Rosalie és Emmett - Twilight Saga

„Mit akar már megint?”

„Ez lesz hamarosan megszűnik, akkor csak ki kell várni” - Próbáltam meggyőzni magam, elragadtatva, és továbbra is ránézek a tükörben.

Tettem a zene hangosabb.

Ekkor hangzott nagyon közel. Ő már a lépcsőn.

- Rosalie? - Carlisle kopogott az ajtón.

- Valami történt? - megfordult, végül a hívást az apja. Lennék nem válaszolt neki, ha lenne egy választás.

- Rosalie, Edward elment vadászni. Azt hittem, hogy menjen vele, én nyugodt, amikor vadásznak együtt, ahelyett, hogy különálló - Carlisle lépett be a szobába.

„Igen, ismét vadászni Edward, olvassa a gondolataimat ... Hmmm. Nincs ilyen.”

- Carlisle, nem vagyok éhes. És elfoglalt vagyok - én kiszálltam az ágyból, és az asztalhoz ment. - Mi Esme fejlesztése a helyreállítási terv a ház, és kaptam, hogy befejezze a vázlatok a belső - szinte hazudtam. Vázlatok és az igazság ideje volt, hogy küldjön ki az ügyfeleknek.

- Esme szívesen segít, tudod - nem térhetnek Carlisle.

- Esme a vállán, és így egy csomó munkát. Különösen azért, mert ez az én profilom. Azt akarom, hogy ezt, - magyaráztam. Hajtogatott köteget, elvittem őket az ágyhoz, és leült a vázlatok. - Lehet menni Edward, és azt vadászható később Esme.

- Sajnos, ma nem tudok, bármikor lehet hívni a kórházat. Kár, hogy nem lehet - mondta Carlisle, és elment.

I sóhajtott. Ránézett vázlatok.

A pokolba, sarok préselt ...

A nap kezdett az égből, amikor kimentem a vadászat.

Mégis hazudtam Carlisle, éhes voltam.

De vadászat Edward nem az egyik kedvenc tevékenysége.

Az első nap az életemben vámpír Edward vzljubili rám.

Őszintén szólva, ez tesz engem dühös, szerény véleményem szerint, azt imádják minden ember.

Az erdő szélén, találkoztam Edward.

Edward eltűnt a házban, és én felugrott, és elrohant. Azt ügyesen megkerülte a fákat, néha kapaszkodva az ágak a nagyobb kényelem érdekében. Végül fogott egy kis csorda szarvas. Először én úgy döntött, egy nagy hím.

Bár én vámpír lett majdnem 2 évvel ezelőtt, azt nehezen visszatartani magam, ha a szaga az emberi vér. Ezért szomjoltó a legnagyobb.

A második volt a zsákmány szarvas elég régi, de ez még jobb. Én soha nem érintette a fiatalok.

Még mindig fájdalmas emlékezni az ő emberi élet.

Az ő szédülés, az ő ostobasága.

A barátnője, és a fia.

Végtére is, nem lesz anya. és soha nem is fog.

Azt elhessegette a gondolatot.

Azt bosszút magam.

Nincs több értelme gondolni.

Meghalt. A barátai is.

Én öltem meg velük együtt, és a fájdalom ...

Nagyon hálás vagyok, hogy Carlisle, mert megmentett, és adott egy esélyt a bosszúra.

Most vagyok örökké fiatal és káprázatosan szép.

Csak egy gondolat beárnyékolja minden pompáját az élet egy vámpír.

Azt is lehet gyereke.

Torok megszökött vskhrip. Ó, én sírni újra ...

Foglalkoztam a harmadik és egyben utolsó termelési és kész volt, hogy menjen haza, amikor hirtelen hallottam a harsogó egy medve.

Dühös, éhes és dühös.

Elvigyorodtam, összehasonlítva azt az első vadászat, és előre ment.

Hirtelen a levegőben volt egy emberi illat a vér.

Ez a szag mámorító volt szem előtt tartva, homály vörös függöny megjelenés.

Volt egy kiáltása a horror.

A néhány ember megtámadta egy medve.

Futottam a kiáltást, során kérdezi magától, miért csinálom ezt?

Nem vagyok egy asszisztens, hogy az ember egy ilyen helyzetben!

Futottam a kis tisztáson.

A földön feküdt egy férfi, medve hevesen megkínzott testét okoztak mély sebeket és a vért minden pillanatban egyre.

Ok tagadta, az én szememben az egész erdő borította a vörös fátylat.

„Nem! Vadászat vége!” - Rendeltem magam, hogy nem ad a kísértésnek.

Azt vetette magát a medve, nem igazán kíváncsi, hogy mit csinálok, amitől a földre a fogát, és tépte a torkát. Saját méreg behatol a teste rögzített medve. Zahlestala vér, szennyezettség ruháimat.

Felálltam, és odament a férfi. Nézzük arca eltorzult a fájdalomtól, láttam gödröcskék ... Sötét fürtök ... furcsa pillantást az ártatlanság, megfelelő az ember ... én meglepődtem jutott, Henry, a fia barátom Vera.

Szerette, mikor jött el őket.

Tehát fertőző mosoly ... gödröcske az arcon ...

Ez a srác élni.

Ez lett könnyebb irányítani a szomjúság, mert soha életemben (ha hívhatjuk létem élet) nem fogom bántani a babát. Soha.

A szíve még mindig gyengén ver.

"Carlisle." - azonnal gondoltam.

ő nem felelt meg a kórházban. És ő nem fogja túlélni ott.

Erdei levegő teljesen telített a vér szaga. Blood ezt a fiút, és megölte a medvét.

Vettem a karjában a szervezetben, és futott az erdőben egy gondolat.

Hadd éljen. Azt akarom, hogy éljen.

Minden második, és több ruhát átitatott a vér. A fickó megpróbálta kinyitni a szemét, és mond valamit.

- Legyen nyugodt, nem mond semmit. Vigyázz az erő - Mondtam neki izgatottan.

- Angel. - Hallottam egy puha sóhajt a fickót.

A ház csak néhány mérföld, és mentálisan kezdték hívni Edward és mondd el neki a srác.

Ahogy reméltem, meghallgatott engem, és figyelmeztetett, Carlisle. Vártak rám a nappaliban, Carlisle elő, az a szoba közepén volt az ágy, mint egy kórházi ágyban.

Óvatosan felhúzta srác.

- Ő támadta meg a medve - és azt mondta könyörögve nézett Carlisle. - Carlisle, kérlek.

Odament a test egy ember tett neki egy injekciót vénába, és megharapta a nyakát, csukló és a boka.

- Meg kell mozgatni a laborba - mondta Carlisle, felemelte az ágyról, és gyorsan mozgott a csúcsra.

Edward lépett be a szobába.

- Hoztam neki ruhát. Azt hiszem, meg kell változtatni ruhát - adta nekem nadrágot és fehér inget. - Igen, és jól tenné, ha változtatni. Angyalok kell ragyogni.

Bámultam Edwardot.

Rám mosolygott, és elment.

- Rosalie, bemegy egy szobába, álruhában, és én elintézem őket - Carlisle rámutatott, hogy a srác. - Látom, hogy milyen keményen visszatartani.

Kimentem a szobából, és odament hozzá. Bementem a fürdőbe, majd a vért a kezét és az arcát, és öltözött lila ruhában a térdét.

Amikor visszatértem a laboratóriumba Carlisle, ő hozta ezt a fickót érdekében. Nem volt vér. Úgy érezte magát.

- A neve Emmett McCarty. Őt 20 év.

Ember feküdt az ágyon meztelenül a derekát. Néztem a karcsú férfi test, a sebek kezdtek húzza.

„Hála Istennek - gondoltam. - Nem lenne igazságos, ha egy ilyen testet megcsonkították ezeket a sérüléseket. "

- Fecskendeztem morfin neki, azt hiszem, könnyebb lesz, mint volt annak idején nekünk. Azt kell, hogy távol maradnak a kórházba, én jövök. Ha valami történik - hívja - mondta Carlisle.

Csak bólintott válaszul. Kiment.

- Emmett - mondtam, és megpróbálta, hogy nevét az ízét. Nekem tetszett.

Néztem az arcát a kontúrt az ajkak, a hajlítási állkapocs a félig csukott szemmel, szemhéj csapkodott, és szeretem, amit látok. Olyan, mint egy kisgyerek ...

Borzasztóan érdekes, hiszen ez lesz a képében a vámpír?

Mi a karakter?

hogy ő marad a családban?

Ezen a megrendeléseket vesz?

Hogyan fogja kezelni bennünket azok után, amit tett vele? Valamilyen oknál fogva, eszembe jutott a csendes suttogás ezt a fickót. Angel. Ő hívott egy angyal. Megszoktam örömére külsőmet, de a szó az angyal volt számomra valami mást. Tehát őszintén és gyengéden.

- Angel. Sajnos, nem egy angyal. Inkább a démon vette a lelkét.

Valószínűleg nem kell kérni Carlisle fizetni Emmett rám, annyira önző. De. De annyira szép.

Még túl korán volt erre gondolni.

Csak mentette meg.

Legalábbis szeretném azt hinni, hogy a mentésre.

Vettem Emmett kezét. Dögös volt. Szívverés halkan, de ritmikusan.

Hamarosan visszatért Carlisle.

- Nem, kivéve, hogy a szívdobogás ... - a hangom remegett.

- Szív dobog elég stabil - mondta Carlisle. - Minden rendben lesz.

- Hogyan reagált a ... a mi magyarázatokat?

- Lehetetlen megjósolni mindezt alkotják másképp. Azt gondoljuk, nekünk csak a harmadik alkalommal - Carlisle elmosolyodott.

- Ő ... - haboztam, de Carlisle tudta, mit akartam kérdezni.

- Tudod, Rose, mindenki szabadon választhatja meg a maga módján.

Csak bólintott, félt, hogy a hang ismét cserben.

- Hallod ezt? - mondta Carlisle, a lélegzetét.

Hallottam. Regenerálja a szívet. Csak zörgött, míg az előző fúj, és napról második gyorsabban és gyorsabban.

És most, a szíve dobogott olyan gyorsan fúj szinte beleolvadt folyamatos hangot.

Emmett centrifugálás ívelt. Azt hallottam, ahogy összeszorította az állkapcsát. A test összeomlott vissza az ágyra.

A szív lelassul, akkor megállt, és gyengén ütött az utolsó időben.