Olvasni és hallgatni, hogy miért sír földigiliszta (japán mese, népi)
W tyúk nagyon hosszú életű a szigeten Onuyama sok-sok eső férgek.
Történt egyszer, és ez jött az ég fényes hold. Rágyújtott a fény levelek, harmatcsepp csillogott. Boldog földigiliszta, jobban felöltözött, és elment a lakoma - a hold csodálja. Ó, mennyire örültek, és ének és tánc, majd lakomát. Csak egy régi féreg egyedül ült egy fa alatt, és sírt keservesen.
Látta a fiatal féreg és megkérdezi:
Miért olyan keserű sírni, nagypapa? Micsoda szerencsétlenség történt veled? Nézd, milyen szép a hold az égen ma, mi az egész móka!
És akkor ott vannak más férgek kezdett kúszás fel.
Mi történt? - kérdezem. Old féreg letörölte a könnyeit, és azt mondta:
Itt nézd meg - te még fiatal és zöld! Tánc magát énekelni - és nem tudok semmit! És azt gondoltam, nappal és éjszaka erős gondolkodás. Egyszer voltam, mint te, a fiatalok, mi élt a szigeten a béke és nyugalom. Nem csak nekünk, földigiliszta, itt volt. Most mindenhol nézel - néhány férgek mindenhol! Mi lesz tovább? Hamarosan itt nincs helye, nincs étel nem elég, és akkor mindannyian éhen halni!
Ennek hallatára a fiatal férgek és sírtak. És egyre több új féreg feltérképezés, aggodalom minden oldalról. „Mi történt?” - kérdezem. Honnan tudom, hogy hamarosan éhen azonnal elkezdi keservesen sírni.
Eközben a strand mellett egy nagy kő feküdt régi kígyó. Csodálta a hold, csodálta, majd annyira fáradt, és elaludt, annyira gyors, hogy észre, hogy milyen elárasztott a hegyen vízsugarat, elkapta, és megpördült erejével. Felébredtem a kígyó, ijedt:
Micsoda katasztrófa! Hely a folyó vette a szigetet. Összeszedte erejét, és úszott felfelé - szükség van, hogy megtudja, mi történt ott a hegyen! Hosszú kígyó úszott, amíg el nem érte a tetején. Kiszállt a füvön, a lélegzetét, lát - ülni egy dombon ezer eső férgek és sírni, de olyan szomorú, hogy esik a hegy egy igazi vízesés!
Hé, bolondok, azonnal sírva fakadt. - mérges kígyó. - Mert a könnyek Már majdnem a tengerben nem állította!
Ne haragudj, Mrs. kígyó - zokogni kezdett földigiliszta. - Hallgassa meg minket!
És azt mondta a kígyó, hogy hamarosan lesz hol lakniuk, és meghalnak éhen.
Ha-ha-ha! - nevettem hangosan kígyó. - Ez tényleg nagyon az emberek azt mondják Kolodeznaya tenger békát nem tudja! Hogy mi, gondol, hülye, semmi a világon, kivéve a szigeten, és egyáltalán nem? Menj a strandra, de egy pillantást a távolba - mint az egész szigetet! Hogy a földön a fényt!
Így szólt az öreg kígyó féreg elfordult, és bebújt alá egy nagy szikla.
Ez furcsa, nagyon furcsa! - motyogta a régi féreg. - Hány éves a világ élek, de soha nem a többi földek nem hallottam semmit.
Worms, majd úgy döntött, hogy ellenőrizze, igaz-e kígyó mondta. Úgy döntöttünk, a legtöbb, nagy férgek, és elküldte őket a tengerbe -, és tudassa velük, ha van olyan sziget a világon. Ültünk fiatal férgek hosszú lehullott levelek, és úszott a tengerben. Meddig elhajóztak, és végül hajnalban látta előttük sok-sok különböző szigetek: nagy és kicsi.
Milyen lehetőségeink itt!
Olyan szép itt!
Hány az összes élelmiszer! - egy hang azt kiáltotta földigiliszta.
Ők gyorsan haza, a többi féreg új szigeteket mondani. Boldog földigiliszta, gyűjtünk több lehullott levelek, és úszott a többi szigetre.
Azóta minden a Ryukyu szigetén található földigiliszta.
Ezért a mese sírás földigiliszta (japán mese) vége és akik hallgatták - uborka!