Paraszt gyerek - versek - Nyikolaj Nekrasov
Ismét én vagyok a falu. Megyek vadászat
Írok verseket - az élet egyszerű.
Tegnap, fáradt séta a mocsár,
Jártam az istállóba, és mélyen aludt.
Felébredt: a széles repedések a pajta
Keresi vidám sugarait a nap.
Turbékolnak galambot Repültem át a tető,
Screaming fiatal varjak;
Legyek és más jellegű madár -
Tanultam az árnyék varjú csak;
Hallgasd! suttogva néhány. de egy sor
Rés mentén éber szemek!
Minden szürke, barna, kék szeme -
Vegyes, egy olyan területen virágok.
Ők annyira a béke, a szabadság és a szeretet,
Annyira szent ég!
Szeretem a kifejezés a gyermekek szeme,
Tudom, hogy mindig.
Megdermedtem: megérintette a lélek az érzelmek.
Hallgasd! suttogás újra!
Lassíts, te ördögök!
A láb hosszú, aztán, mintha mindkét pólus.
És megnyerte a sapkát, nézd-TCR - nézni!
Tea drága?
Ahogy a nap égési sérüléseket okozhat!
Megnyerte A kutya - egy nagy, nagy!
Víz egy nyelv fut.
Shotgun! Look-TKO: stvolina kettős,
Zárak faragott.
Kuss, semmi! fogunk állni, Grisa!
Fél a kémek
És elszaladt: az emberi zaslysha,
Tehát egy csomó veréb repül a pelyva.
Azt elakadt, kancsalság - újra megjelent,
Kis szeme villant át a rostán.
Mi történt velem - minden elcsodálkozott
És a mondat elhangzott:
- Egy ilyen liba, hogy a vadászat!
Hazudnék a tűzhelyen!
És nem láttam az úriember, hogyan lovaglás mocsarak,
Így közel a Gavrila 2 - „Halld meg, kuss!”
Ó, kedves tolvajokat! Akik gyakran látta őket,
Ez, azt hiszem, szereti a paraszt gyerekek;
De még ha utálod őket,
Az olvasó, például az „alacsony fajta ember,” -
Különben is, el kell ismernem nyíltan,
Gyakran irigylem őket:
Életük annyira költészet egyesült,
Mivel Isten ments kényeztesse gyerekeket.
Boldog emberek! Sem a tudomány, sem a boldogság
Ők nem tudják, mit növekedni.
Azt delyval őket gomba forays:
Előkerült levelek, keresett a tuskók,
Próbáltam észre a gomba helye,
Reggel nem tudott keresni semmit.
„Nézd, Savosya, egy gyűrűt!”
Mindketten lehajolt, de ha egyszer és ez elég
Snake! Beugrottam: fájt fájt!
Savosya nevet: "Got alkalmi!"
De aztán tönkre őket meglehetősen
És egymás mellé a korlát a híd.
Meg kell a dicsőség a hasznosítja vártunk.
Mi ugyanazt a nagy út 3:
Az emberek sietve munkacím
Szerint neki szám nélkül.
Vologzhanin ásó árkok,
Tinker, Tailor, sherstobit 4,
És akkor a zárdában állampolgár
Az ünnep ima kerekek.
A mi vastag régi szilfák
Pihenni fáradt emberek húzott.
A gyerekek köré: a történet kezdődik
Mintegy Kijev, mintegy Turk, körülbelül csodálatos állatok.
Egyébként ez messze jó, így csak várj -
Volochka kezdődik, jöjjön Kazan \ '
Chukhnov utánozzák, Mordovians, Cheremisov,
És mesék szórakoztat, és csavarja példázat:
„Viszlát, fiúk! Próbálja naypache
Az Úristen minden potraflyat:
Volt Vavilo élt minden gazdagabb,
Igen, még azt hiszem, hogy panaszt egyszer Isten -
Mivel zahudal, romos Vavilo,
Nem mézet a méhek a növények a földből,
És csak egy volt a boldogság,
Ez a haj orrából növekvő élénken. "
A munka tesz december kagyló -
Planes, podpilki, véső, kés:
„Nézd, kis ördögök!” A gyerekek, és szívesen
Ahogy pilish mint ludish - ezek mind azt mutatják.
Passer elalszik az ő viccek,
Srácok az üzleti - vágni és borotválás!
Istupyat látta - nem elég éles, és egy nap!
Törött fúró - és félelem menekülni.
Néha egész nap repülés -
Az új járókelő, az új történet.
Hű, ez meleg. Délig gombát gyűjteni.
Ez az erdőből - csak találkozik
Kékes szalag, kanyargós, hosszú,
River rét; tömeg ugrott,
És a szőke fejét a folyó felett sivatagban
Hogy a fehér gomba erdei tisztáson!
Folyó és visszhangzott a nevetéstől és üvöltés:
Itt a harcot - nem a harc, a játék - nem játék.
A nap veri le a déli meleg.
- Home, gyerekek! vacsora pora.-
Vissza. Minden egyes kosár tele van,
És hány történetet! Kaptam egy kasza,
Fogott sün, egy kicsit elveszett
És láttunk egy farkas. y, milyen szörnyű!
Hedgehog ajánlatot, és a legyek, és kozyavok,
Roots krém adott neki -
Ne igyon! visszavonulni.
Aki elkapja piócák
5. A láva, ahol a méh tészták fehérnemű,
Ki ápolási nővére, két évvel Glashka,
Ki elhúzódik arat vödör kvas,
És az az egy döntetlen nyakú póló,
Titokzatos valamit a homokba rajzol;
Ő húzódott egy pocsolyába, és ezt egy frissítése:
Szőttek magát dicsőséges koszorúja,
Minden kis fehér, kicsit sárga, levendula
És az alkalmi piros virág.
Azok alszik a teljes nap, táncolnak guggolva.
Itt van egy lány elkap egy kosár ló 6 -
Fogott, ő felugrott, és megy neki.
És ott, a napenergia született
És egy kötényt ő hozta haza a mezőről,
Félsz szerény ló.
Gomba idő térni nem volt ideje,
Look - ez chernehonki ajkak egyáltalán,
Töltött oskomu: Chernitsa érett!
És ott, és a málna, áfonya, dió!
Gyerekes sírni, ismételt visszhang,
Reggeltől estig dübörög át az erdőket.
Rémülten ének, aukanem, nevetés,
Tedd Teterya up zakokav csibék,
Hare Are ugrás - felfordulás, zűrzavar!
Íme egy régi nyírfajd a oblinyalym szárny
A bokor izgett. Nos, a szegény szegény!
Élet a faluban húzta diadalmasan.
- Elég volt, Ványa! Ön járt sokat,
Itt az ideje, hogy a munka, kedves! -
De még a munka fog eredményezni az első
By Vanyusha Esti ő oldalán:
Látja az apa megtermékenyíti a területen,
Mint dobott a gabona a puha földbe,
Mivel a területen, akkor kezd zöldre,
Ahogy fül növekszik önti gabona;
Kész az aratás vágott sarló,
A perevyazhut tárcsákon a cséplés hozza,
Prosushat, bash-bash cséphadarók,
Smelyut malom és süssük a kenyeret.
Kóstolja meg a friss cipó gyermek
És a futás apja szívesen.
Tegye Navyut széna: "mászni, imp!"
Vanya belép a falu király.
Ugyanakkor, mivel a gyermek egy nemes irigység
Vesd lenne kár.
Szóval, van, hogy lezárja az utat
A másik oldalon az érem.
Tegyük fel, hogy egy paraszt gyerek ingyenesen
Ez növekszik, nem tanul semmit,
De ez növekedni fog, az Isten akarata,
A sgibnut semmi megállás vele.
Tegyük fel, hogy ő tudja, az erdő sáv,
Ágaskodó ló, nem fél a víztől,
De kíméletlenül enni szúnyogok,
De korai munkái ismerik.
Miután jéghideg téli időben,
Jöttem ki az erdőből; Ez volt a nagy fagy.
Nézek, lassan emelkedik fel a hegyre
Ló, húzza a szekeret gallyakat.
És ballagott fontosabb, nyugodt higgadt,
Ló a kantárt egy paraszt
A csizma és a báránybőr kabát,
A nagy kesztyűt. míg ő és köröm!
- Hű, Parnishchev - "Menj magad!"
- Fájdalmasan te félelmetes, látom!
Amennyiben tűzifa - „ki az erdőbe, természetesen ?;
Apa, hallani vágások, és hozom. "
(Az erdőben hallottam a baltát favágó.)
- És, hogy apám egy nagy család?
„A család nagy, így két ember
Minden ember valamit: apám és én. "
- Tehát ott van! És mi a neve - „Vlas”.
- A Coy egy évben - „a hatodik felett.
Nos, a halott „- kiáltotta malyutochka basszus,
Kirántotta a gyeplőt, és sietve.
Ezen a képen, mert sütött a nap,
A gyermek annyira nevetségesen kicsi
Mintha mindez karton,
Mintha egy gyermek színházi kaptam!
De a fiú fiú volt életben, igazi,
És a fa szánkó, és tűzifa és pegonky ló
És a hó, az ablakokat a falu hazugság,
És a téli nap hideg tűz -
Minden, az összes jelenlegi voltak orosz,
A megbélyegzés a zord, téli gyengítés
Ez az orosz lélek oly fájdalmasan aranyos,
Hogy az orosz gondolkodás megérint a fejében,
Azok őszinte gondolat, hogy nincs akarat,
Hogy nincs halál - Davie Ne nyomja,
Amelyben annyi düh és a fájdalom,
Amelyben oly sok szeretettel!
Játssz, gyerekek! Nőnek a vad!
A te és a vörös gyermekkori adott,
Ahhoz, hogy örökké szeretni szegényes területen,
Ahhoz, hogy te kedves örökre tűnt.
Tartsa a világi örökölt,
Szeretem a kenyeret munkaerő -
És hagyja, hogy a varázslás gyermekkori költészet
Ez viszi a gyomrában a natív darab földet.
Most itt az ideje, hogy menjen vissza az elejére.
Észrevette, hogy a fiúk egyre kifejezettebbé válik -
„Hé, tolvajok - sírtam egy fekete szeme: -
Ellopták, ellopták! Nos, elrejti a lehető leggyorsabban! "
Fingalushka tett komoly arccal,
Hay alatt holmimat eltemetve,
Különös gondossággal elrejtette Dichin,
Lábamnál lefeküdtem -, és dühösen morgott.
Egy kiterjedt területen kutya tudomány
Ő tökéletesen tisztában volt;
Elkezdte dobja ki azokat a dolgokat,
Hogy a nyilvánosság nem tudott elmozdulni a helyszínen.
Marvel, nevetni! Tényleg semmi nem félni!
Csapatok magukat - "Fingalka, die!"
- Nem stagnálás, Szergej! Ne nyomja, Kuzyaha -
"Nézd - die - nézd!"
Magam élvezte heverészett a jászolban,
Az mulatozás. Hirtelen besötétedett
Az istállóban: sötét olyan gyorsan a helyszínre,
Amikor kitört a vihar szánják.
Valóban, egy csapás mennydörgött az istállóban,
Az istálló már ömlött az eső a folyó,
Színész tört fülsiketítő ugat,
És a közönség adta strechka!
Széles ajtót, nyikorgó,
Érintette a falat, ő bezárkózott újra.
Néztem: a sötét felhő lógott
Több mint színházunk pontosan.
Alatt nagy mennyiségű eső a gyerekek futottak
Bare falujába.
Vártunk egy jó monokli vihar
Kimentek keresni szalonka.
1. A bárban nincs szakálla - bajusz - Amint azt Nekrasov során a nemesek és hivatalnokok nem viselhetnek szakállas.
2 Gabriel - Ez egy paraszt Gavrila Yakovlevich Zaharov, akit Nekrasov gyakran elment vadászni. Ő költő dedikált versében: „házalók”.
3 nagy út - az út közötti Kosztroma és Jaroszlavl, ami történt, nem messze a Greshnevo ahol Childhood Nekrasov.
4 Sherstobit - kézműves, aki előkészíti a hajat a fonás és nemezelés, valamint némi gyapjú termékek (például csizma).
5 Lava - tutaj vagy hidak dobott a folyóba.
6. Catch a kosár ló - int egy kosár zab.