Mese ötödik - a kis rabló Andersen mese illusztrációk
Tale ötödik - Kis rabló Andersen mese illusztrációk
Itt Gerda hajtott be a sötét erdőben, de az edző ragyogott olyan fényesen, hogy a vakok szemei szembejövő rablók, és nem kívánnak elviselni.
- Gold! Gold! - kiáltának megragadta a gyeplőt a lovak, megölte a kis postilions, kocsisok és a szolgák, és kihúzta Gerda ki a kocsiból.
- Nézd, mit slavnenko, kövér! Nuts táplált! - mondta az öreg rabló, hosszú szakállú és bozontos merev brovyami.- zhirnenky, hogy a bárány! Meg kell finom-prevkusnaya!
És ő elővett egy csillogó kés. Ez szörnyű!
De hirtelen felkiáltott: „Ó,” Ez az ő megharapta a fülét a saját lánya, aki ott ült mögötte, és annyira féktelen és szeszélyes, ami akkor nem fogja megtalálni az egész világon.
- Ó, Mean Girls! - ordítottam, anyja, megfeledkezve arról Gerda.
1 postakocsis - ló, amikor uralkodó előre lovak hám tandem, azaz orrvitorla ...
- Ő fog játszani velem, - mondta a kis razboynitsa.- ő adna neki muff és egy szép ruhát, és lefeküdni velem az én kis ágyban.
És a lányom harapta meg újra, anya, olyannyira, hogy felugrott, és pörögni kezdett. Rablók nevetett.
-Ish mint párja én lányom! - mondták.
-I akar ülni a kocsiban! - kiáltotta a kis rabló és ragaszkodott hozzá, hogy - ő nagyon elkényeztetett és makacs.
Leültek Gerda a kocsiba, és berohant a sűrű erdőben a csonkot és ütésektől. A kis rabló magas volt, mint Gerda, de erősebb, szélesebb a váll és sokkal sötétebb. A szeme egészen fekete, de néhány szomorú. Ő ölelte a kis Gerda, és azt mondta:
-Azt nem öl meg, amíg nem vagyok mérges. Igazad van, Princess?
Nem, - mondta a lány, és azt mondta neki, hogy mennyit kellett elviselni, és hogyan szereti Kai.
Kis tolvaj, hogy egy komoly pillantást, bólintott, és azt mondta:
- Ezek nem öl meg, még akkor is, ha mérges vagyok veled - talán mert fogom ölni magam!
Letörölte a könnyeit Gerda, majd tolta mindkét kezét a lány szép muff, olyan puha és meleg.
Itt a kocsi hajtott be az udvarra a vár és a rabló megállt. A várat borított hatalmas repedést, ahol repült varjak és hollók. Valahol .vyskochili bulldogok, mint hatalmas, hogy ezek közül bármelyik könnyen lenyelni egy ember; Ezek azonban csak ennek hatalmas ugrások, de nem ugattak - tilos volt nekik.
A közepén egy tágas hall, pikkelyes és kormos, a kőpadlón tűz égett; füst, keresik a kiutat, a mennyezetig; a tűz fölött egy hatalmas üst forró levest, és sült nyárson mezei nyúl és a nyúl.
- Lesz aludni ide mellett az én kis állatok, - mondta Gerda kis rabló.
Lányok etetni, itatni, és mentek, hogy a sarokban, hol volt ő tette, szalmával borított szőnyegek. Magasabb fel, a sügér, ült közel száz galambok; mindannyian úgy tűnt, hogy alszik, de amikor a lány jött, és elkezdett mozogni.
- Minden az enyém! - mondta a kis rabló, és felkapott egy galamb combjai megrázta, hogy ő szerezte krylyami.- szóló, csókolni! - kiáltotta, rámutatva galamb egyenesen Gerda litso.- És itt ül erdő szélhámos, - folytatta, rámutatva, hogy a két galamb ült egy kis falat rést, mögötte egy fa reshetkoy.- Ez a gazember erdei, ezek alatt kell tartani, zár, nem él elrepülni!
És itt van a kedves öreg Oleshko! -És a lány kihúzta a szarvak kötve egy gyűrűt a falon egy rénszarvas egy fényes réz osheynike.- Azt is meg kell tartani, pórázon, nem uderet! Minden este viszket a nyakát én éles késsel - ő fél a haláltól.
És a kis rabló kihúzott egy repedés a falon egy hosszú kést, és tartotta a nyakát a szarvas. Szegény szarvas kezdett rúgni, és a lány nevetett, és kihúzta Gerda ágyba.
-Neuzheli alszol egy késsel? - Gerda megkérdezte, idegesen pillantva egy éles késsel.
-Always! - mondta a kis razboynitsa.-Ki tudja, mi fog történni? De mondd megint Kae és hogyan vándorolt a világban.
Gerda mondta. Fa galambok turbékolnak a börtönben, a többi galambok elaludtak a kis rabló dobta az egyik karját Gerda nyakát, - a másik volt egy kés - és horkolás, és Gerda nem tudta lehunyni a szemem, minden azt gondoltam: ölni vagy hagyja életben? A rablók ült a tűz körül, énekelt és ittak, és zuhant a régi rabló. Borzasztó volt a szegény lányt, hogy nézd meg az egészet.
Hirtelen a fa galambok turbékoltak:
-Kurr! Curro! Láttuk Kai! Fehér csirke végzett a hátán szán, és leült a szán a Hókirálynő. Úgy repült át az erdőben, amikor fiókák, még mindig ott hevert a fészekben; Lehelte ránk, és mind meghaltak, kivéve a ketten. Curro! Curro!
Mit beszélsz! - kiáltottam Gerda.- És nem tudja, hogy hol szállt a Hókirálynő?
-Probably, a Lappföldön, mert mindig van hó és jég. Kérdezd ott ez szarvas, amely áll egy pórázt.
Igen, mindig van hó és jég - egy csoda is! - mondta az észak olen.- Mivel szabadon szaladgálni a hatalmas csillogó hómezőkön! Ők szurok sátorban éves Hókirálynő, és az ő állandó paloták távolabb, az északi pólus környékén, a sziget Spitzbergák.
- Mintegy Kai, kedves Kai! - sóhajtott Gerda.
- Lie-ka még, - mondta a kis razboynitsa.- És nem tolóerő a gyomor egy késsel!
Reggel Gerda adta szavait fa galamb és a kis rabló komolyan nézett Gerda, bólintott, és azt mondta:
Nos, rendben. Tudja, hogy hol Lappföld? - aztán megkérdezte a rénszarvas.
-COM és tudja, hogyan nem nekem! - Azt mondta, a szarvas, a szeme zablesteli.-, ahol születtem és nőttem fel, lovaglás a havas síkságon. -
Figyelj, - mondta a kis Gerda razboynitsa.- Látod, minden a mi bal, otthon anya; Egy kicsit később hlebnet ds nagy üveg és elalszik -, akkor azt kell, hogy tegyen valamit.
Aztán a lány kiugrott az ágyból, átkarolta anyja húzta a szakáll és azt mondta:
1 menyasszonyi kamra - egy csodálatos épület, a palota.
- Helló, az én kis kecske!
Egy anya csapott rákattint az orrát, hogy az orrát a lány elpirult, és kék lett - de ez a szerelem.
Miután az idős asszony szürcsölt egyet üveget, és a horkolás, a kis rabló közeledett a rénszarvas, és azt mondta:
Sokáig nem tudtam gúnyolódni meg! nagyon
te vicces, ha viszket egy éles késsel. Na jó. Majd picsába, és megjelent a vad, akkor kap ki a Lappföldön. De, hogy vegye meg itt ez a lány, hogy a palota a Hókirálynő - legyen az bármilyen fogadott testvérem. Persze, amit hallott, mit mondott? Ő beszélt elég hangos, és te mindig hallgat.
A rénszarvas ugrott örömében. A kis rabló leszállt rá Gerd szorosan kötődik hozzá, és még bebújt a puha párnát, hogy sokkal kényelmesebb ülni.
- Így legyen, - mondta - vegye vissza a prémes csizmát, nem a lábak megfagy! A kuplung hagyok magam nagyon jó ez. De én nem akarom, úgy érezte, hideg Ímé az én anyám kesztyű - láthatjuk, milyen nagy, nem éri meg, hogy a könyök. Tedd őket! Nos, most van egy kéz, mint én csúnya anya.
Gerda sírt örömében.
- Utálom, amikor nyöszörgött, - mondta a kis razboynitsa.- örülsz, hogy legyen. Itt egy újabb két kenyeret és sonkát úgy, hogy nem kell éhezni.
Ham kenyeret és letette őket a szarvas. Aztán a kis rabló kinyitotta az ajtót, csábította a kutyák a házban, egy éles késsel elvágta a kötelet, ami volt kötve egy szarvas, és így szólt hozzá:
- Nos, gyorsan! Igen, lásd vigyázni egy lány!
Gerd elérte a kis rabló mindkét kezét hatalmas kesztyű, és azt mondta búcsút neki. Rénszarvas kezdett teljes sebességgel a tuskók és halmok, az erdőben, a mocsarak, a rétek. Howling farkasok, hollók károgás. „Pfuj! Pfuj! „- hirtelen hallottam az égből, és úgy tűnt, tüsszentés tűz.
- Itt van a natív északi fények! - mondta olen.- Nézd milyen tüzet!
És ő futott megállás nélkül, éjjel-nappal. Ez hosszú időt vett igénybe; cipót evett sonkát is. Végül, az utasoknak maguknak Lappföldön.
Kapcsolódó tartalom része működik:
Mese Lapland hatodik és Finn Andersen mese.
Mese a hatodik és a Finn Lappföld szarvas megállt egy nyomorúságos kunyhóban - tető letette magát.
Tale Four - A herceg és a hercegnő Andersen mese.
Negyedik mese herceg és hercegnő kellett Gerda újra leül pihenni. A hó.
Mese a harmadik - Flower nő, aki tudja, hogyan kell varázsolni Andersen.
Virág Mese a harmadik nő, aki tudja, hogyan kell varázsolni És mi volt a kis Gerda után.
Tale hetedik - Mi volt a palota a Hókirálynő, és mi.
Tale hetedik - Mi volt a palota a Hókirálynő, és mi történt azután, hogy a falak az ő palotáit.