A telek a szülők felnőtt fia
A telek a szülők felnőtt fia
Olvasd el este egy gyertyafényes templomban, és miután elolvasta azt kell, hogy csöpög a viasz boot, amelyben a fiatalember viselne holnap.
Tengerentúlon Khvalynsk, a város réz, vas-kúria, ül egy szép fiatalember, bebörtönözték fogságban láncolva egy lánc hetvenhét, hetvenhét ajtók, és az ajtók zárva vannak zárak hetven, hetvenöt horgokat. Nem jó fiú a fogságból nem oslobonit, egy jó ember, hogy a jóllakottság nem táplálkoznak, nem adnak inni részeg. Eszébe jutott Édesanyám (név) a könnyek gyúlékony, poila munkatárs táplált méz és táplált ember belosnegovoy az árpa és a Fed mo lodtsa, mondogatta: „Én nem lovagolni mo lodtsu a nyílt terepen, nem kell keresni a külföldi bányászati fickók, nem megszokni vágtázz a bója ÁLLAMI szelek nem örülnek a jó ember vitéze nem engedte lendületes Cullen nyíl az eget, nem lő a fehér hattyúk, hattyúk, hogy herceg, hogy nem kap egy kardot lendületes kladenets ellenség su-s sort. És élni lendületes teremu szülő, az Atyával, az anyja, a rodomplemenem”. Már jó vozgovorit Molo december: „Ne mezőbe tisztán tönkretett, nem erőszakos szelek benyújtott másik termelést, nem vörösen izzó nyilat vettem ki a fehér hattyúk, nem egy kard kladentsom azt akartam, hogy az ellenség ellenség. A romos fickó fog bátran, a Knyazhye teremu lány a piros (név). "
Beszéltem, kedves anyám (név), egy fiatal férfi szerelmes (így és így) szeretni gyönyörű leányzó (név). Te szelek féktelen, dugta fehér mellkas, nyissa meg buzgó szív, vágy naveyte szomorúság, hogy ő Tosco tengely és bánkódott; hogy ez egy mérföld az arcát, könnyebb, tiszta nap, szép, régi törzs, barátságos apa és az anya, hogy úgy tűnt alszik, és ébren a nap, és délben, este és éjfél, ezért azt mondta neki volt prigozhestvo piros szerelmes zaluchnuyu; így sírt és sírt neki, és nem látta az öröm, a kényelem nem talált nélküle. Ki izglozhet kő Alatyr, hogy a telek az irányadók. Szavamra végét lu s szeretet Red cselédek (ilyen és ilyen).