A napvilág kiment
"A napvilág kiment" Alexander Puskin
A kék estén a köd esett.
Zaj, zajos, engedelmes vitorla,
Aggódjon rám, komor óceán.
Látom egy távoli bankot,
A Föld meztelen mágikus földje;
A szorongással és vágyakozással arra törekszem,
Említett ...
És úgy érzem, ismét könnyek születtek a szememben;
A lélek zúgás és fagyasztás;
Egy barátom álma körülöttem repül;
Emlékeztem az őrült szerelem régi éveire,
És mindazt, amit szenvedtem, és mindaz, ami édes a szívemre,
Vágyak és remények fárasztó megtévesztés ...
Zaj, zajos, engedelmes vitorla,
Aggódjon rám, komor óceán.
Fly, hajó, vigye el a messzire
A megtévesztő tengerek fenyegető szeszélyével,
De csak a szomorú partoknál nem
Homályom ködös,
Azok a országok, ahol a szenvedély lángja
Első alkalommal először felbukkant az érzések,
Ahol a szelíd muzhes titokban elmosolyodott rám,
Ahol a viharok elején virágoztak
Az elveszett ifjúságom,
Ahol a könnyű szárnyúság megváltoztatta az örömöt
És elárulta a hideg szívét.
Új benyomások keresője,
Elrohantam, apám;
Elszaladtam, kedvtelésből tartott háziállat,
Percig fiatalok barátok;
És te, a gonosz csalások bizalmasa,
A szerelem nélkülieknek áldoztam magam,
Béke, dicsőség, szabadság és lélek,
És ön elfelejtette, fiatal árulók,
A barátnőim eltitkolják a tavaszi aranyat,
És te elfelejtetted ... De a sebek régi szívei,
A szeretet mélysége, semmi nem gyógyult ...
Zaj, zajos, engedelmes vitorla,
Gondolkodjatok rám, keserű óceán ...
Puskin költeményének elemzése "A napfény kiment"
A tisztviselők epigramjai és Puskin által írt I. Sándor császár nagyon szomorú következményekkel jár a költő számára. 1820-ban küldtek el a déli száműzetésbe, és kinevezésének végső célpontja Besszarábia volt. Útközben a költő több napig nem állt meg, hogy barátaival maradjon a különböző városokban, többek között Feodosia-ban. Ott, figyelte a dühöngő tengert, írta a "A napfény elhalványult" költeményt.