Elválás katona (reméljük Mushnikova)

Sajnálom, drágám, én elmegyek.
Tudod, mi a szó, amit mindig tartotta,
Sajnálom, most, hogy hozok neked,
Hogy a lánya soha nem szoptatott nyomva.

Sajnálom, hogy én sem menti az Ön számára
Kedves, kérlek, ne bánt engem.
Csináltam egy utolsó lélegzetvétel,
Nektek Ígérem, hogy megjelenik egy álom.

Ott leszek, az égi magasságok
A hajnal az ablak akkor reggel kopogás.
És a nap emelkedik, amint az ég
A sugarak feloldódik világossá!

Szeretné leszek hűvös harmat,
Azt fogja érinteni a lábát. vagy meleg eső,
Tudni szeretnénk, hogy egy ragyogó csillag az éjszaka,
És akkor a kiságy énekelni.

Minden nap imádkozom csendben
Az Úr mindig, natív, üzletekben!
Sajnálom: Nem volt ideje, hogy te elköszönök,
Ölelés, és érintse meg a kedvenc arcán.

Kedves, sajnálom, valami összeszorította a mellkasát,
És nagyon nehéz volt számomra, hogy lélegezni.
Tudom, akkor állni, erős vagy!
És az anya képes lesz, hogy enyhén szólva,

Mit kell mondani, hogy a lélek nem elég
A búcsúlevelet a halállal szemben.
Ő az életem maradék nélkül adta,
Én voltam és anyám és apám volt.

Tudom, hogy soha nem hagyja,
És most lesz egy lánya otthon!
És azok a boldogság pillanata ez bemutatásra,
Amit nem lehet hazaküldeni.

Mielőtt Mondhatnám minden olyan fontos
Köszönöm, Uram, a kegyelem!
Most megyek aludni, azt hiszik, hogy egy nap
Anyja szeme is el lehet olvasni.