19 - Ha hagysz
- És hogy van a séta telt el? - kérdezte Stewart, találkozó felesége küszöbén a csarnok.
- Minden fantasztikus volt. Nagyon tetszett ez a kis park. - Claire Stewart hálásan mosolygott, miközben segített neki ki a kabátját. Attól félt, hogy férje még mindig haragudott rá, amiért a reggeli hideg, de a szeme elvesztették fenyegető kifejezést, és amikor mosolygott Claire vissza, vékony feszes vonalak szája körül eltűntek.
- Ez a kabát? - kérdezte, ellenőrzésében szép, szőrmés kabát, amit a kezében tartott.
- Nem, ez az anyád köpenyét - lesütött, mondta Claire.
- És ne van egy esőkabát? - Stewart meglepődött.
- Természetesen van! - mondta Claire, nem hirtelen, dühös, mint mindig, az ő szarkasztikus megjegyzéseket ruhatárát. - De ... én nem kicsomagolva a bőröndöt, amelyben ő azt kérte idején anyád kabátját.
- És tegnap este volt rajta szatén ruha, nem? - Stuart kitalálta.
- Nos, - egyezett bele Claire.
- Claire, miért nem hagyja abba hazudik nekem? Miért nem elismerni, hogy szükség van egy új WC-t? - Stewart elvesztette az önuralmát.
- Nem hazudok! - mondta dühösen Claire. - Én tényleg nem kicsomagolva egy bőröndöt, és ott fekszik a köpenyem.
- És a köpenyt, ami a bőröndbe - jön a Boston télen? - finoman kérte a fiatalembert.
- Talán - Claire mormolta, és lehajolt, hogy távolítsa el csizmát.
- Nem a gyapjú? - kérdezte Stewart.
- Nem, ő nem a gyapjú! - felegyenesedve, felemelte a fejét, és büszkén kihívóan nézett a férjére. - Hogyan, a Konföderáció, gyapjú, ha, Yankees, blokkolt minden port és három évig, mielőtt tudnánk bármelyike hajó Angliából? Mi nem szaporodnak Grúzia juh, és te jól tudod! Szóval hogyan veszi a kabátot?
- Clare, - zavarta Stewart - Én nem így értettem ...
Elhallgatott, és vett egy mély lélegzetet, dühös magára, mivel úgy érezte, a könnyek a megbánás és szégyen folyik le az arcán.
- Van egy nagyon aranyos pamut esőkabát - Claire mondta remegő hangon. - Ő nagyon elégedett velem Savannah, így nem lesz jó a Boston!
A lány legnagyobb megrökönyödésére, Stewart gyorsan odalépett hozzá, és átölelte.
- Clare - sóhajtotta, és óvatosan nyomja meg magadnak - ne sírj. Kedves, bátor, büszke, lázadó egy kicsit, ne sírj.
Ő szeretetteljes szavai Claire sírni még.
- Igazából nagyon aranyos esőkabát - fojtogatta a zokogás, magából.
- Biztos vagyok benne, hogy ő egyszerűen csodálatos - mondta megnyugtatóan Stewart, felemelve a fejét, és megcsókolta nedves arcát - de, kedves, szüksége van egy gyapjú köpenyt. A szüleimnek van egy pár napig hagyjuk Colorado, és mit fog viselni, ha anyám nem itt?
- Majd kitalálok valamit, - Claire motyogta könnyein át.
- Claire - nyugodtan azt mondta férjének, - akkor nem kell kitalálni semmit. Veszek neked egy új kabátot - ha legalább egy nap, hogy felejtsd el a lázadó büszkeség, és hadd adjak egy ajándék.
- Ó Stewart ... - suttogta.
- Értem - sóhajtott -, akkor ragaszkodnak ahhoz, hogy van egy szép ruhát, és akkor nem kell semmilyen új ruhát, de az isten szerelmére, mi valójában beszél egy köpenyt, és én egyszerűen nem értem, hogy miért olyan hevesen harcolni, mert egy ilyen csekélység!
- Csak nem akarom, hogy költeni a pénzt én ... - lesütötte, Clare halkan.
Tölcséres arcát, Stewart tette dobja vissza a fejét, és nézzen a szemébe.
- Claire, drágám, - a feleségem - mondta lassan. - Azt akarják költeni a pénzt neked. És különben is, azt mondtam már tegnap este: én annyi pénzt, hogy nem fogunk tudni a pazarlás, még ha csak azokkal az egész életed egy - minden nap, hogy menjen vásárolni, és megvásárolni a termékeket, amit ott!
Claire bámult férje, és végül remegő ajka halvány mosoly.
- Te tényleg olyan gazdag? - kérdezte a fiatal nő.
- Igen, - mosolygott. - Nem vagyok olyan gazdag. És most mennem kell: kijelöltem egy üzleti tárgyalás. De amikor hazaértem, akkor menjen el a barátomnak a szabó, és vesz mindent, amire szüksége van.
- De nem kell semmi más, mint a köpeny ... - zavartan Claire suttogta.
- Ne vitatkozz velem, - parancsolt, félbeszakította gügyög tiltakozó hangot erős csókot. - Csak szedd össze magad. És miután befejeztük vásárlás, adok a legfinomabb vacsorát Bostonban. Te és én enni rák!
- languszta. - Claire kiáltott ráncolva az orrát az undortól. - Úgy néz ki, mint rák?
- Nem, - Stewart nevetett - nem hasonlóak. És nem tud élni a bostoni nélkül próbálta homár. Ez csak a törvény.
- Tényleg? - kérdezte Claire.
- Nos, talán nem a törvény, hanem a Boston minden enni homár. Hidd el, mint te - egy vidám csillogás a szemében, mondta Stewart.
- Kétlem, hogy - vetette Claire guggolt vicces grimaszt.
- Te csak próbálja - nevetett, textúrázó a vállán elegáns gyapjú köpenyt, és felvesszük a sétabot - ez minden, amit kérdez. Nos, ha tényleg nem tetszik, akkor elrendelheti a pörköltet egy bankot, hogy az egész szeretem a Yankees.
- pörkölt egy bankot, hogy az egész szeretem a Yankees? - Claire ismételni.
- Igen - tragikus sóhajtva mondta Stewart. - bográcsban - mondta, és hozzátette: - Felejtsd el, amit mondott a Yankees.
- Mi ez? - kérdezte kétkedve Claire.
- Ez marha, Claire - nagyon komolyan magyarázta Stewart. - Párolt marhahús, főtt egy fazék burgonya, sárgarépa és a hagyma.
- Jól hangzik - hirtelen kuncogni fiatal nő.
- Nagyon finom - Stewart bólintott -, de homár jobb.
Begombolta kabátját ismét, és kinyújtotta a karját, hogy megölelje a feleségét.
- És most már mosolygok, és megígérte, hogy nem lesz többé sírni, - suttogta.
Claire bólintott, és adott neki egy gyenge mosolyt.
- És meg kell ígérned, hogy vacsora után ment, hogy az üzletek és hadd vásároljon valamit viselni.
Kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de aztán becsukta, és bólintott.
- És ígérd meg, hogy megpróbál legalább egy homár.
Ebben az időben, Claire bólintott, és lehunyta a szemét, és megrázta a fejét ijedtében.
- Nem, akkor még legalább próbálja ki! - Stewart ragaszkodott.
- Nos, - mondta, és kinyitotta az egyik szemét. - Ígérem, hogy próbálja meg az észak-amerikai rákok.
- Ez nem egy rák - nevetett, előrehajolt, hogy megcsókolja.
Claire átkarolta a nyakát, és megcsókolta olyan szenvedéllyel, hogy Stewart esett a botját, és megszigorította a felesége vele. Amikor végül elengedte, mind kissé lihegve. Rámosolygott Claire, aztán a száját a füléhez, és azt suttogta:
- És meg kell ígérned, hogy nem lesz ma túl sokat iszik pezsgőt és este, engedjen be.
Claire elpirult és elrejtette arcát a puha ráncait köpenyt.
- Ígérem - suttogta, és felemelte a fejét, és nézett rá félénk mosollyal.
- Jó, lányom, - kuncogott. Aztán Claire vonakodva elengedte az ölelésből, és lehajolt, hogy felvegye a földről botjával. - Visszajövök három óra.
- Várni fogok - lesütött szemmel suttogta Claire. Stuart nézett sokáig rá lágy és gyengéd a szemét. Aztán fogta az állát, és utoljára gyors csókot.
- És ne feledd, éhes vagyok - kacsintva mondta.