Yuri kozákok - két prózai éjszaka
Akkor megyünk, és ismét vándorolt várom a füstös horizonton, kimerültek a hőt, furcsa a tundra. A következő tundra zajos sirályok gonosz köröző felettünk, repül el a tó és vissza újult dühvel. Átmegyünk a járat, és hagyjuk a parton.
Vezeti a susogó bokrok, bujkál, megkeresse vitorlás, amely valahol itt lenni. Fél órával később halljuk a hangokat, a nyikorgó evező, vitorlás műsorok és pálca.
- Mély tavak te? - Megkérdeztem egy nap a faluban.
- És mi van velük, megbocsátani a kifejezés, nem mértem! - válaszolt.
És itt vagyunk vitorlás a tavon nemerenno. Nap fokozatosan szűnik meg az égen át a távoli akne terjed vöröses hajnal. Eltávolodunk tőle, átkelés a tó, és ha megnézzük, hogy a keleti, azt látjuk, az ég színe a tinta alig toronymagas messze lapos partra. És amikor az úszni képes rá, azt látjuk, hogy ez a kő. És bár a kövek egymásra személy - egy-egy hosszú sorában. Minél közelebb kerülünk hozzá, így ez szörnyű, és ez alatt a fekete, és fekete víz körül. A bankok a növekvő cserje, de ha közelebbről megvizsgáljuk, azt látjuk, nem egy bokor, újra látni nyír, fehér nyír kitett gyökerek lógott a víz, mint a csápok polipok.
Vezeti a hozzászoknak, tanácsot, és bírósági végrehajtó a bokrok között. Rögtön a parton megy vak útjába. Ezért van szükség a fogás vitorlás húzni a keskeny kő földnyelv. Mi tesz egy drag hengerek és pihentette a lábát feszült moha, amely szerint a kő hallható. És ha drag vitorlás másik tó, a bankjegy ryuzhu [18].
- Nyenyec ryuzha, - mondja az egyik fiú-vezetékek.
- Övék - megerősíti a másikat.
Úgy tűnik, ez nekem hirtelen ryuzhe jele tevékenység koncentrálódik a legrégebbi emberi foglalkozások - az állattenyésztésben, a halászat, vadászat. És ez a tundra, tavak, tengerparti sziklák, hosszú angolna, fedett néhol az erdőben, azonnal megszűnik tűnik, mint a vad. Tény, hogy tele vannak az emberi jelenlét, a jelenléte a puha, finom, de tartós.
Ereszkedtünk vitorlás, mászni bele, gurgulázó és hányt csizmáját a vízben, és a kövek között, az emelkedő mélyéből sárgás, fokozatosan távolodik a parttól. Lábazati sziklás földnyelv, megyünk ki a tóba, és fokozatosan megnyitja a hatalmas sivatagi hosszát.
Mi borzongás, megfordulni, feszülten a szemét, és látni a túlsó parton három sötét pestis, három alacsony kúp egy kicsit világosabb tónusú, mint a parton.
Az idő tíz, a naplementét, a fény. Egy hatalmas tó, álló majdnem egy par strandok, elhagyott. A sivatagok és távoli partjaira. De egyikük, a legtávolabbi és a sötét, és úgy tűnt, nem elrejteni, nem vész el a három csapás - egy edényt számunkra titokzatos életét, hogy nem fogja látni sehol máshol csak itt.
Hát nem egy álom? Mivel csendben körül és alkonyatkor, és a víz is meghalt, és a bankok - kivéve az erdő fogak! - úgy, ahogy azok a nap pudvabogárfélék. És a parton nézte, talán vitorlázás abban az órában, és a felkészülés az út végén, az ősi futók, akik a megígért földet, és valószínűleg sapkák eltávolítjuk, és megkeresztelkedtek, boldogan gondolva, hogy a többi már nem kell menni, és hova megy.
- A-a-a-a. - hirtelen végigsöpör Lake Creek. Annyira gyenge és nevnyaten hogy azonnal éreztem a mérhetetlen távolságok a sivatagban.
Mi fel a lapát, és hallgatni, hogy a sír, mi is nem értem, hogy valami nem történik meg újra. Csepegő víz evezőket. Néha rázza a lapát a kezében, majd vinnyog kampón. Podneset bárki távcső a szeme, és proshurshit zakó ujját.
- Arkagyij Vylka meg! - úgy dönt, hogy végre útmutatói.
- Látott minket, hívás, hogy már nem ment.
Ismét, evezés, gurgulázó az orr alatti alatt evező popleskivaet vizet. Orr vitorlás alkonyi keleti égen, a pestis egyre közelebb, és amikor a két járat között nézz vissza, azt veszi észre, a csapással emberi alakok. Nőnek fel hirtelen, és újra eltűnnek, ha az emberek, majd felment, és újra lefeküdt. És égetünk két láthatatlan tüzébe, füst csak vékony patakok emelkedik felfelé - először függőlegesen, majd lerakásra. És a füst - vékonyabb, poprozrachnee - középső pestis.
A vitorlás susogása ragaszkodik az alsó, ugrunk a vízbe, húzza azt a homokos parton, letaposott szarvas pata. Figyeltük a távolból is, ahogyan a dolgokat, és gyúrjuk. Fuss együtt, és a bennünket körülvevő, morgott egy kicsit, kezdve csóválja a kutyát, és simogatják. Bolyhos fülű kutya - nagyon régi és a kölykök rózsaszín orra. Tehát, körülvéve a kutyák, a múlt vájt szikla, és eltakarja a tőzeg, felmegyünk chumam a nyenyec, aki ül, és javít a szánkó. Füst szaga a tűzesetek és a hal.
- Ngan dorova! Üdvözlünk!
Mi leül közelében nyenyec aki egy szánkó, aki csak vissza a sarkára. Mi ülni és oroszlánt.
Itt a pestis és a nyenyec. És ültünk szán, és a füst a tűz ütközik nekünk. Most csak nézni, mert holnap fogjuk hagyni, és ki tudja, ha még látni az egészet? És nézzük, mert a fény és minden látható.
Arkagyij Vylka nem tetszik a nyenyec. Hosszú és unalmas napbarnított arca, a szeme széles, hosszú és bozontos leeresztett szempillák. Az orra nagy, egy kis púp, és ritka fehéres skvozyaschie bajusz és szakáll. A sisakját egy lyuk az arc úgy néz ki, mint egy beduin. És ül, mosolygó egy kicsit, szabadon és nyugodtan, és dohányzik, a földre bámult, és hallgatott, ő mindent tud.
Péter Vlk - testvére - szorosan összefonódott, az alacsony és karikalábú. Swift, lopás a mozgások, kemény és forró, tele tűzzel, ha öntött fekete vér, megperzselt és prokopchen. A hangja hangos és lehet hallani, hogy állati hangok, amikor hirtelen kiabál a kutya:
- Gene! (Menj el!)
És akkor visszahúzódik leverni a nyomasztó levegő.
Ülj közel a szánkók, vagy állni valami még két, ugyanolyan élesen, olyan különleges és mint semmi más a világon: Alexey Nazarov Nikolai Gorbunov. One - idősek, emelt külső sarkai szemek, bozontos szakáll, beszédes, szórakoztató és érdekes. Egy másik fiatal és kemény taposás a földre, vízre vas szilárdságú, fehér fogakat, és talán különösen a lakk, főleg a szaga - a szúnyogok ragadt rá több, mint az összes, de nem veszi észre őket.
Lassan elfordult a szán és a megjelenés. Vaughn Lake, most a lila. A parton állt egy fekete ívelt penge, a vitorlás, és számos vitorlás nyenyec. Kutyák velem. Kölykök, ha jobban megnézed, azonnal megállapítják a hátán, és hasukat rózsaszínes, színes éretlen áfonya.
Vaughn pestis tagjai hosszú rudakat és a burkolt főtt kéreg. Körül a sátrak szánkók - hosszú, könnyű, futók, mint lakkozott alsó és néhány már csomagolják, és megkötve kötelek: nyenyec készülni migráció. Közel Nart, fúj forró levegőt por beteg szarvas. Ők sötétbarna, védtelen, hosszú, szomorú szemekkel, bársonyos agancs.
Két szánkó fekvő több rozsdás csapdákat. Fogyasztanak a téli tűlevelű infúzió lesz eltemetve a puha hó, és tüzes zöld szemű róka halálra becsukott íves zárójelek ugrik körül, felemeli a farkát hó szögesdrót port.
A gyerekek, mint a szellemek, nőnek ki a sátrak, mohón bánnak velem - első, az idősebb, azonnal mellette van egy másik, kisebb, majd egy másik, és egy másik, és a szemük egyformán lelkes kíváncsisággal, majd neki négykézláb hozzáadunk már elég apró lény, és úgy néz ki, még ködös megjelenés.
A láthatáron, mert az angolna látható stagnáló helyszínen egy kicsit barnább színű, mint a tundra. Mozog, nyújtások, zsugorodik, terjed a keverést csík a horizonton. Ez szarvas.
Várják a szárnyakat.
Húzott négy szánkó, rohannak, morogva, a havas határtalansággal. Fölöttük háborgó vékony vékony kiáltás vadászgörények és szánkó a rakomány vagy az emberek megszórjuk hó, sovány, és kacsázik a hóval. Sok száz kilométert kell futtatni ezt a szarvas, és sokan adtak obvolokut őket, és nézd a szemükbe. És mások csökkenni fog kés alá, és azok vér táplálja a moha, a hús főtt a sátorban, és egy csomó jumper, és untov tenni a téli bőrük.
De kiderül nem most. És most ők ingyen, és séta a tundra, merülő orrát a moha, és megúszhatja egyáltalán, messze északon, az óceán. Ezek válhat vad, rohanó akne és leállítása a tetejét, földmérő sivatagban. De pestis tartani őket, az ember hívja őket, és hívja ezt százszor erősebb, mint a hívást a tundra. Deer jön, hogy az emberek és a füst szagát a tüzek. Mennek. A keverést folt közelebb.
Nyenyec befejezte a javítást a szán.
- Nos, fiúk, iszunk teát kacsa!
És a szánkó, kutyák között és a szarvas feküdt, fogunk pestis Vlk. Mi lehajol, és adja meg egyenként, és azonnal elkezdi leveszi a cipőjét a puha bőr, távolítsa kabátok és pulóverek. A szürkületben a pestis, és a villanyt. A járvány zümmög vaskályha, hal szaga rajta, és a kanna forr, és a cső tetejéig emelkedik a lyuk, a lyuk, amely egykor a füst jön ki a tűz, és most ömlik a fény fehér éjszaka.
Leültünk teát inni a bőr egy kis asztalnál. Vylka feleség, egy szép házban, amelyben az asztalra. Hátunk mögött párnák. A hal finom. Tea illatos és erős. A fő beszél, mint egy moszkvai taxisok - az időjárás. De itt, az időjárás nem csak egy kellemes vagy kellemetlen, nem úgy, mint a halászok a tenger határozza meg az élet folyamán.
Több mint egy hónappal a tundrán láz. Moss szárítjuk. Deer Kopytkov beteg, sovány, és hamarosan indul alá. A tundra nincs árnyék, és nincs hely, hogy elrejtse a nap. Még éjjel, feküdt a rénszarvas csorda por emelkedik ki a levegőt.
Pestis látta a szomorú, beteg szarvas.
- Hogyan lesz a szarvas? - kérdezem.