz esett a parton az árokba.
És látja a rák: úszik rá tokás vadállat, egy bajusz, rövid lábakkal, és akkora, mint egy kiscica.
Máskor a rák volna megijedt, popya-tilsya egy ilyen vadállattal. De az éhség nem a nagynéném. Valami van szükség, hogy töltse ki a hasa.
Lekéstem vadállat rákot, hanem elegendő az a karom vastag szőrös farkát! Azt hittem, vágott, mint ollóval. Igen, ott volt. Beast - és ez volt a víz patkány -, mint egy bunkó, és könnyebb a madarak repültek a rák ki uszadék. Ledobta a patkány farka a többi száz-Ron - Krakkóban! - és ez kettétört Hrachya karom.
Rák esett az aljára és a hazugság. Egy patkány úszott az ő körmös a farkát. Köszönöm még - nem elég a rák az ő szörnyű fogak, nem segít neki, és erős héj.
Rák mászott egy karom.
Az algák talált és megették őket. Aztán beült a sárba. Rák ragadt lábát it-villa és hagyja, hogy motoszkál. A bal hátsó láb naschu esett, és elkapta a sárban féreg. Egyik lábáról a másikra, egyik lábáról a másikra, egyik lábáról a másikra - a rák küldött egy féreg a szájában.