Könyv - Western - Erin Hunter - olvasható online 28. oldal
- Kamyshnikov azt mondta, hogy meg kell mind kíséri a ThunderClan. Legutóbb Storm Macskák rendeztek raid WindClan táborban.
- Mi az?
- Juniper felszisszent.
- ... Megtámadták a táborba?
- Ellopták ... cica?
- Krivolap suttogta.
- Nem, - rázta meg a fejét Schukozub.
- Szükségük gyógynövények.
- Vannak áldozatok?
- buzgón mondta Juniper.
- Storm Cat elvesztette az egyik harcos. Meghalt félhold, akkor tudnia kell, ezért egy kicsit szürke.
- Szolgálja őket jobbra, nem támadnak!
- Zhukonos elvigyorodott.
Juniper csúnyán nézett a fiatal katona.
- Sem harcos nem érdemel halált!
- Szigorúan morogta, és visszafordult Schukozubu.
- Te már figyelmeztettek Ledozvezda?
- Velünk volt - mondta a harcos.
- És azonnal visszatért a táborba, hogy figyelmeztesse Ezhevichinku. Szükséges, hogy minden esetben, hogy elrejtse az összes legértékesebb állományok gyógynövények!
- Ők nem mernek támadni a tábort!
- Zhukonos morgott. Idegesen járkált fel és alá a befagyott mocsáron, farok hullámzó.
- Storm rövidnadrág nem mernek átkelni a folyón, még fagyott!
Juniper tűnődve a part felé.
- Reméljük, hogy igazad van - motyogta a fejét csóválva. Aztán megrázta magát, és intett Zhukonosa farok.
- Tudnál összedolgozni Krivolap? Látod, van egy diák, aki megszerzi az összes menet közben, és már sikerült megtanulni a technikákat és trükköket. Látni akarom, mi ő a harcot az ismeretlen ellenséggel.
- Miből gondolja, hogy nem tudom a trükköket Zhukonosa?
- Krivolap felhorkant.
Zhukonos lapított fülét.
- Igen, mindannyian képzett együtt kétszer!
- Miről beszélsz?
- Krivolap kuncogott.
- Beletelt két alkalommal megérteni, aki előttem!
Schukozub gyorsan közé lépett fluffed macskák.
- Gyerünk, állj!
- csattant fel.
- Te törzsek nem ellenségek!
- Rámeredt Kryvolap.
- Az Ön helyében én nem siet, hogy kapcsolja ki az orrod! Még mindig sokat kell tanulni. Zhukonos lehet tanítani egy jó lecke!
- A Krivolap hiszi semmi tanulni nem csak Zhukonosa, de én - panaszkodott Juniper.
- Zhukonos lehet a tanítványom dolgozik majd bejön az első mancsát?
- Ám legyen, én hadd próbálja - horkant fel a fiatal harcos, miközben egy harci álláspontot.
„Szemtelen lyaguhomordy jöttment!” - suttogta magában Krivolap, érezte a lába tele örvénylő erő.
Karmok a hátsó lábait, ő vezette őket mélyebbre a hó, és felállt. Zhukonos - fekete, mint a holló, fehér hó, azonnal hátradőlt, dobott a levegőbe forepaws.
Krivolap erősödött, csomagolva farkát körül a hátsó lábak és vetette magát az ellenség. De - milyen álnokság!
- Zhukonos hirtelen leesett a négykézláb és villámgyorsan rohant Krivolap vissza.
Gyorsan megfordult, látta, Krivolap Zhukonos csattant fogát át a helyét, ahol ez volt a farkát.
- Ha lekéstem?
- Krivolap diadalmasan üvöltött, és futott a megzavarodott katona megpofozta mancsát egy pofon, hogy Zhukonos sivító huppant be a hó. Krivolap támaszkodott fel, kezében az ellenség a földre.
- O-oooy!
- Zhukonos üvöltött, vonagló súlya alatt.
- Ez fáj! Saját álla!
- Krivolap!
- Juniper felkiáltott.
- Mit csinálsz? Ez a képzés!
- És mit csináljak?
- Krivolap csattant, mászik le a legyőzött Zhukonosa.
- Itt nézd - vontam karom! Azt mondtad, hogy dolgozzanak ki a hit az első lábát - végeztem lábfej elülső sztrájk. Ami megint rossz. És különben is, azt akarta, hogy harapni a farkát!
- Akkor mi van?
- Zhukonos felsikoltott, akik dühösen Kryvolap.
- A jó katona készen kell lennie bármilyen sztrájkot!
- Tényleg?
- Krivolap nevetett.
- Akkor miért nem voltál kész én ütemet? Lehet, hogy te egy rossz katona?
- Te fel a farkát!
- Zhukonos sziszegte felszabadító karom.
- Ez nem igazság! A macskák nem készít a farkukat!
Juniper szeme elsötétült elgondolkodva.
- Itt tévedsz, Zhukonos, - mondta lassan.
- Storm macskák csinálnak harcban. De honnan tudod, hogy ezt a technikát, Krivolap?
Krivolap laza mell.
- Cool történt, mondd? Láttad, hogy tudok állni két lábon a farok a lábad között?
„Köszönöm, Klenovnitsa!
- mentálisan is köszönetet mondott.
- Mégis szép, hogy egy mentor a Star harcos ismeri az összes trükköt az erdei törzsek! "
- Tisztességtelen alkalmazása ilyen trükköket!
- Juniper szeme összeszűkült.
- Miért?
- Krivolap ártatlanul tágra nyílt szemmel.
- Mi a baj ezzel? És Zhukonosu hasznos megtanulni valami újat!
- Ne felejtsük el!
- Ugatott boróka.
- Zhukonos - egy harcos, és te kevesebb, mint egy hónappal ezelőtt lett a földesúr! Még csak nem is ugyanazon a Tanács még nem volt!
Zhukonos ádáz ívelt farok.
- Krivolap sem kérdezte!
- morogta.
- Mindig úgy gondolt magára, mint a legjobb macska a törzs!
- És valóban bizonyítani, hogy te vagy a legjobb!
- Krivolap csattant.
- Elég!
- Juniper elvesztette türelmét.
- Mi megy a táborba! Fázom.
Krivolap állt, várva gazdája menekülni a lejtőn lefelé, majd vonakodva ment utána. Örömét eltűnt, mint a köd a folyó felett, a szíve ismét depressziós lett. És szégyellte. Nem szeretnék dicsekedni, és a csoda, csak Zhukonos mindig kiveszi magukat. És miért minden ugrott rá? Hacsak ő bűnös, mit tud, és képes nem csak több, mint a szokásos palloshordozó, hanem több mint sok harcos? Miért kell elrejteni képességeiket és úgy tesznek, mintha tehetetlen trehány?
Úton a táborban senki nem szólt egy szót sem. Hamarosan Kryvolap merev párna a láb, akkor minden laza fel a meleget. Légzés fehér felhő tört ki a száján.
sás fal leomlott súlya alatt a hó, ezért kellett mászni a hasán a táborban. A tábor tele volt rózsaszín naplemente fény. Vastag bőr hó bebugyolálva sátrak. A tisztás volt többé-kevésbé üres, de a part mentén magasodó hóval. Körülbelül egy kidőlt fa sötét ösvény, kitaposott katonák a sátrak, a fal hóval borított nád csillogott a naplementében.
Belépve a tábor, Juniper, szó nélkül, bement a sátorba Ledozvezda.
„Elmentem köcsög!” - gondolta Krivolap. A szíve mélyén még mindig szomorú.
De Zhukonos nem titkolta örömét.
- Megérdemelted!
- sziszegte dühösen, és futott a halom a termelés, és amennyiben Tsvetennitsa Tumaninka ásott mancsok hóval borított hal.
A gyomra morgott hangosan Kryvolap. Ő is éhes voltam, de a hal szaga egyszerűen lenyűgöző.
- Fel a fejjel!
- Félrelökte vállát Schukozub. Amikor Krivolap tehetetlenül fordult harcos kacsintott.
- Hidd el, nem te vagy az első földesúr, aki intézkedik a dobogó, és minden bizonnyal nem az utolsó! És harcoltál szép, csak így tovább!
Ezekkel a szavakkal rohant a mezőn, hogy a barátnője szivárványosság hogy étvágya táplálkozási kövér fogas Pachkunom és Zaryanitsey. Krivolap felsóhajtott. Ő is éhes voltam, de tudta, hogy nincs itt az ideje. És ez be is igazolódott.
- Krivolap!
- Felhívta a Juniper, jön ki a sátor vezetője.
- Ledozvezd beszélni akar veled!
Krivolap leverten vánszorgott végig a jól kitaposott utat a sátor vezetője. Miután utolérte Juniper, felemelte a fejét.
Krivolap csiszolt a havat a kabátja, bement a sátorba.
- Nem akartam annyira hit Zhukonosa - fakadt ki az ajtóból.
- És én is tartott a karmai behúzva!
- Ez rendben van, Zhukonos túlélni - mondta a vezető. A szeme fényesen ragyogott a félhomályban.
- Krivolap, hidd el, megértem, hogy nehéz neked minden alkalommal, hogy visszafogják magukat és erejüket. Látom, hogy nem tud várni, hogy befejezze a képzést ...
- Igyekszem, hogy legyen türelemmel!
- I fakadt Krivolap.
- Őszintén! Ez annyira nehéz ... - Elhallgatott, megijedt, felismerve, hogy a vezető megszakad. Lelógó, Krivolap ügyetlenül mozdult lábáról a másikra.
- Sajnálom ...
- Semmi baj - ismételte Ledozvezd.
- Ne siess. Mindennek megvan a maga ideje. Tudjon meg mindent, amit tanítani és tanulni jó!
Krivolap szorosan összeszorított állkapcsát, hogy nem mondja el a történetet, amit el kell bánni.
Van Ledozvezd nem látja, hogy ő mindent tudott, amit megpróbál tanítani Juniper? Ó, tudták, hogy a vonatok maga Starry törzs! Még fésült karom után Ledozvezd tovább tanítani.
- Eljön az idő, és akkor lesz egy katona ... - Old cat felnézett az égre, csillogó rácsain keresztül sátrában. A felhők szétszórt, csillag harcosok elkezdtek belépni a hideg kiterjedésű bíbor.
- Addig élvezze a szakmai gyakorlatot. Fun, játszani és tanulni ... Hidd el, eljön a nap, amikor majd emlékezni nosztalgiával az idők gondtalan gyermekkor ...
„Igen, milyen volt - rosszkedvűen gondoltam Krivolap.
- Nem tudjátok, hogy én „élvezni” ez a boldogság háromszor hosszabb, mint a többi macska! "
Hirtelen messziről jött a harsány kiáltás kétlábú kiscicák. Ledozvezd felugrott, és kirohant a sátorból, Krivolap őt. Látták Pachkun berepült a hó és a hengerelt fülig a jégen. Lépve óvatosan ment a nád és bámult a távolba.
- Mi ez?
- Zaryanitsa kérték, a nyakát nyújtogatva. Az egész törzs elhallgatott, várta a választ.
- Van egy kétlábú cica!
- Pachkun kiáltotta fordult a halk macskák.
- Közvetlenül előtte. Estem át a jég!