Szerb esküvő, mint egy portré az egész ország (Belgrád, Szerbia)

Az esküvő messzire menni - egy homlokegyenest ellenkező végén a város. Ezen kívül, valamilyen oknál fogva, a mai napon a fél város le van tiltva az alkalomból, hogy a maraton, és van, hogy a kitérőt. Állandó éberség - a legfontosabb, hogy a biztonságos utazást. Nem tud pihenni - bármikor egyik nagymamák, vánszorog végig a járdán drámaian viszont kilencven fokban, és kezdjük el az úton. Ráadásul nem az a tény, hogy az autó halad előre, hirtelen megáll - ha csak most lehull az utasok. Tehát zaklatott egy pár másodpercig, hogy talál egy jó rádió, azt kockáztatja, legalább nyugalmat.

De itt, végre, mi a Zemun. A cél gyakorlatilag semmit - mintegy háromszáz méter. Haladunk a keskeny utcán, és megfelelnek - pontovye dzsipek, egyesével. Eleinte csak dudál, aztán egyikük megáll, a vezető, aki úgy nézett ki a tipikus maffiózó, azt mondja, hogy ez egy egyirányú utca, és mi természetesen lesz netuda. Mellesleg, a navigátor nem tudta, hogy a mozgás egyirányú, és nem mond semmit a jelenléte megfelelő jeleket.

Miután tévedt körül volt, amit kap a menyasszony otthonában. Igen, az úton, mi - a vendégeket. Vőlegény, nem láttunk még egyszer, sőt, a vendégek tudjuk csak tíz-tizenöt. Ez körülbelül öt százaléka minden jelenlévő.

A bejáratnál a lépcsőház már törött a cigányokat, és néhány ember kínál nekünk egy italt. Vegyünk egy pohár kóla - részeg nem része a tervek - és kész. Otthon minden várva a vőlegény - ide-oda, köszönj egymással időről időre italt és snack - ez még mindig egy esküvő a templomban, így az étterem nem nagyon hamar.

De itt van egy pletyka, hogy a hős a alkalmából megérkezett. Mi kinézett az ablakon, és azonnal azonosították őt a jellemző viselkedés - whiskyt ivott az üvegből. Most, minden látogató megkérdezi, hogy hagyja el a területet.

Egy idő után, a menyasszony jelenik meg a tornácon, amelyhez nem szokott történni velünk, a vőlegény és a testvére. Minden töltik autók, és egy oszlop több tíz gép megy egy helyre Belgrád mellett, először az esküvő, majd az étteremben. Haladunk az utolsó előtti, és bezárja a győztes flotta gépjármű helyi termelés „Dél”. Úgy tűnt, hogy nem kevesebb, mint húsz.

És itt, "Welcome to the real Szerb". Félsz, hogy maradjon, és elvesznek, akkor hanyatt-homlok rohan Opel előttünk. Nagy sebességgel egy szörnyű kátyúk csak kigyulladt piros fény, ami nem teszi lehetővé más gépek vstryat köztünk. „Dél” nem messze, így valószínűleg ez még rosszabb. Mondanom sem kell, hogy amikor végül elérte a célt, úgy éreztem elképzelhetetlen elhárítás és boldogan gondolta, hogy vissza fogunk térni vissza egyedül.

Része a templom nem nagyon különbözik a miénktől, és ezért kimaradt. A kijáratnál voltunk találkozott Roma harmonika és elkezd koldulni. A legfőbb érv az, hogy nem jó, hogy csípje a pénz mikor jön ki a templomból. Adunk egy-egy darab papírra, és folytatta útját.

Az út az étterem kiderült, hogy sokkal rövidebb és biztonságosabb. Azonban a parkoló, hogy úgy mondjam, alig tudja befogadni az összes autó. Szükségtelen mondani, hogy senki, különösen nem aggódik zár minden bejárat, kijárat és egyéb gépek. Itt vagyunk megint kifogott azonos cigányok harmóniával, látszólag felismerve a mi vendégmunkások, és valószínűleg még mindig reménykedik abban, hogy csökkentsék egy kis pénzt. Igyekszünk figyelmen kívül hagyja azt, hogy egy pár szemrehányásokat részükről, de végül kitörni a karmai közül. Egy ajándék a fiatal, furcsa módon, még mindig érintetlen.

Végezetül pedig egy étteremben. Egy hatalmas díszterem - ha volt Oroszországban, azt mondtam volna, hogy úgy tűnik, hogy sikerült megőrizni a szovjet idők óta. Mégis, milyen méretű legyen terem 300 fő befogadására? Minden nagyon aranyos. Ezután megjelenik szépen felöltözve pincérek és kérje, hogy mit akarunk inni. Korlátozza a helyi kóla és ásványvíz „Prince Milos”, míg a szomszédok az asztalra rendelt whisky és balzsam. Legutóbbi pincér kihozza édesen kancsók.

Itt a fiatal és elvárja formális házasság - az anyakönyvvezető ez nem megy, nagynéni egy könyvet vezetni akár az étteremben. Tehát a hagyományos kérdéseket, a választ a hagyományos taps. És a zene, szörnyen hangos zene. De szerencsénk volt - ülünk nem nagyon közel van a hangszóró.

Része az emberek csak táncolni kolo, sima szerb tánc, és néhány marad az asztalnál inni és snack. Utazás, azt kell mondanom, van egy csomó dolog. Chorba hagyományos leves, káposzta - olyasmi, mint a töltött káposzta savanyú káposzta, hús különböző fajtájú, és nem mond semmit mindenféle kolbász és szeletelés. A számos különböző sütemények általában zashkalivalo. Egy további félig megevett rágördítés száma darab süteményt, mert van egy egész nap megállás nélkül túl van a hatalom még a szerbek.

A fő előnye az ilyen esküvő - mindenki szabadon teheti, amit akar. Szeretné - berúgni, amit akar - tánc, szeretne - enni, ha akarod - kommunikálni az emberekkel. És ez mind ott van, és ez nem zavarja felfogása. Azonban meg kell jegyezni, hogy arra törekszik, hogy áttörje a menyasszony, barátom is megtörte a perkardenovskie nadrágot, de milyen egy esküvő veszteség nélkül?

Apropó zene. Még az esküvő előtt azt mondták, hogy mivel nem vagyunk képesek érzékelni hangok normális - így minden hangos. Sőt, amellett a zenekar, amiben szinte non-stop, csak néha az emberek a lehetőséget, hogy a sérelme nélkül, a hangszálak. Azonban maga a zene volt elég jó - néhány angol dalokat, a régi jugoszláv találatot. A modern popzene, az úgynevezett „Turbofolk”, amit annyira félt, szinte nem volt.

A visszaút sokkal kevésbé volt rózsás, mint vártam. És nem csak azért, mert a lábaim rettenetesen elfáradt az egész napos séta a magas sarkú cipő. Az a tény, hogy mint kiderült, a törött utakon, amelyeken elértük, a világítás nem mint egy osztály. Most, hogy a kátyúk nem látni egyáltalán. Going lassan, megakadályozva egyetlen előzés.

Végül otthon vagyunk. Elhaladunk cigány húz egy kartondobozban a szemetet is (és valójában ők a fő szállítók az anyagok feldolgozó üzemek), és csomagolja udvarunkban. Az óra - tizenegy este. A nap sikeres volt.