A nagy választék RobSten - Robert Pattinson és Kristen Stewart

Sztriptíz. 2. fejezet: Saját tánc a vőlegény.

Amint a szemünk találkozott, a zene kezdett. Gyorsan összeszedte magát, és elkezdett táncolni. Sztriptíz, ez nem csak a test tánc, ez a tánc a lélek. Ebben megmutatjuk magunkat, hogy megmutassák a érzések és fantáziák. Sztriptíz - az a képesség, nem csak szép levetkőzni a zene, hanem mozogni elegánsan közben. Ha van egy szép test, és ezzel egy időben meg tudja mozgatni úgy, hogy mindenki körülötted esnek transzba, akkor miért nem mutatja meg. Sztriptíz - szintén egy tehetségkutató, és egy kicsit furcsa, de a tehetség.







Az emlékezetemben, gyorsan kiderül az „Ez hihetetlenül könnyen mozgatható, akkor még nem tudja elképzelni.” Ha! Hogy nem tudja képzelni, milyen könnyű és kecses lány mozoghat! Jessica nem az egyetlen, aki képes mozogni is! Fogom bizonyítani, hogy mozgok sokkal jobb, mint ő! És akkor ez nem féltékenység. Itt az üzlet elvileg és a szakmaiság.

Ez a tánc ajánlom nektek, kibaszott Edward Cullen!

Grunt énekeltem „balerina”, és azonnal hallott Emmett basszus hangon: „adok kétszáz, ha a baba fogja dobni neki éppen ebben a pillanatban!”

- Baby, ez meleg volt! Ezerötszáz dollárt! Tudom, hogy meg fog tenni nekem a pénztáros! A többi hozott nekem háromszáz, ez ki a horgot! - Helen berepült az öltözőjébe, mint egy meteor. - Valld be, hogy megbabonázott ez a táblázat?

- Nem. Ez csak szerencse.

- Talán igazad van! Ha fél órán belül nem lesz privát chat, akkor menj haza!

De ma biztosan nem az én napom! Az öltözőben jött Tyler, és azt mondta, hogy vártam VIP ügyfél az első szobában.







- Bassza meg! - Megesküdtem.

Míg én pont a VIP, Edward nem jött ki a fejemből. Mit csinál ezen a helyen? Elvégre ő a menyasszony és a ... Nem, én biztosan nem volt olyan konzervatív, és tudta, hogy sok ember oly gyakran köze a menyasszony, és nem csak úgy, de én nem hiszem, ez az Edward. Heck, tudom képzelni mi találkozni vele. Az ajtó kinyitása, bementem a vörös szobába, melynek közepén állt egy szék. Az egyik sarokban egy nagy ágy és az ajtó szalagot. A fények szürkén, és én csak látni a sziluett egy ember. De ez elég volt nekem, és ez. Rajta ült ágy. A kezem kétségbeesetten nyúlt a magnó.

- Ne! - a csendben a szoba hangja.

Elkezdtem remegni még. Nem találta meg! Soha nem mondtam neki, hol dolgozom! Ez csak véletlen! - sikítottam tudatalatti.

Nem tudtam egy szót, különben volna rájött, hogy ki vagyok. És ez szeretnék a legkevésbé.

- Lehet, hogy egy szót? - Felkelt az ágyból, és odajött hozzám. Bólintottam.

- Milyen szép ... - suttogta, futás ujját végig az arcán. - vonzódom hozzád ... - Keze lejött a vállamat. - Úgy érzem, ismerlek egész életemben ... - kézzel simogatta a vállát. - Nagy Grace! - kezét ismét az arcomon.

Aztán eltávolodik tőlem. Látom, hogy ideges. Az ő szemében, kétség és a vágy. Még soha nem láttam ilyennek. És megértem, hogy nem lehet csendben maradni.

- Miért hívtál? - súgom, megy fel hozzá nagyon közel.

- Ez az én barátom. Ma van a legénybúcsú.

- Tehát essünk túl rajta! - Én továbbra is beszélni suttogva, hogy nem ismeri fel a hangom.

- Ugyan már ... - suttogja a válaszom, míg én lökni egy székre. Ő maga ment fel a felvevő és kapcsolja be a zenét.

Elkezdem a tánc. Soha nem vette le rólam a szemét. Látom a vágy a szemében, úgy érzem, a hő a test! Tudomásul veszem, hogy engem akar! Azt akarja, hogy a legjobb barátja. Szeretné, ha a nagyon Belle, amely támogatta őt egy évtizede. Megint rázkódni kezd a félelemtől. Idegek át, és én abba a táncot.

- Sajnálom, nem tudok ... - suttogom, kapcsolja ki a zenét, és elszalad.