Majdnem olyan „Buick” olvasható online
Aztán szögezték csizma a földön. Voltunk egy fél óra távolságra a bázist. Az volt az elképzelés, hogy ez az út hosszú lesz, és emlékezni fogok is.
- A „Norco” azt mondják, hogy ez egy folyékony klór - mondtam neki. - Ha így van - szerencsések voltunk. A klór biztosan nem ajándék, hanem a pár nem végzetes.
- Ők benne? - kérdezte Shirley.
- kilencven százaléka. Így mondták. Lásd, ezek a tartályos teherautók folyamatosan megy a víztisztító állomás. Mondja minden kezdődik George Es. És ez a kutya?
Mr. Dillon, hogy törölje őket a hátsó ajtón, kidugta az orrát a képernyő alján ajtót. Szó szerint pontozott orrát, nyöszörögve. Fülük nyomni a fejét. Ahogy néztem őt, annyira keményen nyomta az arcát a rács, ami üvöltött, mintha azt mondaná: „Ez fáj!”
- Fogalmam sincs. - Shirley hangja úgy érezte, hogy nem felel meg a Mr. Dillon. Tulajdonképpen van elég esetben. Úgy vélem azonban, akár egy pillanatra elidőzött rajta. Láttam a vadászkutyák, akik viselkedett ugyanúgy, amikor fut a nyomvonal nagy játék, mondjuk, egy medve, vagy egy farkas. De a farkas az alacsony dombok óta nem látott Vietnam, és a medvék rendkívül ritkák. És az ajtót vezetett, hogy nem az erdő, és a parkoló. És, persze, a garázs B. néztem az órát a konyhában ajtót. Tizenkét perc a harmadik. És én nem emlékszem, a nap vagy az óra, amikor az épület annyira kihalt.
- Tizennegyedik, tizennegyedik, ez az alapja vétel.
- Tizennegyedik - mondta George, még mindig köhög.
- Ez klór, tizennegyedik, a „Norco West„biztos. - nézett rám, és én emelt ököl hüvelykujj kiálló. - A gőzök irritálják a nyálkahártyákat, de nem halálos.
- Ne szakítsa meg a kapcsolatot, ne szakítsa meg. - Köhögés.
- Talán ez a klór, esetleg - nincs. Bármi legyen is az anyag, hogy ég és a felhők fehér füst ebbe az irányba halad. Vagyok elkerülő út fut végig a focipálya, vezetett fel az iskolába. Gyermekek köhögés rosszabb, mint én, látom - néhány ember feküdt a földön, köztük egy nőt. Az épület mellett két iskolabuszt. Megpróbálom vegye ki az összes egyben. Fogadás.
Vettem a mikrofont Shirley.
- George, Huddy. „Norco” mondja fények valószínűleg öntsük chlorinszármazék üzemanyag. Tudod csak elvenni a gyerekek.
Ami ezután következett a klasszikus válasz George Es, alapos és magabiztos. Ez alatt az idő természetesen kapott egy levelet a kormányzó és a fényképét díszítette az első újság szalag. Felesége lógott a levél a falon, felmászott a keretben. De nem vagyok benne biztos, hogy George tudta, és miért ez a nagy felhajtás. Szerint a megértés, ő csak a munkáját végzi, azt tette, amit gondolt szükséges és helyénvaló. Van egy mondás: a megfelelő ember a megfelelő helyen. Tehát ez a George Stankowski, aki megfordult a nap, közel a Potinvilskoy általános iskolában.
- Legjobb a busz. Gyorsabb. Ez a tizennegyedik. I - hét.
Hamarosan Shirley és én teljesen elfelejtettem Potinvil; mi volt teljesen különböző problémákat. De ha érdekel, járőr George Stankowski beszállt az egyik a buszok, az ajtó repedt kő. Indítsa el a motort, a „Blue Bird” tartalék kulcsot, amely megtalálható csatolt szalagot a napellenző, bejutott a kabin huszonnégy tanuló, köhögés, sírás, vörös szemű, és két tanár. Sok gyermek nem maradt befejezetlen fazekak, vázák és hamutartók, amelyeket öntött egy nap alatt. Három elájult.
Az egyik - eredményeként az allergiás reakció, hogy a klór pár, két - a félelem és izgalom. Az egyik tanár, Rozellen Nevers, szenvedtek súlyos. Ő az oldalán feküdt, a félig tudatos, megragadta a torkát gyengülő ujjait. A szeme kidülledt, mint egy főtt tojásfehérje főzve.
- Ez az én anyukám, - egy kislány mondta. Könnycsepp gördült le a hatalmas barna szeme, de ő tartott a kezében egy agyag váza. - Ő az asztma.
George letérdelt a nő, kezét az ő nyakát fejét kissé hátravetve, hozzáférés megkönnyítése a levegő a tüdőbe. Hair szét a beton pályán.
- Ő néhány asztma gyógyszert, méz, ő veszi, amikor megbetegszik? - kérdezte George.
- A zsákban, - aki rámutatott a kislány a vázában. - Anyukám meghalt?
- Nem - George elővett egy inhalátor „Floventa” ki a zsebéből asszony Nevers, megszórva gyógyszert le a torkán. Zihált, remegett az egész, és leült.
George hozta a buszon a kezét követően köhögés, síró gyerekek. Rozellen egy széken ült mellette a lánya, ő ült a volánnál. Bevágás első fogaskerék és hajtott a busz a focipálya, a múlt a járőrkocsi az elkerülő út. Mire a „Blue Bird” ment az úton, a gyerekek mosolyogva. Ez járőr George Stankowski lett a hős, pontosan akkor, amikor azok, akik a tövénél, küzd, hogy maradjon józan.
Az utolsó szavak George: „Ez a tizennegyedik. I - hét. " Ami azt jelenti: „Ez a járőrkocsi 14, akkor elromlott”. Felvettem, és az órára nézett. 02:23. Egy jó ideje, hogy emlékezzen, hogy hogyan és milyen Huddy, aki mögötte állt, gyengéden megszorította a vállamat, támogatni kell: George és a gyerekek, minden rendben lesz. Huszonhárom perc a harmadik - ekkor elszabadult a pokol. Ez nem átvitt értelemben.
Mr. Dillon ugatott. Nem mély hang, méltósággal, ahogy történt, amikor megérezte a szarvas, aki eljött a pályán az épület mögött, vagy egy mosómedve, aki úgy döntött, hogy szippantás körül tornác. Nem - éles, szaggatott, mint még soha. Mint egy mancs futott valami éles és nem tudta kiszabadítani magát.
- Mi a fene? - fakadt Huddy.
Mr. Dillon hátlapú ment öt-hat lépésnyire a szúnyoghálós ajtót. Úgy nézett ki, mint egy ló egy rodeó, meghajlik a fejét a földre, hogy elkerülje a hurkon. Azt hiszem, csak rájöttem, hogy ez fog történni, azt hiszem, megértettem és Huddy, de mi csak nem tudta elhinni. Még ha gondoljuk, nem tudta megállítani. Mert minden smirnosti. Mr. Dillon lenne, ha megpróbálnánk megharapta b. Továbbra is éles yapping, és a hab ment a szája sarkából.
Rohantam az ajtót, felvette sebességet. Gondolkodás nélkül lelassul. Head áttört a rács, részben levette a keret alján, beugrottam az utcán, még tyavkaya.
Csak az ugatás több, mint egy kétségbeesett kiáltásait.
És ugyanakkor az orr hit erős szagot; tengervíz és rothadó szerves anyag, algák. Azonnal visította fékek, gumik csikorogtak a járdán, valaki elkiáltotta magát: „Vigyázz! Óvakodj a „Huddy futott a hátsó ajtót, - neki.