Alice jött valami - második titkos arany kulcs
ALICE VALAMI jön
Ahogy emlékszem, majd különböző, a leghihetetlenebb kalandjai Pinokkió megkaparintotta az arany kulcsot, kinyitotta az ajtót, hogy azokat a csodálatos, ami mögött egy festett kandalló, és lépett a mágikus színház. Egy ajtó becsapódott az arcát Carabas Barabás.
Minden este az előadás után a Pinocchio és barátai táncolni a téren a színház előtt a tenger. És minden este - az út túloldalán, közel egy üres sima bohóckodás - állt Karabas Barabas és a társaság, és csak nyögött az irigységtől. Néztek férfiak táncolnak báb, és Karabas Barabas bosszúságot még tépte a haját.
És ezen a napon, amellyel mi a történet, a tulajdonos a kiégett színház különösen felháborodott. Ő egyenesen lezuhanyozott átok kezdett, mint egy bableves bab.
- ezer ördög! Tízezer ördögök! Száz ezer ördög! - kiáltotta, és rátaposott bogár-daráló és reszketés semihvostoy ostor. Száma ördögök mindig említett pontossággal hőmérővel a szinten haragját. - Úgy táncolsz! Ezek mind! Hol a színházban? Hol vannak a színészek? Hol van a pénz?
- tépte a leghosszabb haj, egyenesen a csúcsra.
- Ne tépje a haját, ők már fogytán - komoran mondta Basilio macska fejét vakarva a mancsával.
- Oh! - forgatta a szemét az ég Karabas Barabas. - A fejem megduzzad, de még mindig nem jött össze.
- De van valami, kitaláltam! - szinte énekelt róka Alice és kedvesen mosolygott.
- Beszélj! - morogtam dühösen Karabas Barabas és határozottan megragadta a róka nyakát, mint megragadta a kis cica.
- Ó, uram, kérem, legyen nyugodt! - dadogta róka. - És én, Isten ments, elájulok!
- Meg fog esni! Természetesen! - morogta a macska Basilio.
- Fogsz beszélni? - Azt ugatott Karabas Barabas és így rázta meg a róka, hogy esett az eső, sárga pihe.
- Bu-am. - dadogás, kénytelen egy róka, ringató a szőrös mancsát Karabas Barabas. - De nem tudok beszélni, mikor tartsa a gallér! Ön szorította a torkomat.
- A fenébe! - Karabas Barabas egész és remegő türelmetlenséggel. - Én csak egy szokás - kimaradt a gallér! Nos, én megmondtam, mi-és-lai Do-si-és-here! - És ez landolt a farok egy róka.
- Szeretem az udvarias bánásmód! - halkan énekelte a róka. - És ez az. - Alice rajzolt egy kört a mancsával a levegőben.
- A fenébe is, tisztelt csaló! - mordult Karabas Barabas, egyre a kezét a szakállát, és turkált a zsebében.
- Én már teljesen tönkrement. - Elővette a mellényzsebéből egy arany és egy nehéz sóhajjal vetette rá Alice. Ez fogott az érme sietve kinyitotta a száját, és azonnal megpróbálta a szív, nem hamis ez?
- Nem tudok ellenállni a jó kezelés! Ó, ez az én gyenge! - Fox elismerte. - Tehát, kedves Karabas ...
Cat Basilio és Duremar közelebb osont, és hajlandó meghallgatni, de a róka azonnal észre.
- Hmm, uram! - ennyit mondott, integetett a farkát, hogy az oldalán egy macska, és Duremara.
- Semmi! - szólalt Karabas Barabas. - Hadd hallgatni. Ez a saját.
- Hát persze, hogy saját! - terjedt lábak róka. - Azt mondom, hallja! Nem bánom! Kedves Karabas Barabas! -, akkor a róka ment a titokzatos suttogás. - Nem Van barátom a palota a király halandzsa?
- hülye kérdés! - mordult Karabas Barabas. - Van egy barátom! Igen, van egy unokatestvére ott SHaraban Drum! Majdnem nem a miniszter!
- Ó, ő szinte nem a miniszter. - csapta össze mancsait róka.
- Nos, akkor mi minden feladat.
- Hallottad? Majdnem nem a miniszter! - összecsukható lábakkal szócsöve, gúnyosan felkiáltott macska Basilio fül Duremara. Azt kell mondanom, az eladó piócák volt tugovat azonnal mindkét fülében. Mindörökké lehallgatás, csökken a kulcslyukon, és mindenféle repedést, ahol fújt huzat, megfázás Duremar fülét, és azóta állapít meg vattával. De kevésbé érdekes ez nem tette.
- Nos. Nos. Mi a következő lépés? - rázta a szakállát Karabas Barabas.
- El kell menni, hogy a szinte a miniszter, - folytatta a róka -, és kérd meg, hogy a színház, ő választotta ki a pápa Carlo és adta meg!
- Wow! - kiáltott Karabas Barabas. - Ó igen, a róka! - És egy söprés csapott a vállát, hatalmas mancsát.
- Oh! - Fox összerezzent.
- És ha szinte a miniszter nem akarja elvenni a színházi pápa Carlo? - Tartottam a szkeptikus macska Basilio.
De a róka és általa szolgáltatott.
- Meg kell mondanom neki, hogy Pinokkió és barátai azok beadványok nevetni magát királynak halandzsa! És az egész az ő szolgái és minden, de a miniszterek! És akkor van rá adni, nos, tudod ... - És ő rajzolt egy kört láb a levegőben.
- Hogyan. - elégedetlen morgott Karabas Barabas. - A pénz. Relatív. Megvesztegetni.
- Jaj, uram! - fox együttérzően terjed lábak. - Most a családi érzés értéktelen. Inkább vannak, de még drágább, mint a nem-rokonság. Ó, tudom előre semmiféle rodstvennichek ha viszont hozzá fordult segítségért, akkor kezdődik, hogy ismételje meg, teletölteni, ő kockázatok, veszélyek a fejét. Minél több a kockázat, annál hagyja őt a lábát. Röviden, megpróbál majd szakadás van a három bőr, a relatív.
- Veled sderesh is ... - morogta a macska Basilio.
- Térj a lényegre! - sírtam Karabas Barabas és csapott ostorával a lábát.
- Hagyjuk - fox meglepődött - nem egyértelműen kifejezik. Néhány ragyogó, elbűvölő, gyönyörű, káprázatos körök, és akkor csekken vagy néhány részvény ... - Alice még megnyalta a száját, mintha éppen evett sült csirke - és a színház ismét lesz a tiéd!
- Ó igen, a róka! - csodálta Karabas Barabas és öröm úgy döntött, hogy pofon a „váll” mégegyszer. De a róka fürgén kitért, és egy erős kéz Carabas hit mellett állt egy macska Basilio közvetlenül a fülébe.
- Mert mi. - Azt húzzák sértett macska.
- Ez azt! Szeretni - magyarázta Karabas. - Kitty! Adok a legtöbb zsírt egér a világon! Kövess engem! Gyerünk! Halandzsa a palotába, a király!