Egy mese, mint egy folyó, segített Alenushka boldogságának (Vadim Gukalo)
Tündérmesék: Hogy a folyó segített Alyonushka megtalálni a boldogságot
Alyonushka a folyó meredek partján ült, és szomorúan sóhajtott:
- Ó, te, Deepenka Deep, sajnálj, te boldogtalan vagy, segíts nekem illatot. Nincs közreműködőm, nincs vigasztaló, csak te, Deepenka. Nem azért vettem házasságot, mert a gazdagok és a gyönyörű szeretet miatt. Beleegyeztem. Ki tagadja meg? A férj házában kezdtünk együtt élni. Csak röviddel rájöttem, hogy a férjem egyáltalán nem szeret engem, de szükségem van rá, mint szolga, rabszolga és ágyasa. Csak akkor szükséges, hogy alárendelés férje, hogy kérem magukat, és kényszerített, hogy a munka hajnaltól éjjel. Nem sértett meg, semmilyen ok nélkül nem sértett meg engem. Ő használta, hogy hívjon mindenkit, és szidtam és bántalmazott, szemére semmit, hogy ő nem szereti. Számomra a ház egy börtönbe került, nem tudok senki sem tudni senki nélkül. A ház körül dolgozom és dolgozom, csak a boldogságot és az örömöt. És a gyerek nem rendelkezik, nem ad nekünk Isten ...
Szóval keserűen sírt. Könnyek csöpögtek a folyóba. A könnyek csöpögtek. A könnyek csöpögtek ...
Vitte a folyót a kezéből, és megmosta az arcát, Alenushkát.
- Ó, anya! - kiáltotta hangosan.
Hirtelen érezte, hogy az esküvői gyűrű elcsúszott az ujjától, és beleesett a folyóba.
- Elvesztettem a gyűrűt! A férj meg fog ölni! Hülye vagyok, hülye vagyok! - Alyonushka önmagát megrontotta - Most a baj jött - nyissa ki a kapukat!
Elindította a keresést. Hosszú - hosszú ideig kereste, de a gyűrűt soha nem találta meg. Csak a könnyek már sírtak. Alenushka lefeküdt a földre, és elaludt.
Egy álomban boldogan és vidáman látta magát, egy gyönyörű fehér esküvői ruhában.
És amikor Alyonushka kinyitotta a szemét, nem hitte el őket.
Egy kedves fickó áll előtted, szeretettel néz és mosolyog. Ő átadja neki. És a tenyerére - a gyűrűre!
- Ne félj, drágám! És mi a neved?
- Mindenki Alyonushka-nak hív, csak a férjem különbözõ módokon hív meg: olyan, mint egy erdei kutya, vagy egy kígyó kígyó alatt.
- És én, Ivan. És a gyűrűd, Alyonushka?
- Csoda, hogy megtalálta! - meglepett lány - Hol találta meg, Ivanushka?
- Úsztam a folyón, és láttam, hogy alszik, Alyonushka. Tehát nagyon tetszett nekem. Holtan álltam meg, régóta csodáltam, de nem mertem felébreszteni; mindannyian itt ültek és rád néztek, a szeretett szépsége!
Aztán hirtelen megnéztem, a fehér hattyú úszó folyóban, és nekem közvetlenül a partra száll. Én keresem - aranygyűrűt tartok a csőrben. Csodálatos csodálatos! Lebed megfordította a fejét, és a gyűrűt a lábam alá helyezte.
- Honnan szerezted ezt a gyűrűt? Kinek van ez? Megkérdeztem Lebedushkát.
De ő nem válaszolt, csak a fejét, hogy az oldalán show és bárhol ördögi csuka úszás, de a támadás nem lehet megoldani. Rájöttem, hogy Pike Lebed elvette a gyűrűt. Lebedushkához könyörögtem, és elhatároztam, hogy elkapom a gonosz Pike-t. Vettem a horgászbotot, megkötöztem a gyűrűt, és beletettem a folyóba. Átvettem a partra, átvette a kopoltyúk és megkérdezte:
- Nos, mondja meg, értem, mondj jó, jó: Hol szerezted a gyűrűt? De ha nem mondod el Il-nek, hazudsz, csinálok csipkéket tőled.
Pike válaszol: "Spare, Ivan. Mindent elmondok. Elvettem a gyűrűt a gyáva Rák és a mohó. Vaughn egy ilyen lyuk alatt egy lyukon él. Ó, és mohó! Ó, és mohó! Húzom magam a lyukba. Soha nem osztja meg másokkal semmit. Úsztam a lyukon, és észrevettem, hogy a Rák valami ragyogó húzódott hozzá; megdöbbenve és vártam. És mikor kiment a lyukából, és csendben búcsúzott felfedezésével a halak előtt, akkor rohant hozzá, leütötte, majd levágta tőle a gyűrűt. És szükség van rá, mohó! Véletlenül dobtam ki a gyűrűt, jóllehet, Swan white találta meg.
- Letettem Pike-t a Glubokaya folyóba. Isten élőlénye éljen, örülj az életben. Nos, úgy döntöttem, elkapom a mohó rákot. Vettem egy csapdát, megkötöztem egy gyűrűt, és beledobtam a folyóba. A rák azonnal megragadta a gyűrűt. Felhúzta a partra, és elmondta neki:
"Nos, beszélj kedvesen, a jóért: Hol találtad meg a gyűrűt?" De ha nem mondod ilyet, hazudsz, aztán megbénítom a forró vízben.
Válasz Rák: Spare, Ivan. Mindent elmondok: Egy lyukon ültem, hirtelen úgy éreztem, hogy a víz sós, szomorú és szomorú. Felmásztam és láttam - egy lány sír, könnyek gördülnek a folyóba. Szégyenletes! Azt mondom neki: "Menj és sírj magadnak, ne hagyd, hogy a te könnyei az én folyóba menjek"
De nem hallott engem, mossa meg az arcát, és a gyűrű leesett az ujjától. Felkaptam a lyukba, és a kalóz rabló lopta el tőlem.
- Rákát visszaengedtem. Isten élőlénye éljen és örüljön az életben
Aztán Ivan mondta
- Beleszerettem önhöz. Haver, Alyonushka. Soha nem foglak bántani. Szerelem és harmónia élni fogunk.
- Egyetértek - mondta Alyonushka.
Elmosolyodott, mosolygott, és meghajolt a folyó - Ó, köszönöm, Deep River. Találtam egy gyűrűt és egy férjet. Megpróbálunk szeretettel és örömmel élni, és mindig hálásan köszönjük.