John Keats

Mit is mondhatnék DROZD

Te, akinek arca égett a jéghideg téli éjszakán,
Ki különböztetni a ködben a láthatáron
A tetejét a szilfák a csillagok között fagyasztva,
¬Ty sberosh gazdag termés májusban.

Te kinek szeme sötét éjszaka könyv
Kíváncsian és fáradhatatlanul olvasni
Soronként várakozás Phoebe -
Lehet, találkozott a hajnal boldog.

Felejtsd el tudta! Trill én egyszerű,
De a tavaszról hordoz híreket.
Felejtsd el tudta! Trill én egyszerű,
De hallja az esti órákban. Nem, ez nem lehet
Legyen egy tétlen, aki szomorkodik semmittevés,
És ő nem alszik, aki úgy gondolja, hogy alszik.

(Sergey Sukharev)
1972/1973

- Proc. John Keats. Versek. Lamia,
Isabella Éva Szent Ágnes és más költemények.
L. Science 1986 (Irod Műemlékek). P.165.

* * *
Ó, te, akinek az arca õ érezte a téli szél,
Kinek szem nem látott a havas felhők
lógott köd,
És a fekete szil felsők, „Mong befagyasztása csillagok,
Hozzád tavasszal lesz aratás ideje.
Ó, te, akinek csak a könyv már a fényt
Legfelsőbb sötétség te feddest on
Minden éjszaka, amikor Phoebus távol volt,
Hozzád tavaszi legyen egy hármas reggel.

O nem bosszankodik, miután a tudás - én sem,
És mégis énekem jön natív a meleget.
O nem bosszankodik, miután a tudás - én sem,
És mégis az Esti figyel. Aki elszomorítja
Abban gondolat semmittevés nem lehet tétlen,
És ébren van, aki azt hiszi, elaludt.

Kapcsolódó cikkek