Csendes Don
- Karl Marx? - kéri Shtokman reszketve egy mosolyt.
- In-ben. Ugyanez, Karl Marx ... - boldog Khristonya. - Ez nem sikerült a kolostorban ... Néha úgy nekünk őr és Tsarevich Alexei folyamodik azok nastavlennikami. Meg lehet átlátni. Mi fog történni?
- vagytok minden dicséret. Nézze meg, hogyan patkolt valamit - gúnyt Ivan.
- De az első tíz vágás. Huch Karl a szakállas ittak, és ittak.
- Azért, hogy ez egy italt - mosolygott Stockman és játszott ringlet obkurennyh csont szócsöve.
- Mit püföl a jó? - mondta Mishka.
- A másik az idő fogja megmondani, de késő ma. - Shtokman csapott, vykolachivaya a szopóka kialudt cigarettacsikket.
A zavalyuhe Lukeshki-ferde után egy hosszú kimaradások és kiválasztási magvát alkotják személy tíz kozákok. Shtokman volt a mag, makacsul költözött neki, hogy egy ismert célt. Kihegyezett mint egy féreg fa, néhány egyszerű fogalmakat és készségeket, ihlette a meglévő rendszer undor és a gyűlölet. Eleinte futott át a hideg acél a bizalmatlanság, de nem hagyja, és mardossa ...
A homokos ponyva bal partján, a Don jogok Veshenskaia legrégebbi hegyvidéki Don stanitsas átment a hely romos alatt I. Péter Chigonatskoy falu, átnevezett Vyoshenskaya. A mérföldkő volt egyszer egy nagy vízi Voronyezs - Azovi.
A falu ellen hajlik Don kobarzhinoy Tatar Sagaidak mint pakolások a jobb és a közeli farm Bazki ismét méltóságteljesen, egyenes, viseli a zöld, áttetsző kék víz már a kréta nyúlványai a jobb parton a hegyek között, folytonos gazdaságok a jobb oldalon, a múlt a ritka bal oldali falvak, a tenger kék Azovi.
Against Ust-Khoperskaya őshonos hopra ellen Ust-Medveditskaya - a medve, és alatta a magas víz áramlik kicsapongó színes lakott tanyák és falvak.
Veshenskaya - minden az őrleményt zheltopeskov. Szomorú, kopasz nélkül kertek szélén. A terület - régi, hamuszürke a katedrális alatt, hat utcák lefektetett folyó mentén Don. Amennyiben Don, ívelt, távol a falutól a Bazkam, hüvely nyár cserjések elhagyja a tó, amelynek szélessége a Don a sekély vízben. A végén a tó vége és a falu. Egy kis területen, benőtt echinated arany szakadt, - a második templom, a zöld kupola zöldtető - a zöld szín burjánzó a tavon nyárfa.
És az északi stanitsa - sáfrány áttételes homok, leszállás satnya fenyő, völgy, elöntötte a rózsaszín, honnan krasnoglinnoy talajnedvesség. És a homokos árvíz, a messzi szemcséjű homok elhelyező - egy ritka sziget gazdaságok Levada, ryzheyuschaya magas tarlót.
- Sorozat-s-s - szigorodtak a rendőr, és így a homályos gesztus kéz vetette:
A kerítés volt vezér öltözött forma, az új tiszti greatcoat, csengő Spurs, mögötte - egy katonai rendőr.
Gregory Melekhov mellette álló Mitka Korshunov, beszél halkan.
- Indítsuk lábtolást, nem a türelem, - panaszkodott Mitya.
- Légy türelmes, akkor chieftain.
Mintha megerősítést, a vezető rendőr, hátrafelé járás, sarkon fordult.
„Guk-guk” - nyilvánvalóan az ötszáz pár bakancsos lábakat.
- Bal váll előre, sha-d Arsh!
Az oszlop futott a nyitott kapun a templom kerítés, villant, hogy húzza le kalapot célok, a nagyon bazilika kupolája nalilas kopogás lépéseket.
Gregory nem figyelt a szavak az eskü, a mely a pap olvasni. Azt bekukkantott az arca Mitya; ő összerezzent a fájdalomtól, és átrendeződik zavartalan csomagtartó lábát. Gregory emelt kéz zsibbad, az elme egységesek Carbon felhajtás gondol. Ő illik a keresztet, és megcsókolta obslyunyavlennoe sok szájat nedves ezüst, gondolat Aksinya, a felesége. Mint egy villám zigzagistoy, vágja el a gondolat, rövid visszaemlékezés: fa, barna fák törzsét egy buja fehér fejdísz, az elegáns ezüst Schlee; párás, meleg fényű fekete, alól a paplan fejkendő Aksinyino szemek ...
Azért jöttünk, hogy a térre. Újonnan épült. Constable, fújta az orrát, és diszkréten megtörölte a kezét a bélés az egyenruha, kezdte beszédét:
- Most már nem fiúk, és a kozákok. Káromkodott, és tudnia kell a maguk számára, ez az, ami. Tepericha akkor kihajtott a kozákok, és tiszteletben kell tartania a becsület, atyáik anyák sluhay és ez a jazz. Voltak fiúk - durakovali Gondolom, az úton fadarab vágy, majd meg kell gondolni dalneyuschey szolgáltatást. Ez egy év idtit valójában. - Itt rendőr smorknulsya ismét megrázta a kezét, és a tartalmát, húzza a kezét egy csodálatos, a nyúl le, kesztyű, kész:
- És az apád dolzhon anya podumakivat a jobb oldalon. Ez a ló harcosnak szert is voobche tepericha ... Sok szerencsét, jól sikerült, menj haza!
Gregory Mitka várt a hídnál Khutornoi fiúk elindult az úton. Sétáltunk a parton. Falu fölött Bazki olvasztott cső füst, finom visszahívási harang. Mitka sántikált mögött támaszkodva törött knarred száma.
- Razuysya - tanácsolta az egyik srác.
- Foot fagyott - priotstavaya habozott Mitya.
- a harisnya megy.
Mitka leült a hó, olyan erővel lehúzta a csizmáját fel. Elmentem sánta lábán mezítláb. Hruska hó az úton éles nyomatokat a következő horgolt vastag harisnyát.