Matsuo Basho - egy
Basó született egy szegény család a szamuráj Matsuo Odzaemona (Jap. 松尾 与 左衛 門) volt a harmadik a sorban gyermek. Apa és bátyja a költő tanított kalligráfia a bíróságokon tehetősebb szamuráj, és otthon kapott egy jó oktatás. Fiatalkorában szereti a kínai költők, mint Du Fu. Azokban a napokban, a könyvek már rendelkezésre álltak, még közepes nemesek. A 1664 Kyoto tanult verseket. Szolgálatában állt egy nemes és gazdag szamuráj Todo Ositady (Jap. 藤 堂 良忠), búcsút, hogy ment Edo (ma Tokió), ahol ő volt a közszolgáltatás 1672. De a hivatalos élet a költő elviselhetetlen, tanára lett a költészet. Között kortársai Matsuo úgy ismerték, hogy mestere Renga. Basó - az alkotó a műfaj és az esztétikum a haiku.
Az 1680-as években Basho, vezetett a filozófia zen buddhista iskola. alapján a munkája elve „megvilágítás”. Basó költői örökségét képviseli 7 antológiákban. általa teremtett és tanítványai: "Téli napok" (1684), "Tavaszi Napok" (1686), "megrekedt Field" (1689), a "tök" (1690), "Szalma esőkabát majom" (1. könyv-I, 1691. 2. könyv, 1698), a „szén Sack” (1694), a lírai napló, írt próza párosul verseket (a leghíresebb közülük - „a pályák az Északi”), valamint a bevezetők a könyvek és versek, levelek, tartalmú gondolatok art és véleményüket az eljárás a költői alkotás. Költészet és esztétikája Basho befolyásolta a japán irodalom a középkor és a modern időkben.
Tiszteletére Basho elemzi egy krátert Mercury.
Életrajzi adatok
Úgy tartják, hogy Basó volt karcsú középmagas férfi, vékony finom funkciók, vastag szemöldök és orral. Amint az szokásos a buddhisták, ő borotválta a fejét. Az egészsége gyenge volt egész életében szenvedett emésztési zavarok. A levelek, akkor feltételezhetjük, hogy olyan ember volt, a nyugodt, mérsékelt, rendkívül gondoskodó, nagylelkű és hűséges kapcsolatban a család és a barátok. Annak ellenére, hogy egész életében szenvedett a szegénység, Basho, mint egy igazi filozófus, buddhista, szinte nem figyelni ezt a tényt.
Az Edo Basho élt egy egyszerű kunyhóban, adott neki az egyik diák. A ház közelében, ültetett saját kezével egy banánt. Úgy tartják, hogy ő adta a becenevet költő ( "Basho": JAP 芭蕉 - «banán."). Banánfa többször említi a vers Basho:
Az állítólagos szülővárosa Basho az Iga tartományban
Emlékmű Basó japán
* * * Ültettünk egy banán - és most visszataszító számomra staliRostki gyomok ... * * * Ahogy a nyögések a szél banán. Ahogy a cseppek esnek a kádban. Hallom egész éjszaka. Translation Vera Markovának
* Soaring Lark fenti, I leült pihenni az égen, -On a Crest perevala.Perevod Vera Markova
A történet az ő utazás Japán Basho "címmel Nodzarasi Kiko" (Jap. 野 ざ ら し 紀行 (Jap.) Orosz. Letters. "Viharvert úti jegyzetek"). Egy év után a csendes elmélkedés a kunyhójában, 1687-ben. Basó közzéteszi verseskötete „Haru nem Hi” ( „Tavaszi Napok”) - és tanítványai, ahol a világ látta a legnagyobb vers a költő - „Old Pond”. Ez egy mérföldkő a japán költészet. Itt van, amit én írtam ezt a verset Yamaguchi Moita tanulmányában „impresszionizmus, mint a domináns irány a japán költészet”: „Egy európai nem értette, mi van nem csak a szépség, de még egyáltalán semmi értelme, és meglepődtem, hogy a japán megcsodálhatják hasonló dolgok. Közben amikor a japán hallani ezt a verset, a képzelete azonnal át az ősi buddhista templom körül régi fák, távol a város, ahol egyáltalán nincs emberi hallja a zajt. Ebben az esetben a templom általában van egy kis tó, ami viszont talán saját legenda. És alkonyatkor a nyáron jön egy buddhista remete, csak elválasztott szent könyveket, és alkalmas töprengő lépéseket a tó. Mintegy minden csendes, olyan csendes, hogy hallani lehetett akár, mint egy béka ugrott a vízbe ... "
Furu ike I
Kawazu tobiko
Mizu de GRT
Nem csak a teljes tökéletesség a vers a szempontból a sok követelményeinek lakonikus formája a költészet (bár Basho soha nem félt megtörni őket), hanem egy mély értelme, a lényeg a természet szépségét, a nyugalom és a lélek harmóniáját a költő és a világ, kénytelen, hogy ezt a haiku nagy műalkotás .
Az egyszerűség rejlik az igazi szépség a képeket, Basho hitt, és azt mondta tanítványainak, hogy arra törekszik, hogy a költészet „kicsi, mint egy folyó Sunagawa.”
Basó: „Ha egy dolog van írva, akkor lesz egy darab papír.”
Basó: „A szavak nem terelheti a figyelmet magukra, mert az igazság - a szavakon túl.”