Bejelentő (veronika Smirnova 4)

Én a hídon állva csendben,
Ember megy el,
És a hideg a hátán rájöttem,
Hogy az öregség nem.

Álmodtam találkozás egy barát. A valós életben, nincs más nincs az életben, már csak a szülők, a nővére és öccse, amelyek mind kihoztam reggeltől estig.

És egy álom Van egy igazi barát. Láttam csak hétszer egy életen át, de sikerült megtanulni nagyon jól. Ez a srác az én koromban, magas, sötét, erős. Mi már ismert gyermekkora óta: nőttem és nőttem. Nem emlékszem az arcvonásait, de szerintem aranyos.

Köztünk van egy új, még csak nem is egymás kezét, de ő megért engem nagyon jól. Általában csak sétálni a városban vagy az erdőben, és beszélni.

Annak érdekében, hogy éjszaka, reggel azt álmodtam, hogy ültünk egy padon a parkban, és olvas engem vers a könyvből. Egy négysoros tűnt nekem nagyon szép, és megkérdeztem egy barátom, hogy olvassa el újra.

- Azt akarom, hogy emlékezzen, amikor felébredek, - magyaráztam.

- Még nincs. Menj nem ugyanaz!

Kinyitottam a szemem. A szíve kalapált, mint futás után. Szoba hullámzó.

- Ugyan már, fogsz késni a buszt! - kiabált anya sdorgivaya én takarót.

Én csúszott a padlóra, és megpróbált felállni, de a fejem forog annyira, hogy én lezuhant újra. Tudtam, hogy szükség, hogy menjen vissza, és menj aludni öt percig, majd lehetséges lesz, hogy felébredjen újra, és a szédülés nem lesz, de mi anya magyarázni?

Ő üvöltött és üvöltött, megrázott a vállát, ő csatlakozott egy testvér, és együtt belökött a fürdőszobában. Mosás után jobban éreztem magam, de az cseng a füle fülsiketítő volt, és én egyenesen állni, amíg nem tudott. Elhagyta tartja a falat, és öltözködni kezdett az otthoni ruha, de aztán ordított testvér:

- Mi vagy te valójában? Akkor megy, hogy ezt?

A második alkalommal, hogy reggel hallottam ezt a szót. Hol csináljam? Nem emlékszem semmi az átvételét, és én semmi mást nem akart, mint hogy menjen vissza az ágyba aludni három órán keresztül. Nővér tolta az arcomba fekete ruhában, és eszembe jutott, hogy anyám úgy döntött, tegnap este, mit fogok.

I Go? Én? Miért? Keresztül a cseng a füle a sír eltört a család:

- Mit szeretsz főtt csirke? Vagy mész még egy évig ülni a nyakunkat? A maga korában az emberek egy család! Családok! Családok!

Tudtam csak megérteni, hogy egyesek ott van a család. És van egy kellemetlen fekete ruhát, hogy nem tudok a.

Valahogy felöltözött, a hajam nem nézett a tükörbe.

- akkor nem kell festeni? - gúnyosan kérdezte a nővér. - Vagy azt, és így szép?

Azt bicegett a tükör csiszolt szürke ceruzával sarkában a szem. Gyere le. Én jobban aggódik egy másik kérdés: mi tartott nekik, hogy gyötörjön?

Volt a reggelit, de a darab nem mászni a torkán. A pápa az asztalnál joker Bejelentő hívott, és megkért, hogy ne szégyen a család becsületét. Nagyon vidám és még énekelt a felvonulás. Anya nyugtalan, látta Corvalol és megismételte: „Documents ne felejtsük el.” Nővér időről időre elárulta valami szarkasztikus. Testvér, a boldogságom, aludt.

És én aludni ...

- A Department of Chemistry! Ért engem? Csinálsz a kémia!

Csak most jöttem rá, hogy ma megyek egyetemre menni. Bólintottam. Egyetértettem anyámnak, hogy tennie kell, hogy a vegyi anyag. És itt voltam, mint egy áramütés.

Ahol az emberek jönnek a Kar Kémia? Ez így van, akkor lesz kémia tanár. És mi tőlem a földön, egy tanár, ha mozogni a házban egy bot, elfelejtettem a nevét, és az ő élete nem oldja meg minden problémát a kémia?

Igen, a hatodik fokozat, lekéstem a legfontosabb tanulsága, ami megmagyarázza elvei problémák megoldására, és ez befolyásolja a sorsom.

Amíg a tizenegyedik évfolyam, ültem a kémia órák bölcsen, ellenőrzés csalt a többi lány, kedves tanár engem egy negyede „négy”.

Körülbelül ugyanazt a dalt volt a matematika és a fizika. Az egyetlen dolog, tudtam, hogy jól - az orosz nyelvet. Írtam hiba nélkül, így a tanár hittem okos, és tartsa meg értékelését tudásomat a „kvartett”.

Kedvesség tanár jött hozzám oldalra. Látva a tanúsítvány „négy” kémia, anyám úgy döntött, hogy kész voltam, hogy adja meg az egyetemi és a kari választott engem. Az első alkalommal nem volt lehetséges, hogy nem, elrontotta az a vizsga napján év feküdt a kanapén, és ma kellett, hogy jöjjön vissza a Department of Chemistry. Ugyanazzal a tudás plusz mi történik velem.

És nem jöttem volna, hogy azt mondják: „Anya! Gyere le a földre! Mi a Department of Chemistry? Melyik intézmény csinálni? Alig tudtam megállni a lábán! "
Nem, én mindent megtettem, hogy azt mondom, csak hogy egyedül maradt: dokumentumok összegyűjtését, viselt fekete cipő kényelmetlen, és leszúrja a haját csapokat.

Azt hiszem, ez egyszerű - haj megölik csapok ha ezek a csapok nem hajlandó maradni az ujjak és repülnek a földre? Már egy éve, hogy már ideges a koordinációs mozgások. Söpörni a ház nekem a pokol, mert szükséges, hogy mind a söpörje és különböző kezek, és azok a kezek nem a különböző mozgásokat.

Mi az? Az Ön számára ez egyszerű? Akkor nem értem. Van egy csésze az asztalon az első alkalommal nem tudok vigyél haza és neve: ez nekultyapaya.

Álltam, imbolyogva, előtte az ajtót. A húgom kaptam a táskámat, és rájöttem, hogy most ki kell menni. Az utolsó alkalom, amikor a külső, havazott. Nyúltam a kupak, de a húga csapott a karomat ezekkel a szavakkal:

- Dura, nyáron az udvaron!

- Hagyja, hogy a kabát lesz - tette az anya, kinyitotta az ajtót, és a határokon át nekem a levegőben. - Nos, jó szerencsét! Ne felejtsük el, hogy bérelni egy lakást!

Toltam be a partra. Lassan, próbálva nem esik, én elindult lefelé a lépcsőn, mondván suttogva: „bérelni egy lakást, bérelni egy lakást.” Nem fogom elfelejteni. Nagyon egyszerű szavakkal.

Én utoljára megyek nagyon lassan - „mint egy régi nagymama” morog rám anya. Emiatt mindig félt átkelni az úton, de szerencsém volt ma reggel - én épségben megállt, és leült a buszon.

Aztán elaludt.

Látni akartam, hogy a barátja egy álom újra, de tudom, hogy oly gyakran ezek az álmok nem lehet megismételni, és ezért úgy döntöttem, hogy hogyan adja át az első teszt: kémia. Nem lesz könnyű, mert én nem tudok semmit.

Meglepetésemre, láttam egy álom épület az intézet. Szégyen volt, azt akartam, hogy tudja, hogy néz ki, nem tévesztendő össze valami mással, ha kapok, hogy a valóságban is.

Ehelyett az intézet volt egy élelmiszerbolt, gyógyszertár, majd. „Lófaszt valami” - gondoltam, és nem néz ki túl az álom. By the way, én így többet alszanak, mint a - álmok nélkül. Jobb pihent.

Felébredtem ismét - a második alkalommal ma.

- Természetesen! - kiabált a fülembe néhány nagyapám.

Elkezdtem kijutni.

- Bag elfelejtett kuloma.

Visszatérve a táska, összezavarodtam kezét a szíj, és a nagyapám szívből nevetett. Valahogy kijutottam a busz. Ott kell lennie négy óra szerint a napot. Óra, nem tettem. Azaz, azok voltak, de otthon maradt. Minden tett, és az óra már elfelejtette.

Nem értettem, miért ilyen későn. A busz megy pontosan két órával a város, leültem 08:00, és most négy. Hol volt az idő? Valószínűleg nem lát engem a hátsó ülésen, és azt viteldíjat egész nap. Lehet, nem vagyok abban a városban, amely összegyűjtjük, és az első vizsgálat kell már véget ért.

Vagy ma volt ütemezve egy interjút, és vizsga holnap? Nem emlékszem időpontját a vizsga, vagy a város nevét hozzám, de emlékszem egy mondat, hogy anyám azt mondta, hogy ne felejtsük el: „bérelni egy lakást” - de mi ez a kifejezés azt jelenti, nem tudom.

Lassan kószált egy ismeretlen városban este, lábam alig fonott. Könnyű volt és nyugodt, mert senki sem kiabál rám. Így jártam, amíg sötét, majd lefeküdt egy padon, elrejtette a köpeny, és lehunyta a szemét. Az éjszaka hűvös volt. Karok és a lábak kezdett menni zsibbad, de ez még jobb - én nem érzem a hideget.

Hogy van apa azt mondta: „Ne szégyellje családi becsület” Nos, ma nem kell menni az egyetemre, majd kapcsolja ki holnap. Bizonyára van néhány intézmény fogja találni, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a szülők is büszke rám.

Addig, akkor aludni. Jó lenne újra látni az álom barátom, én már hiányzott neki. Ez az egyetlen, aki megért engem. Kár, hogy nem tudtam emlékezni a versszak, amit olvasott nekem, olyan volt, mint rólam.

„Ne felejtsük el, hogy bérelni egy lakást,” - gondoltam, mielőtt visszatérne a mély, gyors alvás.