A vers "The Ballad a ló" énekelt a szerző Vadim - irodalmi hely fabulae

(A könyv: „Az élet a vers”
Ciklus: My Love)

Nem tudom - hol? Mikor mi?
Bal eszméletlen.
Repülni a világ egy bátor lovag,
Egyikük sem tudta, mi aggasztja.

Az élet folyt, elsöpörte.






Minden volt az életében.
Csak néha, ugyanaz a ló
Elmentem, hogy nem önmagát.

Nézd keményen meredt a körme,
Odament egy mért ütemben.
Előtte, úgy tűnt, minden nyitva,
Mit akart magának.

Minden elérhető, minden témában.
Nos, mi több, ugye?!
De megint van egy mért ütemben,
Moszkva híd.

Aztán valahogy a levegő nem jó,
Grass nem poblokla.
Körös-körül „pofa ax”
És nem. bár tele!

hogy elrohan a szárnyak a távolság,
Valahol Szibériában.
És a ló már repül,
Szikrázó kabát öltözött.

Ló eke, koca, mellkas előre,
Ebből kiderül, a „szűz terület”.
Itt lovak zavistny kórus,
Ő felrobbantja a csendet.

Bármerre néz - nyitott szájjal,
Egy folyamatos neighing.
A csendes natív kegyelem,
Csak akkor, ha hivatását.

A szárnyak a versenyzés az égen,
Él natív lát.
És itt, a bágyadtság, a hullámok
Lazán ő csúszik.

Ugyan! Ez a sellő ott a sziklák?!
Vigye magával.
Így találkoztak, „ő” - „ez”
Most együtt vannak.

És nem fél, hogy vele most:
Nincs erdő forgószél
Nem behatolók kórus,
Nem az élet, "Carousel".

Amikor együtt voltak mindenütt,
Ilyen erő is!
De csak részben - a re:
"Elmúltak, elment, elment."!

Ő készen áll, hogy neki,
Bármit kérsz!
Azt mondta neki, - a saját anyját!
És ez nem vicc.

Milyen jó, hogy az élet
Egy ilyen kivezető!
Ez csak nem mindig és minden
„Egy ilyen” hit.