A Wild Dog Dingo
Vékony faanyag csökkentette a vízbe a vastag gyökér, keverés minden hullám mozgást.
Lány fogása pisztráng.
Mozdulatlanul ült egy sziklán, és a folyó eloltására a zaj. Szeme lesütött. De a megjelenés fáradt csillogás szétszórva mindenhol a víz felett, nem volt pristalen. Gyakran úgy neki félre, és rohan a távolba, ahol a meredek hegyek árnyas erdőben állt a folyó fölé.
A levegő még mindig világos, és az ég korlátozta hegyek, köztük úgy tűnt sima, enyhén megvilágított a naplemente.
De sem a levegő, ismerős neki a legelső nap az élet, és nem is az ég nem vonzódik hozzá most.
Nyitott szemmel nézte a örökre folyóvíz, próbálta elképzelni a fejedben e feltérképezetlen terület, hol és hogyan a folyó futott. Azt akarta, hogy egy másik ország, egy másik világ, mint például az ausztrál dingó. Aztán akart lenni egy pilóta, és még ebben az esetben egy kicsit énekelni.
És elkezdett énekelni. Halkan az első, majd hangosabban.
Volt egy hang, kellemes a fülnek. De üres volt körül. Csak vízipatkány, rémült hangok dalát, közel fröcskölt tövénél, és úszott a nád, a követő egy zöld ág a lyukba. Reed hosszú volt, és a patkány fáradtam hiába, képtelen húzza rá a sűrű folyó fű.
Lány kár nézett patkány és abbahagyta az éneklést. Aztán felállt, húzza fát a víz.
By csapkodó kezét patkány besurrant a nád és a sötét, foltos, pisztráng, mielőtt mozdulatlanul állt a világos jet, felugrott, és bement a mélységet.
A lány egyedül volt. Felnézett a napra, ami már közel állt a naplemente és a lejtők a hegy tetején a lucfenyő. És bár már túl késő volt, a lány volt, nem sietett elhagyni. Lassan kővé, és lassan elindult az ösvényen, ahol találkozni vele, a szelíd lejtőn a hegy jön le a magas erdőben.
Belépett bele bátran.
a hang a víz, futás a sorok között a kövek volt mögötte, és mielőtt kinyitotta csend.
És ebben az ősrégi csend, hirtelen meghallotta a hangot egy kürt Pioneer. Odament a pálya mentén, ahol elmozdítása nélkül ágak állt a régi fenyő, és fújt a fülét, emlékeztetve, hogy sietnünk kell.
De a lány nem meggyorsította lépteit. Lábazati kerek a mocsárba, ahol nem voltak sárga Saranka, odahajolt és hegyes csomót ásott ki a földből együtt a gyökerei néhány halvány színek. A keze már a teljes, ha a hátsó volt, puha zaj nyomában, és egy hang, hangosan a nevén szólította:
Megfordult. A tisztás közelében, a nagy hangya kupac, ott állt Nánai fiú Shary és csábította őt a kezébe. Odament, ránézett kedvesen.
Közel Filka széles csonkot látott egy fazék tele áfonya. És ő Shary keskeny vadászkés acélból Jakut kérgezett friss nyírfa gallyat.
- Nem hallotta a kürt? - kérdezte. - Miért nem sietsz?
- Ma, Szülők Napja. Anyám nem tudott jönni - ő volt a kórházban a munkahelyen - és a táborban senki sem várt. Miért nem sietsz? - tette hozzá mosolyogva.
- Ma, Szülők Napja - mondta, ahogy ő - és jött hozzám egy kemping apám, meglátogattam őt ki luc hegyek.
- Előfordult már elköltötte? Ez messze van.
- Nem, - feleltem méltóságteljesen Shary. - Miért látok tőle, ha ő fogja tölteni az éjszakát közelében táborunk a folyó! Azt fürdött a kövek és elment megkeresni az Ön számára. Hallottam énekelni hangosan.
A lány ránézett, és elnevette magát. A sötét arc Filka még jobban elsötétült.
- De ha nem siet sehova - mondta -, hogy majd itt állni egy kicsit. Adok hangya gyümölcslé.
- Ön úgy bánt velem, reggel nyers hal.
- Igen, de ez egy hal, de ez egészen más. Próbáld ki! - mondta Shary, és kidugta a rúd közepén hangya kupac.
És fölé hajolt együtt várták egy kicsit vékony ágak, kéreg-, nem teljesen fedi a hangyákat. Shary majd megrázta őket megérinti egy ága a cédrus, és megmutatta a Tanya. A fényes szijács voltak láthatók csepp hangyasavat. Megnyalta és adott Tanya egy próbát. Azt is megnyalta, és azt mondta:
- Ez nagyon finom. Mindig is szerettem a hangya gyümölcslé.
Ő haladt, és Shary sétált mellette, lépést tartva az oldalán.
Ők hallgattak. Tanya - mert szerette azt gondolni, egy kicsit mindent, és néma, amikor benne van a csendes erdőben. A Shary egy ilyen tiszta csekélység, mint hangya gyümölcslé is, nem akar beszélni. Mégis csak lé, hogy lehetne előállítani magát.
Így telt el az egész tisztás, anélkül, hogy egy szót egymással, és elment a másik oldalán a hegy. És itt, egészen közel a kő szikla, mind ugyanabba a folyóba, fáradhatatlanul Siess a tenger, látták a táborukat - tágas sátor állt a tisztáson egy sorban.
Azért jöttem a zaj a táborból. Felnőttek kell már hazamentek, és az egyetlen zajos gyerekek egyedül. De a hangjuk olyan erősek voltak, hogy akár itt, többek között a néma, szürke, ráncos kövek, Tanya gondolta, hogy valahol messze zümmögő és imbolygó erdőben.
- De végül is, már építés alatt a vonalon, - mondta. - Meg kellett volna, Shary, menjen be a táborba előttem, mert én nem nevetek minket, ha olyan gyakran jön össze?
„Ez tényleg róla ő nem lett volna beszélni” - gondolta keserű harag Shary.
És szorongatva a kitartó sloynik kilóg a szikláról ugrott le az utat olyan messzire, hogy Tanya félt.