Város 312 - Anya, mi mind öregszik (és Pavel Volya), a szöveg és dalszövegek
Dalszöveg: Mama, mindannyian öregszik (és Pavel Volya)
Nap mint nap, egy év - egy év;
Az idő nem vissza, csak előre.
Óráról órára, egy percre - egy perc
Menekülés valamilyen oknál fogva, valahol, valahogyan.
És azok, akik még emlékszik rám egy kicsit
A szemem fordult a régi időkben.
És a szemében, akik nőtt fel rám nézett -
Szeretem a nagybátyjuk, látom ugyanazt a kérdést.
Minden reggel, az ébredés
Hozza meg a tökéletes pillanatot.
De ne feledjük, hogy ez mégis,
Egy új nap a felnövő.
Mama, mindannyian öregszik,
A zene vidám,
A zene inkább vidám.
Tudom, anya, mi öregszik,
De hallod, a zene vidám,
A zene inkább vidám.
A zene ... zene ...
Csak a zene. mu-za-ka.
A zene, csak a zene, a zene.
Több ezer kérdés nélkül a több ezer válaszok
Soha nem gondoltam volna, hogy ez fog történni velem -
A lányok körülöttem őrült,
Fiatalabb, mint 15 éves, Ó, nem.
Időnk vár ránk a sarkon,
Úton a nyomában vagy a kórház,
Te kopasz, ráncos, szürke haja van.
Nem SSY, ember - áttörni, ember.
Végtére is, a gyerekek nőnek fel a szemed előtt
Ezek meghal, így született meg ezeket,
A legjobb ciklus -
Ezúttal nem jött vissza, ezúttal előre.
Mama, mindannyian öregszik,
De hallod, a zene vidám,
A zene inkább vidám.
Tudom, anyám, hogy öregszünk.
De hallod, a zene vidám,
A zene inkább vidám.
A zene hangosabb,
A zene már
És nem kell mást
Anya, nem kell mást.
Ha csak a zene hangosabb volt,
Ha csak a zene volt már
És nem kell mást
Anya, nem kell mást.
Ha csak a zene ...
Nap mint nap, egy év - egy év;
Az idő nem vissza, csak előre.
Óráról órára, egy percre - egy perc
Menekülés valamilyen oknál fogva, valahol, valahogyan.