Fejezet január 16
Rose vidám forgatagában. Pattogó tűz a kandallóban. Twins, Jack és vastag, hosszú John húzni egy dalt.
Fekete macska beleszagolt a sarkok, székek, ajtók és még a falába egy régi szolga. Végül otthon van! Nem, ne tegye mindegy macskák az óceánban, hogy bármit is mondani! Függetlenül attól, hogy üljön a tűző kandalló otthon széklet, a meleget és a kényelmet.
- Ataman, néhány hajó a mólón, - ő nyávogott rekedten.
Ataman Gina összerezzent bosszúsan. Ó, az élet egy kalóz! Nos, nincs pihenés. Minden ellátást, de gondoskodó.
- Podyschu még semmilyen csalást. - morogta. - Valószínűleg ez a „Santa Maria” a régi madárijesztő Columbus vagy a „Albatross” Frenchy Jean.
- Ataman, egy „álom”! - Nem hagyom, hogy befejezze, Black Cat visított, gyorsan elrepül az ablakpárkányról. Félelem ő azonnal kijózanodott.
- Ghost Ship! - lyazgnuv fogak, motyogta Odnoglazik.
- Ellen szellemek ravasz tehetetlen - egy kis remegő hangon mondta Ataman Gina. - Köztudott, hogy az összes.
Pirates rohant az ablakokat.
Fel a keskeny utcán haladtak némi árnyékot.
Hold kinézett a közepén egy hatalmas, sötét felhő, mint egy kihajolt egy mély zsebében.
Rágyújtott az utcán. Most már jól látható.
Ahead határozottan elindult kapitány Tin Tinych. Mögötte egy magas mellényt. Ő folytatta a kezében egy képzett szardínia.
A holdfényben, arcuk látszott nagyon halvány, egy képzett szardínia mérleg ragyogott zöld ezüsttel. Az utolsó vontatott mókus. A meztelen farok kígyózott között útburkoló kövek és úgy tűnik, végtelen.
Pirates söpört rémülten a kocsmába. Twins Jack és John mászott az asztal alatt, és most könyök és a térd lánc, rámenős egymást a menedékjogot.
- Kapitány szellem. - nyögtem rémülten vezér Gina, látszó, ahol az elrejteni.
- Mellények szellem! - Odnoglazik térdre esett.
- Ghost hal, - visította Cat.
Megjegyzés gondosan ezúttal ő nem is gondolnánk, hogy ízletesebb hal ghost vagy közönséges élő halakat.
- Add fel, a rablók! - harsogta kapitány Tin Tinych.
A kalózok elveszett egy remegő kupac. Oldalról akkor gondolta volna, hogy ez valamiféle zselé a kalózok. A halom ragasztás bunkó Shorty lába, rázta a hátsó lábak és farok a Fekete Macskák.
- Dobja el a fegyvert! - utasította a kapitány TinTinych.
Úgy esett a földre, görbék kések és pisztolyok.
- Dobj, dobja, aranyos fulladt! Csak ne érjen minket a hideg ujjak! - Odnoglazik nyöszörgött. A macska kihúzta a pisztolyát az övéből, akarta dobni a rakás, de hirtelen megpördült az orrát, szimatolt gyanakodva, és kétségbeesetten felsikoltott:
- Kapitány Captain szaga! Hal hal szaga!
- Szellemek nem érzek! Mindenki tudja, hogy! - azonnal rájött Ataman Gina. - Ragadd meg a fegyvert, kalózok! Kapcsolja le a villanyt!
Pirates egyszer fújt a gyertyákat. Tavern zuhant teljes sötétségben.
A sötétben kezdtem dulakodás, lerakó. Lehetetlen volt, hogy megértsék, ahol a saját, az idegenek.
- Jack, fiam, hol vagy?
- Itt vagyok, itt, testvér John!
Kapitány Tin Tinych rohant a két hang, de a keze támadt valami nyálkás és hideg. Ő volt az, aki ahelyett, hogy a kalózok fogott mellény, kezében egy képzett szardíniát.
- Cat! Black Cat! Hol vagy? - Ataman törés hang azt kiáltotta Gina. - Hol vagy?
Válaszul - hang. A Black Cat nem válaszolt.
De úgy tűnik, Ataman Gina, látta a sötétben jobban macskák.
- Kalózok, utánam! Hozok neked! - Hallottam, hogy suttogva.
Shorty a sötétben jött rá, és a markában szorongatta a szoknyáját, húzta ikrek, majd a maradék Odnoglazik kalózok. Lánc lett észrevehetetlen Wade között felborult asztal és székek a kijárat felé.
Kapitány Tin Tinych tökéletesen megértette, hogy ha a kalózok mellett a sötétség leple sikerül megszökni a kocsmából, a kikötővel és megragad valaki másnak a hajón, majd mindent újra indul.
Ezen kívül, ebben a pillanatban, sajnos, a hold ismét eltűnt egy sűrű, bozontos felhő, és van, hogy kitaláljuk, ahol az ajtó, ahol az ablak, ahol az üres fal, teljesen lehetetlen volt.
Titokban, mint a suttogás, vinnyog ajtó zsanérok. Nyilvánvaló volt, hogy míg a matrózok, mint a vakok kiscicák, bedugta a minden sarkon, kalózok tapogatózott ajtót. Most, hogy vége! Most, ahogy a mondás tartja, keresse meg a szél területen, és egy hajó a tengeren.
És abban a pillanatban, amikor úgy tűnt, hogy minden elveszett, minden elveszett, lángoló, égő fénysugár csapott egyenesen a nyitott ajtó a kocsma, kikapta a sötétben egy csapat kalózok.
Széles gerenda, mint a fal blokkolt útjukat. Pirates megdermedt az ajtóban, képtelen arra, hogy egy lépést ebben elviselhetetlenül könnyű.
Emitting nyögések, és átkokat, lehunyta a szemét a kezével, kalózok hátratántorodott.
- A Pirates! Még nincs minden veszve! Mögöttem az ablakon keresztül! - először jött a vezér Gina és az ablakhoz rohant. Ügyesen vetette a lábát az ablakpárkányra.
De vakító, mint egy izzó gerenda azonnal költözött. Most süt közvetlenül a mezőbe. Kalózok ismét visszavonult.
Kihasználva a teljes zűrzavar, tengerészek „Dreams” hatástalanítva a kalózok.
Mate Bom sudárvitorla Senya világít a gyertyákat. Most a kocsmában fényesen megvilágított.
Pirates összebújva a távoli sarkában a rémült, zavarodott és ugyanakkor tele tehetetlen dühében és a gyűlölet.
És a közepén a kocsma, a kalózok és a személyzet a „Dreams”, ül Black Cat és gyorsan elfordította a fejét, nézte a vezér Gina, majd százados Tin Tinycha.
Nem titkoljuk, barátaim, ez az, amit gondol ebben a pillanatban: „Az átok azonban úgy tűnik, hogy nagy elszámította Alábecsültem mindezt a nagylelkűség és a bátorság Oshibochka ki azt hittem, hogy a félrevezetés és ravasz erősebb, mint az egész világ, és ... valójában. „- hazudott nekem! Csábította! - Black Cat egy kétségbeesett sikolyt hirtelen rohant a kapitány Tin Tinychu. Lopakodva zümmögő kezdte dörzsöli a lábát. - Én nem tudok semmit! Én egy kicsit, te buta! Véletlenül, tévedésből.
- Áruló! - kiáltott fel megvetően képzett Sardinka és mellény megveregette a mérleg egy kicsit könnyebb.
Ekkor a szekrényajtót lehetett hallani dobogó. Az ajtó nyikorogva esett kiakasztható, és esett egy baleset.
A szobában egy porfelhőt tört és kapitány Tommy Nielsen. Velük még mindig lóg zsineg.
Fegyvertelen, de még mindig tele elszántsággal és bátorsággal hajlandóak voltak, hogy csatlakozzon a harcot a kalózok, de hirtelen meglátta előtt kapitány Tin Tinycha és az egész legénység „Dreams”.
Nem értette semmit, megdermedt.
- Ez nekem, barátaim, - egyszerűen kapitány Tin Tinych. - Tommy, a hajót a mólón. Csak meg kell eltávolítani árboc kalóz zászló.
Aztán Tommy egészen másképp viselkedett, mint amilyennek lennie kellene higgadt kapitány. Felordított örömében lógott a nyakában kapitány Tin Tinycha. Aztán bukfencet feje fölött, és nem egy szaltót, ami az irigység minden cirkuszi előadóművész. És még egyszer rohantam a nyakát kapitány Tin Tinychu.
- Kíváncsi vagyok, ki volt olyan időben világít egy jeladó? - kérdezte kapitány Tin Tinych.
Csak akkor látták, hogy az ajtókat a kocsma áll Jó járókelő, és mellette mókus, félénken nézett a padlóra. És a mennyezet, szárnyak hajtva, csendben fejjel lefelé lóg denevér.
- Ő tanácsolta nekem, egy szép aranyos mókus. Ez fürge és agilis - Jó Passer mondta. - Együtt vagyunk vele húzott egy zseblámpa egy magányos szikla. Még sokat segített hívatlan vendégeket. Természetesen mi sem erősítette zseblámpa valahogy. Csak mögött őt kövekkel.
- Fellow tengerész Mókus - dicsérte kapitány Tin Tinych.
És fehérje egyenesen kivirágzott az ő dicséretet.
- Esküszöm nagyapám, tettél mindent rendesen! - Kapitány felsikoltott örömében. Mint látható, vvalivayas a kocsmában.
Ünnepelni, ő söpört az ő hatalmas fegyverek, és a kapitány Tin Tinycha, és a fiatal Tommy, és még kapitány Niels.
Támogató könyök kimerítette az izgalom admirális Kolumbusz jött kapitány Jean. Én azonban nem mond semmit, az öreg admirális vezetett merev felső ajka. Szúrásra Captain Jean, ő támaszkodik a kardját, sántikált a székre. És ott csak összeomlott rajta, az összes csontot nyikorgó.
- Most, hogy a sziget egy világítótorony, én nem használ senkinek - sajnos kedves járókelő mondta. - Most senki, még ha akarták hozni nekem öröm, nem lehet eltévedni a szigeten kapitányok utakon. Milyen szomorú, hogy észre, hogy te nem használ senkinek.
- Mi vagy te, hogy te, kedves. - Kapitány Tin Tinych majdnem megingott, de aztán befejezte a mondatot: - Kedves toronyőr!
Minden kapitányok gratulálni az új világítótorony, amelyet nem fogunk elrejteni, és sugárzott a boldogság.
- És mit csinálsz itt ezekkel? - Kapitány Jean megvetően rámutatott kalózok.
- N da. Sőt, ha jól csinálják, akkor kell akasztani a yardarm. - kétkedve átadta a kapitány Kaksleduet.
- A takarmány a cápák - arrogáns Admiral Columbus mondta.
- Mi lesz megjavítani! Mi lesz jó! - különböző hangokat jajveszékelt kalózok.
Ataman Gina, ami a hihetetlen erőfeszítést, és elmosolyodott először életemben. A mosolya egy nyomorúságos, szolgai, néhány lejtős oldalon.
- És mégis mit csináljunk velük? Nem hagyhatja őket itt a szigeten! - komor kapitány Nils.
- És mi van, ha elküldi őket úszni. to Nowhere! - elgondolkodva javasolt kapitány Tin Tinych, lassan szuszogva a régi csövet.
- Hogy is van ez? - Kapitány Jean lenyűgözött. - Kedves barátom, elmagyarázza, mit jelent?
- Küldd el őket bárhol a festett hajó - Kapitány Tin Tinych ismételt és rámutatott, hogy egy régi megfeketedett kép lógott a falon a kocsmába.
A kék gyűrű dohányfüst, mintha a hajó életre és meglódult a megfakult festett hullámok.
- O-la-la! Nagy ötlet! - kiáltott fel kapitány Jean.
- Őket, és az út! - Kapitány Kaksleduet keményen bevágta az öklével az asztalra.
Minden kapitányok tetszik ez az ötlet. Talán semmi sem jobb, mint tudod képzelni.
A következő napon a kapitányok ment dolgozni.
Festett hajó minden óvintézkedést levették a falról. És az igazat megvallva, félt megérinteni, úgy tűnt, hogy néz ki, és egy rozoga hajó porrá.
Valamennyi szabályok a művészet festett a hajó a vízbe. Sziszegő, füstölni kezdett futók a készletek. És a hajó orra vágás kék, mint egy folyékony üveg vizet, imbolygott a hullámok.
A sugarak a lenyugvó nap világít a hajót. Mi átvillant rothadt vitorlák begyújtott a galvanizáló lyukak között a fekete szélek a keretek.
- Uramisten! Igen, ez a bolygó hollandi! - Old admirális Kolumbusz felemelte a kezét, mintha védeni a szörnyű látomások.
- Teljesség, admirális - Kapitány Ting mosolygott Tinych -, hogy sötét gondolatok? Csak ne felejtsük el, a mese egy mese.
Fekete macska dorombolt halkan osont oldalra a fehérjéhez.
- Mókus, belle, - már nem tudta, hogyan kell hízelegni ő édes hangja dadogta Cat. - Vigyél a cselédek. Én karom a fur-farok fésű. Lehet, hogy prostirnut szükséges, pat.
- I - Seaman! - büszkén felemelte a fejét fehérjéket. - És az emberek nincsenek cselédek.
- Nyelni, kedves! - Black Cat ugrott lenyelni. - Akarsz menni a nővér a csajt? Igen, van nekik. Igen, én még nem lesütött szemmel. Azt tanítják őket fogni.
- Ki? Madarak? - gúnyosan szűkült lenyelni.
- Nos, a madarak! - boldogan felkapta a fekete macska, de aztán rájött, mit mondott valami hülyeséget, komoran hallgatott.
Odnoglazik, megragadva a pillanatot, amikor vezetett be az oldalán a lábujj cipője. Végtére is, még a kalózok megvetik árulók.
Pirates vonakodva felmászott.
- Sebaj, még mindig szórakoztat! Még találkozik valakivel, és kirabolták, - sziszegte babe Gina.
- A vitorla sehol! Ott nem talál egyet! - kiáltotta kapitány Jean.
- Várj egy percet, akkor vissza! - Shorty ádáz düh kapitányok öklét rázta téren.
- Még soha senki nem jött vissza semmi, - csóválta a fejét kapitány Tin Tinych.
A lenyugvó nap egy pillanatra elvakította kapitányok. És akkor ő festette a hajó minden a kalózok eltűnt szem elől.
Mivel lehetetlen nyomon követni az utat a látás, a hajó úszott a semmibe.
Kapitány Tin Tinych gyengéden karon fogta Columbus, akaratlanul meglepett, hogy milyen vékony és törékeny alatt kettős kar a régi admirális.
Lassan, vezette őt a kő burkolatú úton, ahol a hangulatos fényt a bejáratnál, hogy a kocsma mintás lámpa.
- Nézd meg a lába, admirális - szeretettel figyelmeztette a kapitányt Tin Tinych.
- Karramba! Átkozott kalózok! Remélhetőleg tudok pihenni most legalább fél évszázada - régi admirális morgott, alig mozog a lába.
- És remélem - Kapitány Ting mosolygott Tinych. - vidáman, admirális egy kicsit, és otthon vagyunk. Lean a karomon.
- Meg kell mondanom, kapitány, hogy kiváló tengerész és egy férfi ritka erény - néhány mesterkélt mondta Admiral Columbus.
Kapitány Tin Tinych akart válaszolni neki néhány vicc, de Admiral Columbus valamilyen oknál fogva, vett egy mély levegőt, és szomorúan nézett rá bölcs váltak világossá a szeme alatt.
- Köszönöm - komolyan kapitány Tin Tinych. - Minden tengerész egy nagy megtiszteltetés, hogy hallani admirális Kolumbusz Kristóf szó.
És előttük ugyanúgy a lámpa repült ügyetlen szürke molyok. Beszélgettek ingerülten alkonyatkor, Bran legfényesebb lepkék, hogy lobogott álmosan a tetejét pálmafákkal.
- Nézd, nem telepednek le!
- Nincs lelkiismeret!
- És mi tarka, látszó undorodott.
- Most a mi időnk!
- Már világít lámpák, gyertyák, fények! Mi lesz örvény, örvény a tűz körül.
Nos, mint látható, az élet egy mese ismét belépett a kerékvágásból.
És messze, messze egy nagy város, a folyó ezen lenyel két Speck berepült a nyitott ablakon a varázsló Alyosha.
- Ó, kedves, mondd minden részletet, könyörgöm, ne hagyjon ki semmit! - kiáltott fel türelmetlenül Alyosha varázslót.
Cat Vaska, lusta megtekintéséhez húzni, felugrott a kanapéra, gubbasztott ott, bámult zöld szeme a semmibe.
Még a szellemet erre az alkalomra kiszállt a termosz. Leült a legsötétebb sarokban, törökülésben lábak.
- Nincs kétségem afelől, ezek a kapitányok, ezek upstarts és Zaznayka, mint mindig, nem minden rossz, és rossz - elhúzta a száját, mondta.
Fecske, rohanó és aggasztó, de igyekezett nem marad le semmiről, arról beszélt, hogy a kalózok eltérített az „álom”.
Büszkeséggel mondta a bátorság kapitány Tin Tinycha és barátai.
- Tehát ezért kalózok Jean és a Fekete Macska nem akarja, hogy találkozzunk. Most már értem. - elgondolkodva varázsló mondta Alyosha. - Azt vélhetnénk valamit.
- Nos, ha összehasonlítjuk Murka macska az udvaron, és a fekete. - büszkén és komoran megkérdeztem a macska Vaska. Általában úgy vélik, hogy a macska Murka magassága a tökéletesség, és féltve szenvedett, amikor a többi macska.
- Mit! Nincs párja! - hevesen lenyelni. - Az Murka annyira aranyos és kedves. És akkor ő nem kapta el a madarakat, mióta találkoztunk.
Cat Vaska tettetett közöny elfordult, de nyilvánvaló volt, hogy örült, hogy hallja. A szeme tűnt töltött széleit átlátszó arany.
- Erre azért volt szükség, hogy egyszerűen lerakó minden a kalózok a közeli feneketlen mélységbe, és az egész beszélgetés - Genie morgott és integetett. - Uh, mit vigyen magával.
- Ja, és fáradt vagyok ugyanaz. - sóhajtotta lenyel két Speck kiadások csőr a tollak, simító őket. - Kezdetben Ocean Tales, majd a másik óceán. Ellenőrizze a gyerekek, én otdyshites bit és repül a fiú, aki vonzott, nos, a kis Tin Tinychu. Elvégre ő vágású „álom”, és azt hiszem, érdekes lesz megismerni a kalandjait a hajóját.
- Még mindig nem érdekli, persze, érdekes, nagyon érdekes. - mágus szórakozottan ismételt Alyosha. Röviden valami mélyen a gondolataiba. - Mit gondol, barátaim, én nem írj nekem, ha mindez teljesen hihetetlen és csodálatos történet? Véleményem szerint ez méltó rá. Azt hiszem, sok srácok lenne érdekelt, hogy tudni a sziget kapitányok.
- Talán érdemes, hogy miért nem, - lustán nyújtózott macska Vaska. De valójában nem volt egyszerűen ragadtatva. Öntelt macska nagyon hízelgett, hogy az ötlet egy tündérmese.
- Meg semmi köze, Uram. - Jeanne szemrehányóan megrázta a nehéz fejét. Ő ásított, tüzelő ugyanaz a száj, fekete füst, halvány szikra.
- Az, hogy hiába - a mágus mondta Alyosha. - Azt fogja kérni a művész, egy csodálatos művész, és ő fogja felhívni a portré. Nem akarsz?
Jinn talpra ugrott, nem számító, hangosan koppant a mennyezeten a koronát. Szokásos megremegett, és csörögtek kristály függők egy csillár.
- Szép gondolat, Uram, jó ötlet! - Genie üvöltött örömében. - Hagyja, hadd felhívni a portré! És a festék nem a szellemet, mint valami szánalmas csúnya, szerencsétlen törpék, nem hasonlít a gyönyörű élő szellemet.
És most, Hush, uram! Wizard Alyosha leült, és belevetette magát a munkát.