Romantikus lélek (Romance)

Romantikus lélek (ROMANTIKA)

Mivel a rendelet a tragédia és a tapasztalatok figyelembe kell venni viszonyítva drámai és romantikus pátosz kell mérlegelni a szentimentális - a hasonlóságok és ugyanakkor szemben.

Általános tulajdonságok a romantika és szentimentalizmus obus-

Mi a lényegi különbség a szentimentális és romantikus pátosz? Szentimentalizmus - tükrözi az érzelmek, szemben a elavult, induló az elmúlt életforma az egyszerűség és az érintetlen erkölcsi attitűdök és tapasztalatok. Romance - fényvisszaverő lelki lelkesedés, címzettje egy bizonyos magasztos „fent” és annak ideális megtestesülése.

romantika gömb szerint Belinszkij, aki látta benne a pátosz, a kreativitás - a „teljes belső, intim ember életét, hogy titokzatos földön a lélek és a szív, ahonnan emelkedik a homályos törekvések jobb és magasztos, hogy kitalálja, hogy elégedettek az ideálok elkövetett fantázia „(26, 145-146). Pont itt azt állította, hogy „igyekszik a legjobb, és a magasztos”, akkor tegye meg a romantikus hangulatot, ha azok nem racionális, és folytassa az érzelmi mélyben a lelki ember élete; ezért megfosztották őket legszánalmasabb romantika, de a munkálatok a klasszikus költők racionalitás. Lomonoszov írt, például: „hirtelen lelkesedés magával ragadta az elme. Ez oda vezet, hogy a csúcs a Mount magas. „Az ő tapasztalatai voltak döntő” örömére az elme, a”magasztos gondolatok és az érvelés helyett az érzelmi és a fényvisszaverő lelkesedéssel.

Mintegy Nina, adok fül titokzatos hang: Nincs halál, adások gyengéd szeretetnek; Szeretett kép elválaszthatatlan a lélek, és az örökkévalóság neki a világ repülő - társa az édes pillanatok szia.

Ezekben érzések, amiket tisztán látni a kapcsolatot a szentimentális világkép a költő; domináns lett romantikusan lelkes álom, azzal járó titokzatos és határozatlan, de egy igazán csodálatos világ az örökkévalóság. Motívumok csodálatos, fantasztikus a dalszövegeket és balladák Zsukovszkij 1808-1827 években. felfedte romantika - a kultusz a nagy, tiszta, erkölcsileg felemelő szeretet, hit a lehetőségét, hogy egy titokzatos kommunikáció a világ más, lelkes érzés lelki részvétel a világon.

Egészen más volt a romantika a fiatal Puskin. 1818-ban írta „A Chaadaev”:

Míg a szabadság éget, elvtárs, hisz: ez emelkedni fog,

Mindaddig, amíg a szív a becsület él, Elbűvölő Star of Happiness,

Barátom, haza fordítson Oroszország vspryanet álmából,

Lélek kiváló széllökések! És a romok autokrácia

Írja meg nevét!

Itt a költő álmodik nem a titokzatos és csodálatos közösség a világ más, és a kibocsátás a autokratikus hatalom. Emelkedik a romantikus öntudat által okozott törekvés az ideális polgári szabadság. Osuschestv-

Lenie ilyen ideális volt lehetséges az önzetlen harc és hősi pátosz, amely erőteljesen megnyilvánuló művek és Ryleeva Kuchelbecker.

Ily módon a különbség az eszmék megadott eltérő erkölcsi és vallási romantika Zsukovszkij a politikai és a civil romantika Puskin.

Más nemzeti irodalmak romantikus pátosz különbségek is kiemelkedett a eszményeit jellemzői az egyes írók. Angliában ez volt a különbség a romantikus törekvések konzervatív költő „Lake Poets” - Coleridge és Wordsworth, akik arra törekedtek, eszméik patriarchális múlt és romantikus pátosz költők, mint Byron és Shelley, fejeződik ki a szövegek és versek motívumai nyilvános tiltakozás és felszabadító harc. Romantikus art úttörője volt Franciaországban Chateaubriand, így az ő alkotó képzelet a forradalmi modernitás az élet félvad törzsek érintetlen civilizáció; Hugo később kifejezve a dalszöveg és a dráma romantikus érzelmeket társított a harc a demokratikus tömegek ellen maradványai feudális viszonyok. És a német írók, mint Novalis, Hölderlin, Hoffmann, nagyon különbözőek voltak egymástól problémák és pátosza romantikus kreativitást.

A virágzó romantika művészeti végén XVIII és az első harmadában a XIX. Ez lehetővé tette a nyilvánosság és az irodalomkritika a fejlett európai országokban, hogy felvázolja az elképzelés a romantika és megvalósítani a történelmi határokat. De a romantika az irodalomban történt máskor, jóval azelőtt, a koncepció úgy tűnt.

Még költők és drámaírók a reneszánsz kifejezett romantikus érzéseket. Így Petrarca a szonettek szentelt Laura Cervantes „Don Quijote”, Shakespeare „Rómeó és Júlia” és más játszik, felfedezte, hogy az a személy, túllépve a normák az uralkodó erkölcs, hogy emelkedik az érzelmi világ a vágy a „fent” fennkölt. a PO-

Dalok humanista hit az emberben hogy értékelik nagyon közvetlen érzelmi impulzus az egyén szabadságának erkölcsi szabályozás kívülről, a régi társadalom hagyományait.

Romantikus tovább nőtt a szakirodalomban, és miután én pedig az irányt romantika értelmét vesztette. Sok munkái orosz kritikai realizmus jellemzi, különböző mértékben, arra irányul, romantikus-ség. Ilyen például Turgenyev új „Nemes fészek”, vagy a fejezeteit „Háború és béke” Tolsztoj, amely ábrázolja az élet egy boldog fiatal Rostovs a birtokot Moszkva, vagy az ilyen történeteket Korolenko, mint „Co-Kolinec”, „Művész Alymov ”. Ezek a művek tartoznak a romantikus érzések vagy maguk a hősök, vagy elbeszélő és ideológiai írók állítják, romantika karakterek, fejlesztése és megerősítése, hogy a saját képet.

Később romantika lesz legitim fél a tartalom szocreál. Ők vannak átitatva „maráshoz” és a „Young Guard” Fadeeva, költészet Majakovszkij és V. Lugovskogo számos művet szentelt a második világháború, a regény Aitmatov.

Tehát, romantika - ez eksztatikus lelkiállapot okozta a vágy fennkölt és képes lehet tárgyiasult azokban szempontokat és élet jelenségeinek, amelyek kapcsolódnak a tudat ezen ideális.

Ezek közül néhány fajta pátosz talált az irodalomban. Mindegyikük által létrehozott ellentmondások a szociális jellegű, amely írók fogalmat alapján ideológiai pozíciók. Ezek a tételek tartalmazzák a pártosság közgondolkodás írók és miatt világszínvonalú.

Ugyanakkor n az életben és az irodalomban van egy hamis romantika. Ez a romantikus pózolás, gyakran utánzó és csak azt állítja, hogy valódi érzelmi mélységet. Ez a "romantika" Lermontov mutatott Grushnitskoch, Goncsarov - a Adueva Alexander Fadeev - a Mechik. Lozhnoromanticheskuyu helyzetbe kerülhet és író művében.

Párt és osztály FIKCIÓ

Így született meg a módszertan a történelmi materializmus, később alakult, az 1840-1880-es, Karl Marx és Engels Frigyes. Ezért merült fel a koncepció társadalmi osztályok és az osztály természet az emberi tevékenység, és később, a pártosság.

De mielőtt a végén a XIX. még a legfejlettebb országokban nem létezik még szilárdan egyesült és szervezett politikai pártok egyértelműen meghatározott, tudatosan tervezett programok és a belső fegyelem. Nem volt ebben az értelemben használatos, a kifejezés - „PO-

litikus fél „[a latin pars (genus n - .. partis), orosz - egy részét, ebben az esetben - részben a társadalmilag tudatos és aktív társadalmi rétegek].

Átfogóbb és részletesebb magyarázata ennek megértése pártosság, tekintettel a politikai harc és annak kifejezése az irodalomban, Lenin adta című cikkében: „Fél szervezése és fél Irodalom” írt őszén 1905. Ez volt az az időszak a nő az orosz forradalmi mozgalom, amikor az irodalom, kifejező kilátás nyílik a szociáldemokrácia a párt a forradalmi munkásosztály, a kiutat a tiltott, jogellenes, és szinte kinyomtatják és kiosztják nyíltan. Lenin ragaszkodott úgy, hogy egyre legális, ezt az irodalmat teljesen megőrizte pártosság. „Az irodalom - írta - legyen szerves része a szervezett, tervezett és beépített Szociáldemokrata Párt munka”

Ez megakadályozta akkor az a tény, hogy néhány író szervezet tartozó SZDP, nem mutatott, azonban a saját beszédek nyomtatott elegendő ideológiai következetesség és a hűség az elvek a társadalmi és történelmi megértést a világ, amelyek alapján a politikai programok és tevékenységek a párt.

Vannak olyanok is, akik írók, jön a játék, megadta magát a hatásait a „burzsoá-anarchista individualizmus”. Lehetnek ugyanakkor fogságban „burzsoá-boltos irodalmi kapcsolatok” - a követelmények és ízek „burzsoá nyilvános” és „vesztegetés” a burzsoá kiadók. Mindez a polgári értelmiség gyakran elvégezni, amíg a nevét eszményeit „abszolút szabadság teljesen egyedi ideológiai kreativitás.”

Lenin téve ezt az illúziót. Azzal érvelt, hogy ez a szabadság nem történik: „Ahhoz, hogy élni a társadalom és mentes társadalom nem” (10, 104). Aztán mutatott, és szélsőséges esetben, alárendelése art érdekek és kísértések vállalkozói. „A szabadság a polgári író, művész vagy színésznő, - írta - egyszerűen elfedi (vagy képmutatóan maszkírozott) függés a pénzeszsák, a korrupció, a prostitúció” (10, 104).

Irodalom „álszent ingyen, de valójában társított burzsoázia” Lenin szembe irodalom „nagyon-mentes, nyíltan kapcsolódik a proletariátus.” „Ez lesz a szabad irodalom - írta -Mivel és nem a kapzsiság vagy karrier, és az ötlet a szocializmus és együttérzését a dolgozók fog mindig új erők soraiba.” „Ez lesz a szabad irodalom, műtrágyázás utolsó szó forradalmi gondolat az emberiség a tapasztalat és az élő munka a szocialista proletariátus. „(10, 104).

Felszólaló írók nyilvánul műveiben jellemzői a „burzsoá-anarchista individualizmus”, Lenin rámutatott arra, hogy a Szociáldemokrata Párt egy „szabad unió”, és hogy az unió „is szabad kiutasítani tagjai, akik a neve annak a félnek, hogy támogassa a pártellenes nézetek” (10, 102). Számukra készült Lenin felkiáltás: „Le a pártonkívüli írók! Le irodalmi szuperfajt! „(10, 100).

Tiltakozásról „hisztérikus értelmiségiek”, akik emelni a „felháborodás” ellen, a kényszer, hogy a szociáldemokrata irodalom „része a közös ügy”, fogaskerekű és a csavar „egyetlen nagy szociáldemokrata mechanizmus” Lenin kifejtette, a konvencionális ezek metaforikus kifejezések. „Nem kétséges, - írta - ebben az esetben természetesen szükség van a nagyobb tágassága személyes kezdeményezés, egyéni hajlam, a gondolkodás és a fantázia tér, a forma és a tartalom.” De mégis, „irodalmi mű” kell „elválaszthatatlanok”, hogy az egész munkát a párt (10, 101).

Így szerint Lenin, irodalom, véleményezésében és ideálok politikai forradalmi mozgalom a munkásosztály, van egy nagyfokú párt. Ez a magas fokú pártosság, először is, hogy az a személy, ami a szociáldemokrata

iCal irodalom, tudatosan és szabadon csatlakozni a belső kreativitását a világnézet és a társadalmi harcban a forradalmi proletariátus; másrészt pedig, hogy ez a világ az „utolsó szó forradalmi gondolat az emberiség.”

„Az utolsó szó” - így az utóbbi időben elért legmagasabb szintű tudományos és filozófiai gondolkodás, amely bemutatja a történelmi mintát, és annak szükségességét, hogy mozog a társadalom a tőkés rendszer a szocialista és a kritikus ebben az átmeneti forradalmi harc a proletariátus. A tudat minden és inspirálja a résztvevők a szociáldemokrata mozgalom és vezet pártja egy ingyenes szolgáltatás eszményeit a szocializmus és az oka a szocialista proletárforradalom. És ebből következik, akkor a sorrend a politikai gondolkodás és a belső, szabadon felelősséget a politikai tevékenységét.

Tudományos és filozófiai elmélet, amely indokolja az átmenetet a társadalom szocializmus által kifejlesztett Marx és Engels a 40-80-es években a XIX. Lenin kidolgozni és alkalmazni a történelmi körülmények között az első negyedévben a XX században. Ez az elmélet az úgynevezett dialektikus és történelmi materializmus. Ezért Lenin írta elején, a fent idézett cikkben, hogy a történeti-ma-terialisticheskoe megértése közélet „megköveteli” a vizsgálat során az események „közvetlen és nyitott a véleményét egy adott társadalmi csoport”, azaz a. E. A forradalmi szociáldemokrata proletariátus . Ez a pártosság a gondolkodás az emberek, akik már elsajátították a megértés, amelyre tudatosan és szabadon internalizált ideológia nyilvánul meg a szakirodalomban az általuk termelt.

Mindebből azonban nem jelenti azt, hogy a felek
Nost kilátások és tevékenységét az emberek képesek, és ennél
már csak ennél a legmagasabb szakaszban,
elért forradalmi szociáldemokrata
mozgás. Pártosság alacsonyabb szintű lény
tengely és vannak résztvevői más nyilvános DWI
zheny és más történelmi korszakok. Ők is
„Őszintén szólva, és nyíltan” lesz „a szempontból” definiált
lennoy társadalmi csoport, egy adott osztály, bár
az ő világukban, és nem volt tudományos - hű
megértése a társadalmi devel törvények
MENT. 147

Így 1907-ben nyílik a „osztályok és pártok képviselői részt vettek a vitában a agrárkérdésben a 2. Állami Duma, Lenin képest az előadások a” pártonkívüli paraszt paraszt párt „(a Trudoviks és szocialista-forradalmárok). Ő arra a következtetésre jutott, hogy ezek és más - „ugyanaz igények, azonos világnézetet”, de „fél parasztok” show „tudatosabb”, akkor „alapos megértése közötti kapcsolat különböző aspektusait a kérdés” (12, 375).

Felmérése kilátások „Fél parasztok”, Lenin írja a teljesítményét egy paraszt Trudovik „Látod: ez ideológusa a parasztság áll a tipikus szempontjából a francia pedagógus XVIII. Nem érti a történelmi korlátait történelmileg specifikus tartalom igazságszolgáltatás. De azt akarja, - és az osztály azt jelenti, lehet a neve az absztrakt igazságosság törölje le az összes megmaradt a középkor „(12, 376-377).

Így együtt az SZDP az orosz forradalmi mozgalom 1905- 1907 években. Ez nyilvánul meg és a „nevelési” -krestyanskaya pártosság. Őt támogatók szabadon és nyíltan megvédte a szempontból a kategóriájában, de nem volt más, „korlátozott” és „absztrakt” nézeteit és eszméit.

Lenin azonban hangsúlyozta, hogy ez csak egy „idegen nem pártosság”, csak a „megjelenése pártatlanság”, mint jogi és kulturális igényeket a széles demokratikus tömegek rejtve, sőt, burzhuaz-