Halványan emlékszem, mi történt velem
Halványan emlékszem, mi történt velem.
A szemében a köd, meghatározott személy által.
Áttört valami szív hegy,
Visszamentem a házba ... ...
Amelyben valami egyszer újítani.
És meghalt ... húzta össze a falakat.
Szaga a fájdalom, kín feltáratlan.
Leégett gyertya, viasz ragasztás fal
Hideg szürke csempe plexus
Látta, de intett.
Volt egy álmom, láttam a fényt minta
Fekete képek és gyűrött dolgokat.
Forró levegő lökött a hátsó,
Tsedili a nevetés könnyeit. az ablakban!
bordák eltört a lényeg ...
Ő volt a vezetője a teherhordó állat,
Ő volt a gyógyító steril lelkeket!
Ő közel volt, és megvert korbáccsal ...
Hajol fájdalom szemem inspirálta.
Azt átfedésben oxigén rohadt sok!
Nem tudtam, hogy a kezem keresztbe,
Míg alszik, mángorló egy álom.
Nem tudom, hogy mi az álom volt prófétai hírnöke,
És, hogy a valóságban ezek proberutsya atkák,
A szívem összeszorult, lakik bennem.
Halványan emlékszem, mi történt velem.
Meghaltam ... én ismét újjászületnek.
De már késő felderengett bennem,
A szárnytőre stigma
Ő szegezett szorosan kemény alapon.
Ki vagyok én most? Hideg, poros követ?
Az üveg héj il vas kézzel?
Ki vagyok én most? Mondd, egy bátor ember.
Úgy égett a forró láng félelmetes
És ne hagyja még egy darab szenet.
És jön vissza ezt a házat,
Abban az időben én próbálok emlékezni valamire ...
De látom a komor falak, beton ...
Fog és por a tudatban, az ablakon,
És hogyan töltse ki az űrt?
Én itt légzés, légzés, mi volt ...
Egy hiányzó darab napig.
De a világ rothadás, a levegőt elöntött,
És mi nem tudva, a csésze ital,
Lenyelése árnyékban facsart szenvedély.
És mi történt velünk, emlékszem homályosan,
Valószínűleg a legjobb, hogy miért ...
Rendezze át a roncsok a reggel,
Beront a tó kicsapongó ...
De a fájdalom nem gyógyul neki semmit