Azonosítsa magát Gantenbein svájci hírek orosz
„Igazolja magát Gantenbein,” az egyik leghíresebb regénye svájci író és drámaíró Max Frisch, a rendelkezésre álló orosz nyelvű közönség számára. |
«Mein Név sei Gantenbein» est l'un des Romans les plus celebres du fameux écrivain et dramaturg Suisse Max Frisch.
Max Frisch született Zürichben a családban egy építész 1911-ben, és ott is halt meg a 90 éves korig. Ő német irodalmat a University of Zürich, de kénytelen volt elhagyni halála után apja tanulni, és megélni az újságírás az újságban Neue Zürcher Zeitung. Tól 1934-1936 Max Frisch utazott a keleti és Dél-Európában, először Németországban volt, ugyanakkor ő adta ki első könyvét, „Jürg Reinhart. Nyári végzetes útra. " A szakirodalom tanulmányozása Max Frisch még nem tért vissza - 1936-ben kezdte meg az építészeti osztályának a Szövetségi Politechnikai Iskola Zürich (ETHZ), ahonnan diplomát 1941-ben. Egy évvel később, Max Frisch nyerte meg a pályázatot az építkezés egy nyilvános uszoda Zürich központjában. Ez azért létezik, hogy ez a nap, úgy a történelmi emlék, és nevezték el a Teremtő.
A második világháború Max Frisch-ben besorozták a hadseregbe. Ez az időszak az élet köszönhetjük a megjelenése a könyv-naplót „Levelek tarisznya.” Visszatérve a szolgáltatás tovább dolgozott egyidejűleg építész és írt darabot a színházban. Irodalmi hírnév Max Frisch hozott három regény - "Stiller" (1954), «Homo Faber” (1957) és a "Igazolja magát Gantenbein" (1964).
1951-ben ösztöndíjat kapott a Rockefeller Alapítvány, Max Frisch egy évet töltött New Yorkban, majd a megtett (kétszer járt a Szovjetunió), élt Olaszországban és az Egyesült Államokban.
1970-ben mintegy 20 svájci író jött a svájci írók Társasága és megalapította a klub Gruppe Olten. Az ötlete az alternatív csoport született az üléseken az állomáson büfé Oltena város kantonban Solothurn. Oltenben csoport csatlakozott Max Frisch és az ismert svájci drámaíró Friedrich Dürrenmatt.
Ennek oka az elválasztás a svájci társadalom Írók lett a francia fordítását a könyv Albert Bachmann „polgári védelem”, nyilvánosságra elnök Maurice Tsermattenom 1969.
Ez a füzet után jött a szovjet invázió Csehszlovákiában (a képesség, hogy támogassák őket tovább Ausztria és Svájc került oda példaként) és forgalmazza érdekében a kormány a Szövetség annak érdekében, hogy megerősítse a civil tudat a lakosság az időszakban a „hidegháború”. Ugyanakkor látott napvilágot az úgynevezett „Schwarzenbach kezdeményezés” a bevándorlási korlátozás. „Polgári Védelem” már oldalakat szentel a pszichológiai hadviselés és a külföldiek, akik együtt a szellemi elit (főleg újságírók), ami potenciális veszélyt a jóléti egész Svájcban.
1986-ban Max Frisch-ben elnyerte a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díj. Számos művét vonja önrendelkezési kérdések megtalálja a saját „én”, nem csinál párt és politikai kérdések idejét.
Az elbeszélés van osztva több történetből, amelyben az első a főszereplő - a doktori Enderlin, Gantenbein képmutató, vak, vagy elutasította a férje ingyenes - több lehetőség az események alakulására. Az olvasó válik akaratlanul tanúja a szülés egy másik történet, keres az Gantenbein a világot a sötét szemüveget a vakok, amikor minden lila lesz, vagy az ablakon kamrába, ahol véletlenül értesült a közelgő halál Enderlin. Ebben az esetben, Max Frisch is lehetséges, hogy újra a világ körülöttünk - és tisztítsa meg a harangok és a kék ég Zürich.
Ruha nem lehet megváltoztatni egy ember - mintha a szabó nem próbálta, csak azért, hogy megfeleljen az ablakon van egy másik nézet. Ehelyett az elbeszélő megpróbálja a történetek, amelyek mindegyike szavakkal kezdődik: „El tudom képzelni ...”
Tegyük fel, hogy egy ember volt egy baleset, és fennáll annak a veszélye, hogy elveszíti látását. És ha a vak játszani? „El tudom képzelni ...” Tehát az első reinkarnáció, és Enderlin válik Gantenbein.
A sikeres csavar segítségével megbecsülheti, hogy mekkora szabadságot ad egy személy
Gantenbein többet lát, mint nyitott volna bármilyen szemét előrelátó, és ez lehetővé teszi számára, hogy vegye fel a legfontosabb, hogy a lélek minden partnernek ( „vak elé az emberek nem különösebben lehet vak, úgyhogy ki fog dolgozni egy igazi kapcsolatot velük ... tovább bizalmi kapcsolatot”).
A karakter a regényben Gantenbein játszanak nagy szerepet a történet, és most már az élet egy nagy színésznő ( „hívja őt Lily”). Vakság segített neki szemet huny bizonyos dolgokat, és megszabadulni az oka a sok satu - féltékenység, az önzés, arrogancia. "Gondolom," Lilya csaló Gantenbein. És mi van, ha nincs elég expozíció, és nem fog többé játszani egy vak ember?
Tovább hős a történet Enderlin. Egy nap ült a bárban, és várja a személy, a Liberty családot. De a találkozó jön a feleségének, és azt mondta, hogy férje elhagyta. Enderlin úgy gondolja, hogy ő egy színésznő, ő elhatározta, hogy nem szerelmes. Hirtelen az olvasó Enderlin mintha elejétől megfigyelni, hogy egy ismeretlen úriember tartja beszél, tárgyal feleségével este szabadon távozhat az opera, és helyette tölti az éjszakát vele. A végén a narrátor is kénytelen elismerni, hogy „az idegen: Enderlin.” Lovers soha nem egyeztek meg, hogy írjon egymásnak leveleket, soha nem találkoznak. Mielőtt a hős két módon -, hogy menjen, és megtörni a történet elején, vagy hogy ez az életed.
„Gondolom,” építész Freedom visszatért Londonból, mondja a vendégek az utazást. Amikor Lily bevallja neki, hogy szereti egymást, tudjuk, mi a megcsalt férj ( „Látom sok lehetőséget”). A szabadság maradjon nyugodt, és fenntartja az emberi méltóság a vesztes, whiskyt ivott egész éjjel, és dobja poharakat a kandallóba, összeomlik a kocsiját egy fa teljes sebességgel, vagy (ami igaz, egy kicsit sértő), így az egész történelem nem nagyobb jelentősége, mint a többiek felszívódik a férfiak dolgoznak.
Ki valójában Lily? Követve az akarat a narrátor, eleinte ő - színésznő szeles, szép, piszkos és mozgó ( „Lily azt gondolja, hogy annak érdekében, kiderül idővel maga azt hiszi jó törpe”). Akkor változik a karakter Lily szakma, most - Scientist ( „Színház undorodott me”). Nyilvánvaló, hogy egy ilyen telek csavar tűnt érdektelen Gantenbein, mert hamarosan Lily válik velencei grófné morfinistkoy. Kérésére a főhős Gantenbein ugyanaz marad, ők boldogok együtt. De megint van egy szerelmi háromszög - egy „nagyon rendes történetet, ami a megélhetést nem ért egyet ...”.
A francia fordítását a könyv megjelent, melynek címe „Az üresség tükrök» (Le Désert des miroirs). Történetek, amely megpróbálja a narrátor -, mint egy tükör, és ha esik át őket, „a világ újra összecsomagolva, mint ha mi sem történt volna.” Miért van a főszereplő ilyen önzetlenül változó szerepek egyik a másik után, hogy valójában mi rejlik a maszk mögött egy másik? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolni nem könnyű, még akkor is, ha van ideje, hogy nyomon követni az összes inkarnációja, hogy történt a nagyobb és kisebb karakterek az elbeszélés. Talán az az oka egy kaleidoszkóp történet ebben a mondatot: „Nem tudom elhinni, hogy amit látok, az életem ...”