Andrew Lysikov - versek - 3. oldal

„Éjszaka - Ló a csillagok ...”

Éjszaka - egy ló a csillagok
Lehajolt a jól tűz
Pyot levegő izzó tűz
Cloud rongyos sörény füstös szél
Az elkényeztetett tükör szemem






Tánc láng könyörtelenség
dzsessz
improvizáció ügyetlenség
Állok egy domb tetején
Korábbi vonagló lábamnál
Én vagyok a sötétség
Minden meghatározó idejük
Az örök harc önmagunkkal
Elégek város épített álom
Reggel élvezni fogom a hamu
Élvezze a végtelen üresség
Most én vagyok nagyon magányos
A sivatag közepén, amelynek nincs kezdete
Prince örökkévalóság értelmetlen fenség
A jövőt egy nem létező horgonyzó
És fog kifutni
Egy idő után lesznek láthatóak remegő
Jelenik meg hallhatóan
Ha valaki mosolya sverknot
Fecskék és visszaút kezdete
Építeni egy új város fentről lefelé padlók
Kitöltése nekem nőnek
Üregek beton délibáb
Ült a világ felett vas szivárvány
Úgy ragyog minden árnyalatú szürke
Ez én voltam elégedett
A szépség az örökkévalóság hitték
Másodperc millió esik ideje
Töltsük meg a szem üreg az óceánok
Talán még valaki hisz nekem
Keresi, hogy a tanulók a két napja ellopták
Talán még valaki látni őket
Az utolsó pillanatokban egy kristály kérelem
Bocsáss meg nekik minden
Szavak lógni jég csokor
Éjszaka - egy ló a csillagok
Hold a felhők néz irha
Mindig túl későn
Ahhoz, amit ő akart, különben
Mi csak most kezdődik újra
Égő mindent, ami az útjába
Mi hiányzott a hamuban talált

„Az éles széle a jég ...”

Az éles széle a jég
Gyász rongyos nyomvonal
idő polynya
Saját titkos marad
Vetem magam fejjel
Keresztül a Hold tükör
Csendes kutya üvöltve
Csepegő csillagok köd
No name, nincs szerelem
Volt és nincs olyan
Vér a jégen
Fehér Hattyú Fény
törött szárnyú
A nap nem repül
Nem emlékszem, hogy ez volt a meleg
Amikor meg akartam halni
Mit sírsz én hősöm
Mit LOSH szakadás acél
Itt az ideje, hogy menjünk haza
Nézd meg a csillagokat választani
Itt az ideje, hogy menjünk haza

„Nyisd ki a szemed ...”

Nyisd ki a szemed
Nélkül ömlött elmúlt álmok
ők az én
Ezek türkizkék
levegőt a tenger bálnák cry
és hajók
Itt élek
A parton a végtelen könnyek
Az árnyék a szempillák
Várok
A szomorú méreg Hold darazsak
ködös madarak
katasztrófa
A skarlát jégviharok süket
acél szigonnyal
forró víz
Blood finálé szakadás bálna
kötelek húrok
Az egész rohadt világ
Egy hosszú szörnyű üvöltés
remegve szemhéjak
rossz Clavier
Zümmögő a viharban bálnavadász
És hab hó
Nyisd ki a szemed
Mindegy repedés ég
Az ablaküveg
A vihar elmúlt
Az álmom gyorsan eltűnt
A haj
Ahol most vagyok
Amit oldalán a lap,
Bukott a fűben
bizalom
Álmodom te halott bálna
(Ébredés alvás)

„Elválasztás darab magát ...”

Letéphető darab önmagában
Mi egymást táplálják saját húsát
Bredom másodpercek Sands
Támaszkodva a lándzsák harag
Megelőzve az óceán könnyek
Fájdalmas sok kilométernyi strandot
Mi marad meg ott
Sun között csontjaink hazugság
Te csak ne nézz vissza
csak a hit
Ebben a fene elhagyott minket
rág Langoliers
De nem valószínű, hogy a fogak
Kiválasztjuk a legdrágább
Soha nem adom senkinek
És mindig uralkodjék rajtam
A világ vége velünk






Ez már csak a tükörképe a szemünk
Ő alkotta meg a fejünk
Nem lesz nélkülünk
Gondolj rám, és én létezem
Napfény égő felhő vonalak között
A reggel sebesült őszinteség csók
Bízom, hogy a parázsló havazás arcon
Fákkal, égő düh őszi
Strewed halott levél pillangó
Trail fullasztó köd álmos szürke
Füst spirál egy törött villanykörte
És jön a téli
Fehér fény történik
Hópehely neveket adnak
Tanuljuk ...

„Fogás az arany vékony ...”

Fogás az arany vékony
A helyiség van kialakítva, hogy fenntartsa a csend a sötétben
Nap süt át a szakadék lefüggönyözött ablakok csipesz tűk
Kiválaszt egy porszem lepel azoknak
Mi alábbhagy fülledt bolyhos minta titkok
A jade maszkot az egykori valakinek az arcát
És minden egyes milliárd lenne, nem véletlenszerű
Az ügyes rajz alkotója félénk
Idő szárított virágzat üröm utolsó
Legyek, csepegtető pillanatok le por
Tánc a holttest közönségesség ünnepélyesen, és óvatosan
halhatatlanság dance - tér négyes
Fulladt mélyén sötétség varázslatok
Lóg egy vékony szál kifeszített gerenda
Kegyetlensége valaki szétszórt emlékeit
a csendet felébreszti a fogai, sikoltozva
Splash kinyitotta az ajtót, hogy egy álom
Kegyetlenség elektromos lámpa könyörtelenségének
Belépünk egy múzeumban
Úgy érezzük, az élet kapzsiság
Mert kent akvarell személyek
mosolyog elrejtése
elterült
Ahhoz, hogy a lábát egy halott nag
holnap szikra
Süvölt a sarkokban, a szemek
Tiszta levegőt belélegezni
Por leülepszik bennünk
Twilight meg a hosszú snowfield
Keresztül a hópelyhek hallani ordít egy segélykiáltás
És mintha felülről valami furcsa él
Úgy néz ki, a lelkembe ebbe piercing pillanatban
Minden látszólag értelmetlen és minden, ami volt,
És minden, ami nem fontos, és nem az ár
De valahogy a szívem annyira őszinte szomorúság
Az fekete ing balra a mellkas közepén

„A város utcáin kő ...”

„Szerint a haját selyem módon”

Azáltal, selyem módon a haj
Az ujjaim vándorol sebesült
Ha megvizsgáljuk a forrás az erkölcstelenség fonat
Shiver a hűvös Wanderers nyomásérzékenység
A pillantásom a szakadékba egy fáradt madár szeme
Te. Lebeg át az Északi-tengeren a halhatatlanság
Mintha az első és utolsó alkalom
Most semmi veszekedés
A második szív próbál kopogtatni
Vastag vér egy zajos elnyelő mohón
Hallgatom őt, tudni akarom, hogy
Mi név lesz a csend a kő a hold
És akinek mell lesz csörgő
A szív a kalapács az üllőn a világ
Kinek kilégzés piercing réz
Hirtelen kiáltások, ölelést szomorúság
Ott, a csend akkor univerzumok Ocean
Blind jövő cseppfolyósított idő
Csillag tudat tört megtévesztés
Boldogság tudatlanság mentő veszteség
A szépség az, hogy vagyunk ítélve
És minden pillanatban mindig az utolsó számunkra
Milyen csodálatos, amikor felébredsz
Azt szorult egy feneketlen napos

„A nap alatt táncolt nyár ...”

A nap táncolt nyár
Tavaszi futás a nyári meleg ölelés
Az égő szív piros szén
És a sárga pitypang ruha
Mi lobogott egy csapat veréb
A leghidegebb téli hó pocsolyák a kiömlött
Threading pamut felhők
Emlékek az elmúlt hideg
A Twitter esett nyírfapollen
Az elszáradt füvet az előző év volt
A folyó folyt ezüst kasza
Zúgolódás, hogy mi lesz, hogy elfelejtette

„Amíg élünk veled ...”

Amíg élünk veled
Közül a vér és a jég
Között a feledés szerelem
A munkaerő fáradtság
A rongyos ujjú
szuvas horogkereszt
És ez jobb volt használható ki a hideg
Nézd meg a felhők
Átlátszó lepke lélek
A virágpor a remény
Otthon lassan emelkedik
Over fekete ruhát
Csak testet a föld kiömlött
pohár tejet
Annyira kevés történt
Nézd meg a felhők
Terhe mellett saját halálát
A vágy, hogy
Mi könnyek nem született gyermekek
Keresztül szélén kész öntsük
Bocsásd meg, hogy gyenge zuhany
Mivel a mély
Szomorúság véres tócsákat
a felhők

„Gyönyörű fiú szeme ...”

Gyönyörű fiú szeme
Oldalról nézve a napsütéses nyári
Könnyek eper harmat
Csillogott az arcon a bolygó
A kék ponyva menny
Eldobott szelíd suttogás a csillagok
Abban az országban, fiúk Wonderland
Lenn a rózsaszín remény
Gyermekkori fürdött nyári selyem folyók
Minden pillanat, vagy csepp visszaverődés
És a fiatalok ment a nyüzsgő futás
A távolban egy nem létező ország feledés
Gyönyörű fiú csillogó hangja
Fent őszinteség fogadalmak ideje a nevetésnek
Föld megváltoztatta a pólusok
Egyik ezer szó nem hisz
Gyönyörű szív fiúk
Lie díszes dobozok
Minden egyes funkciók
És szalag ingek
Élén ráncos félelem
Derít könnyek unalom az élet
Lásd a föld belélegzi a por
szép fiúk
nincs hang ...